„Új ég, új föld” : A reneszánsz Dante Isteni színjátékából való az idézet. Pokol, Odüsszeusz utolsó útja Készítette: Domján Gáborné

MI A RENESZÁNSZ? Művelődéstörténeti korszak (kb. 1300-1550). Szellemiségét, kultúráját a középkor utolsó századaiban meggazdagodó polgárság céljai, törekvései határozták meg. Stílus- és ízlésirányzat: a polgárság ízlését, értékrendjét fejezte ki.

MI A RENESZÁNSZ? Maga a szó, reneszánsz (renaissance, rinascimento) újjászületést jelent. A névadó, Giorgo Vasari (1568), az antik kultúra hagyományainak újjáélesztését, újjászületését látta a stílusirány lényegének.

A reneszánsz korszakai: trecento (1300–1400): Dante, Petrarca, Boccaccio és Giotto százada quattrocento (1400–1500): Janus Pannonius, Mantegna, Botticelli és Brunelleschi százada cinquecento (1500–1600): Leonardo da Vinci, Michelangelo, Raffaello, Shakespeare, Cervantes és Balassi Bálint százada A trecento illusztrációja Giottótól Jelenetek Szt. Ferenc életéből (Assisi), a quattrocento illuszt. Mantegna Madonna gyermekkel, Botticelli: Guliano Mediciről készült portréja és Brunelleschi kupolája a firenzei dómon. A cinquecento illuszt. Leonardo, Michelangelo és Giorgone egy-egy műve

A RENESZÁNSZ Központja kezdetben Firenze és Siena, később Észak-Itália is, majd a korszak végén Róma (a pápai udvar). Az 14400-as évektől Európa főúri és királyi udvaraiban is elterjed, pl. Magyarországon Mátyás király udvarában. Az 1500-as évektől a reformációval összefonódva eléri a polgári és paraszti rétegeket is a reneszász ízlés és stílus egész Európában.

Társadalmi alapja az itáliai városállamok – Firenze, Siena, Velence – polgárságának megerősödése, meggazdagodása, öntudatosodása – „a teremtő ember felfedezése a középkori teremtménytudattal szemben”. Pico della Mirandola: Az emberi méltóságról: “Azért helyeztelek a világ közepébe, hogy annál könnyebben láthasd meg azt, ami benne van. Nem teremtettelek sem mennyei, sem földi, sem halandó, sem halhatatlan lénynek, úgyhogy, mint saját magad szobrásza magad vésheted ki vonásaidat. Állattá fajulhatsz, de szellemed szabad akara-tából Istenhez hasonló lénnyé is újjászülheted magadat.” Illusztráció: Mantegnától A mantovai Gonzaga udvar iéll. Dávid Michelangelótól.

A reneszánsz szemlélet és kultúra Az emberi élet célja a földi élet élvezése, a boldogság megtalálása lett. Értékké vált mindaz, ami az ember boldogulását elősegíti: az erő, a szépség, a tudás, a fiatalság, a vagyon, a hatalom. Az antik görög-római kultúra lett a minta, a követendő példa. Antik előzmények után újra felfedezték az emberi test, a természet és a szerelem szépségét. A tudomány és a művészet szerepe ismét megnövekedett, a kultúra elvilágiasodott (bár a vallás fennmaradt). A reneszánszra jellemző az individualizmus, az egyénközpontúság. Felértékelődik az egyéniség, eltűnik a névtelenség. Ezzel párhuzamosan értékké válik a a család és a haza. A kor jellemző embere a polihisztor: a sokoldalú ember, aki a tudományban és a művészetben jártas (pl. Michelangelo, Leonardo). Donatello: Gattamelata lovasszobra, Limbourgh testvérek Berry herceg számára készített hóráskönyéből részlet, Michelangelo: piétájából Szűz Mária fiatal lányként ábrázolva

A HUMANIZMUS A reneszánsszal gyakran együtt emlegetett fogalom a humanizmus. Ma ez a szó emberiességet jelent, ám eredeti, reneszánsz értelme teljesen más. A humanizmus a reneszánszban egy szellemi, művelődési mozgalom volt, s egy tudós magatartást jelöltek vele. A humanisták fő céljuknak az antik kultúra megismerését és elsajátítását tartották. A humanista műveltségű írók, költők tudós költészetet míveltek, azaz megtanultak a latin költők versformáiban, műfajaiban, témáiban a tőlük ellesett motívumokkal, fogalmazni. Tágabb értelemben humanizmus alatt a reneszánsz eszmerendszerét értjük. A következő filmkockán két híres humanista portréja is látható. A latin irodalom kutatói voltak Petrarca és Boccaccio is.

A reneszánsz irodalom Petrarca: Daloskönyv Boccaccio: Dekameron Shakespeare: Rómeo és Júlia, Hamlet, Julius Caesar, Lear király, Machbeth, Szentivánéji álom, szonettek

Építészet Jellemzői: lakóépületek emberi lépték, egyszerűség vízszintes tagolás, szimmetria antik elemek, loggia a részek és az egész harmóniája Maiano: Palazzo Strozzi, Firenze Alberti tervezése: Rucellai-palota Brunelleschi: Ospedale degli Innocenti, Firenze

Brunellesci: A Santa Maria delle Fiori

Brunelleschi: a firenzei Santa Maria del Fiore kupolája

Michelangelo terve a római Szent Péter székesegyházhoz

Bramante: Il Tempietto. San Pietro in Montorio, Róma

Andrea Palladio: Villa Rotonda 1566-1604.

Szobrászat lovasszobrok: Verocchio Donatello, Leonardo bibliai alakok Jellemzők: az anatómia tanulmányozása eredmé-nyeként az emberi és állati test élethű ábrázolása arányos testfelépítés, egyéniség visszaadása Verocchio Donatello: Gattamelata Leonardo da Vinci: Lovas-szobor

Szobrászat Jellemzők: az anatómia tanulmányozása eredményeként az emberi test élethű ábrázolása az egyéniség visszaadása arányos testfelépítés

Michelangelo Buonarotti Dávid. 1504.

Michelangelo : Piéta 1499.

Michelangelo: Részlet az 1499-es Pietából.

Michelangelo: Giuliano Medici síremléke. San Lorenzo. 1521-33.

A reneszánsz festészet Jan van Eyck: Az Arnolfini házaspár A reneszánsz festészet Új ábrázolásmód: perspektíva Új témák: evilági témák (érzelmek, portré, görög mitológia) A természet mint háttér megjelenik Raffaello ; Jan van Eyck: Az Arnolfini házaspár. 1434.

Botticelli, Sandro: Vénusz születése. 1482.

Botticelli: Primavera. 1477.

Limbourg testvérek: Részletek Berry herceg hóráskönyvéből. 1416.

Leonardo da Vinci Önarckép A vitruviusi embermodell. Mona Lisa (részlet)

A Mona Lisa (1505.) újszerű festői eljárásai Sfumato: a testek nem éles kontúrral határolódnak el környezetüktől, hanem valamiféle finom, ködszerű átmenetben chiaroscuro: A formákat a fény és az árnyék ellentétével létrehozó eljárás

Huszadik századi Mona Lisa--feldolgozások

Leonardo: Angyali üdvözlet. 1472-75.

Leonardo: Sziklás madonna 1492.

Leonardo: Az Utolsó vacsora. Milano, 1498.

Michelangelo Buonaratti freskói és oltárképe a Sixtus-kápolnában A teremtés 1508.

Michelangelo: A teremtés 1508.

Michelangelo: Az utolsó ítélet ( a Sixtus-kápolna oltárképe)

Michelangelo Buonarotti

Michelangelo: Az utolsó ítélet ( a Sixtus-kápolna oltárképe)

Raffaello Santi: Az athéni iskola

Dürer

Giorgione: Alvó Vénusz. 1510

Giorgione: Vihar. 1505. Velence