Holland Fizikusok Tarkó Bence 10.c

Wander Johannes de Haas Élete:Wander de Haas Lissében született, ez egy kis város Leiden mellett. Édesapja a Middelburgi Tanítóképző igazgatója volt. 1910-ben házasodott, felesége, Geertruida Luberta Lorentz Hendrik Lorentz Nobel-díjas fizikus idősebb lánya volt. Két fiuk és két lányuk született. Tanulmányai :Middelburgben végezte el a középiskolát, majd 1895-ben jogászi tanulmányokba kezdett. Néhány vizsgát letett, majd egy ügyvédi irodában végzett gyakorlat után úgy döntött, hogy inkább fizikus lesz. 1900-ban felvételt nyert a Leideni Egyetemre, ahol fizikát tanult Heike Kamerlingh Onnes és Johannes Petrus Kuenen tanároknál. 1912-ben ledoktorált, tézise címe: A Hidrogén kompressziójának mérése.

Karrier Az anyagok mágneses viselkedésével kapcsolatos kutatásai Shubnikov–de Haas-hatás, a de Haas–van Alphen-hatás és az Einstein–de Haas-hatás néven ismertek. A leideni Tudománytörténeti Múzeumban (Boerhaave Museum) látható egy készüléke (egy elektromágnes), amely az alacsony hőmérsékletű kutatásaival kapcsolatos.

Pieter Zeeman Pieter Zeeman 1865. május 25. – Amszterdam, 1943. október 9. holland fizikus aki 1902-ben megosztott fizikai Nobel-díjat kapott Hendrik Lorentz-cel, amiért felfedezte a róla elnevezett Zeeman-effektust. Catharinus Forandinus Zeeman és Willemina Worst gyermekeként született. Zeeman Heike Kamerlingh Onnes tanítványa volt a Leideni Egyetemen. Előadásokat 1890-től tartott Leidenben. 1896-ban Lorentz kérésére kezdte el tanulmányozni a mágneses mező hatását a fényforrásokra és felfedezte a Zeeman-hatást. Ez a felfedezés bizonyította Lorentz elméletét az elektromágneses sugárzásokról. Zeemant 1900-ban nevezték ki az Amszterdami Egyetem professzorává. 1908-ban lett a Fizikai Intézet igazgatója.

Kees Immink Élete:Immink villamosmérnöknek tanult az Eidenhoven Egyetemen, ahol 1985-ben doktorált. 1967 és 1998 között a Philips kutatólaboratóriumaiban dolgozott a hollandiai Eidenhovenben. Jelenleg a Turing Machines Inc. elnök-alapítója és vendégprofesszor a németországi Essen Kísérleti Matematikai Intézetében és a szingapúri Adattárolási Intézetben. 2001 és 2002 között ő töltötte be az Audio Engineering Society elnöki posztját. Karrierje során számos digitális adathordozó, például a kompakt lemez (CD), a videó kompakt lemez (VCD), a DAT, a DCC, a DVD és a Blu-ray disc lemezrendszer kialakításában és kifejlesztésében játszott szerepet. Immink kulcsszerepet játszott az audio- és videoeszközök kódolási technológiájának kifejlesztésében.Ő fejlesztette ki a CD-lemezeken és a DVD-lemezeken használt EFM és EFMPlus forráskódokat.

Tjalling Koopmans Élete:Koopmans 's-Gravelandban született Hollandiában. Egyetemi tanulmányait az Utrechti Egyetemen kezdte meg 17 éves korában. Eleinte matematikára szakosodott, majd három évvel később, 1930-ban elméleti fizikára váltott. 1933-ban találkozott Jan Tinbergennel, az 1969-es Nobel-emlékdíjassal, és Amszterdamba költözött, hogy matematikai közgazdaságtant tanuljon nála. Emellett Koopmans még az ökonometria és a statisztika tudományával is foglalkozott. Munkássága Koopmans a Hartree-Fock elmélet terén végzett korai munkái kapcsolódnak a Koopmans-elvhez, amely közismert a kvantumkémiában. Koopmans a közgazdasági Nobel-emlékdíjat (Leonyid Kantoroviccsal megosztva) az erőforrások allokációjának, különös tekintettel azok hatékony felhasználásának területén végzett kutatásaiért kapta. A bizottság kiemelte a tevékenységelemzés és a termelés inputjai és outputjai közötti összefüggések, illetve azok a gazdasági hatékonysággal és az árakkal való kapcsolatának a tanulmányozását.

Johannes Diderik van der Waals Élete:Leiden városában, Hollandiában született, Jacobus van der Waals és Elisabeth van den Burg gyermekeként. Tanár lett, és később felvételt nyert az egyetemre, annak ellenére, hogy hiányosságai voltak a klasszikus nyelvek terén. Itt 1862-től 1865-ig tanult, diplomát szerzett matematikából és fizikából. Karrierje 1866-ban egy hágai középiskola igazgatója lett. Doktorátusát 1873-ban szerezte, tanára Pieter Rijke volt. Diplomamunkájának címe kb.: A gázok és folyadékok állapotának állandóságáról. (ld. Van der Waals-egyenlet) 1876-ban az újonnan alapított Amszterdami Egyetem fizikaprofesszorává választották. Második nagy felfedezését 1880-ban publikálta, mely az egyező állapotok törvénye. Van der Waalsra nagy hatással voltak James Clerk Maxwell, Ludwig Boltzmann és Willard Gibbs munkái. Nevét viselik az ún. van der Waals-féle erők. Munkájának elismeréseként 1910-ben fizikai Nobel-díjjal jutalmazták.

Köszönöm a figyelmet!