Kötéstechnológiák
A szerelés legfontosabb lépése az alkatrészek kapcsolat létesítési művelete: összeállítási művelet: megfelelő felületek, felületcsoportok megkívánt helyzetű kapcsolatba hozása, kötési műveletek: megkívánt relatív elmozdulás-komponensek irányában való megtartása. Helybentartást a kapcsolat olyan létrehozásával vagy a létrehozott kapcsolat olyan módosításával érhetjük el, mely nyomán a felületek elválását valamilyen állandóan működő hatás megakadályozza – azok a szerelési tevékenységek, amelyek ezeket a hatásokat létrehozzák a kötések.
A kötés lehet: - oldható: összeszerelés után újból szétszerelhető és felhasználható, - nem oldható: közvetlen szétszerelést nem tesz lehetővé csak roncsolással vagy eltávolítással.
Az oldódás elleni biztosítás módja szerint: alakkal történő zárás (a test részeinek alakja és helyzete végzi el a nem kívánt elmozdulás elleni biztosítást), erővel történő zárás (külső erő, általában súrlódó erő), anyaggal történő zárás. Anyaggal történő zárás esetén: molekuláris erők tartják össze a felületeket. - közvetlen: -kohéziós: hegesztés, ráolvasztás, -adhéziós: forrasztás, ragasztás, tapasztás, közvetett kötés: harmadik közvetítő darab (pl.: heveder).
Hegesztés I. hőhatással: - az összekötendő munkadarabokon átfolyó áram Joule hője hevíti fel az összekötés helyét. A keletkezett hőmennyiség az ellenállás és az átfolyó áram függvénye. - az ellenállás hevítés: - a darabba közvetlenül bevezetett árammal, - az indukált áram is végezheti a hevítést. A Hegesztés fejezete Dr.Palotás Béla előadásából átvett ábrákkal készült. Köszönet érte.
tompahegesztés: A munkadarabokat tompán összenyomják, melyeken a kis feszültségkülönbség hatására nagy áram folyik át, mely felhevíti a darabok érintkezési felületeit, melyek bizonyos esetekben meg is olvadnak, a nyomóerőt tovább növelve, a képlékeny alakváltozás hozza létre a kötést.
2. ponthegesztés: A munkadarabokat az alsó elektródára helyezik, a felső elektródával összenyomják azokat, adott idő (előtartási idő) után rákapcsolják az áramot, ennek hatására a munkadarabok érintkezési felülete lencse alakban megolvad. Megfelelő idő után az áramot kikapcsolják és az utótartási idő letelte után az elektródák elengedik a munkadarabokat.
3. vonalhegesztés: Hasonlít a ponthegesztésre. Itt a tárcsaelektródák: - átfedéssel, folyamatosan készítik el a pontvarratokat (tömítő varratok), - átfedés nélkül, pontsort hegesztenek.
4. dudorhegesztés: A munkadarabokon kidudorodásokat, dudorokat hoznak létre (esetleg ez a munkadarab sajátja), az elektródák által bevezetett áram hatására az anyag a dudorokon megolvad és a kifejtett nyomóerő hatására képlékeny alakváltozás alakul ki, mely létre hozza a kötést.
5. elektronsugaras hegesztés: A műveletet vákuumban kell végezni! A katódból kilépő elektronokat nagyfeszültségű térrel gyorsítják fel, a munkadarabba, mint anódba becsapódó elektronok kinetikai energiája hevíti fel a munkadarabot. Az elektronsugár jól fókuszálható és irányítható, az energiasűrűség 108 W/cm2 . Magas olvadáspontú fémek hegesztésére is használható eljárás!
II. Hegesztés külső hőhatás nélkül 1. hideghegesztés: A hegesztés külső hő bevitele nélkül, nagy nyomás hatására történik. A felületek egymást rácsparaméternyi távolságra közelítik meg a nagy nyomás hatására, így alakítják ki a felületek közötti kohéziós kapcsolatot. 2. hidegforrasztás: Ha a két alapfém csak nehezen köthető össze, közéjük valamilyen segédanyagot helyeznek.
3. hegesztés ultrahanggal: Ultrahangnak nevezzük az emberi fül számára nem hallható 20 kHz feletti akusztikai rezgést. A két alkatrészt összenyomják és az egyiket ultrahanggal mozgatják, mely helyi felmelegedést hoz létre, majd képlékeny alakváltozás jön létre. A kötés szilárdsága az alapanyagéval azonos. Alkalmazás: színesfémek és ötvözeteik hegesztése, elektrotechnikában és elektronikában huzalok hegesztése félvezető kristályokhoz.
Ultrahang generátor működhet: - magnetostrikciós elven: ferromágneses anyagok változó mágneses térben kétszeres frekvenciával változtatják térfogatukat, - piezoelektromos elven: egyes kristályok (bárium-titanát, kvarc-kristály) feszültség változás hatására megváltoztatják méretüket.
Ráolvasztás Üveg vagy üvegszerű anyag fémmel vagy kerámiával történő kötése (pl.: világítástechnikai eszközök, orvosi és kémiai berendezésekben). A felmelegített üveg hő hatására meglágyul és a kellően felhevített darabhoz külső erő hatására hozzáköt. A fém hőtágulási együtthatója kisebb legyen, mint az üvegé! lapításos ráolvasztás: csőszerű üveget-fém vezetékre hevítés után hűtött szerszámmal rálapítják, folyasztott ráolvasztás: a fémet előzetesen folyékony üvegbe mártják, ráhúzzák az üvegcsövet és összemelegítik, üveggyöngyös ráolvasztás: a vezetékre üveggyöngyöt fűznek, az üveglapon átfűzve összemelegítik.
Ragasztás Betapasztás Adhéziós kötés, főleg nyíró igénybevételnek tehető ki, kötés síkjára merőleges erőt nem bír. Betapasztás Adhéziós, nem oldható kötés. A tapasz kémiai vagy fizikai folyamattal megszilárdul. pl.: ólomoxid, gipsz, márványcement, gitt, stb. pl.: ablaküveg keretben történő rögzítése, ízzók foglaltban történő rögzítése.