TISZAKÓRÓD Készítette: Bercséné Grezner Emese SZIE GTK – Gazdálkodás és menedzsment Levelező képzés I. évfolyam

Fekvése A 800 lakosú település Szabolcs-Szatmár-Bereg megye északkeleti részén, Nyíregyházától mintegy 105 kilométerre helyezkedik el, a magyar-ukrán országhatár mellett. A Tisza itt egyben határfolyó is, a túlpart már Ukrajna.

Megközelítés Budapest felől közúton az M3 autópályán Polgárig, onnan a 35., majd a 36. számú főúton Tiszavasvári, Nagycserkesz majd Nyíregyháza érintésével. Ezután a 41. számú főúton Vásárosnamény, Jánd – Gulács (4113. számú út), Tivadar (4126. sz. út), Kisar (4127. sz. út), Nagyar – Szatmárcseke (4130. sz. út), Kölcse (41125 sz. út) útvonalon. Végül 4129 számú úton elérjük Tiszakóródot.

Nevének eredete Tiszakóród község nevét először 1344-ben említik Chorod formában, a magyar "kóró" szó -d vagy -gy képzős származéka. Mivel a kifejezés "bokor, cserje" jelentése igen kései nyelvünkben (1763), bizonyára nem ezzel, hanem a "száraz, kemény növényszár" jelentéssel alakult a név. Egy másik, 1374-ből való adat szerint a falu tiszai átkelőhelyet őrzött, így az sem elképzelhetetlen, hogy az őrhelyet, őrtornyot jelentő "góró, góré" szóból származik.

Története I. Kialakulása a Szente-Mágócs nemzetség északi erdős területén történt a XIII. század folyamán, s ekkor már a Kölcsey család tagjai birtokolták. Nagyrészt a Kölcsey birtoktestben maradt századokon át a nagykiterjedésű határ. Adataink szerint azonban 1445-ben egy ideig tulajdon jogot kapott Kusalyi Jakcs, majd a Barkóczy család. A XIX. század elején a gr. Rédey, Vay, Ormos, Bessenyei, Kölcsey, Jármi, Csiszár, Uray és Tolnay családok bírták a földet. A századforduló táján a határ jelentős része még a nagybirtokosoké volt; közülük a legjelentősebbek a Kölcseyekkel rokon Kende, valamint Sántha és Návay családok. A terület később fokozatosan átment a helybeli kisgazdák tulajdonába.

Története II. Kóród történetében is voltak nehéz időszakok. 1662-ben a szatmári német helyőrség katonái sarcolták meg, 1717-ben a tatárok dúlták fel, 1742-ben pedig a pestis pusztította el a lakosság egy részét. Sokat szenvedett a Tisza árvizeitől is. A hagyomány szerint a község nem a mai helyén, hanem a Tisza tőszomszédságában, a Burgundia nevű utcánál - Tiszacsécse felé - állott, amelyet a Tisza elpusztított. Egyes források említik, hogy a templom környékén - a mai falu központjában - még 1848-ban is csak néhány ház állt.

Nevezetességek Református templom: a XV. században épült gótikus stílusú templom műemlék, az 1700-as évek közepén jelentősen átalakították. Berendezése népies barokk munka a XIX. század elejéről.

Bukógát: a Túr csatorna vize a gáton átbukva széles, fátyolszerű vízfüggönyként hullik alá hogy néhány méterrel odább a Tiszába siessen a vízitúrázók, a szomszédos dióligetben táborozók és a kirándulók örömére.

Térképe

Utcakép, Általános iskola http://www.nefelejcs.com/tiszakor/foto.htm

Tisza folyó, Túr folyó http://www.nefelejcs.com/tiszakor/foto.htm

Diós liget http://www.nefelejcs.com/tiszakor/foto.htm