Christiaan Huygens (1629-1695) Horologium (1658)

rugalmas ütközés (1669) ”I. Feltevés: A mozgásban lévő test akadály hiányában változatlanul ugyanazzal a sebességgel és egyenes vonalban folytatja mozgását. II. Feltevés: A szilárd test ütközésének okától függetlenül az ütközés után a következő helyzetet kapjuk: Ha két egyforma sebességgel egymás felé mozgó egyforma test egyesen ütközik, akkor mindegyikük ugyanazzal a sebességgel pattan vissza, mint amekkorával ütközött.

Az ütközést akkor nevezzük egyenesnek, ha maga a mozgás és az ütközés a testek súlypontját magában foglaló egyenes mentén történik. III. Feltevés: A testek mozgását, valamint egy- forma vagy különböző sebességüket más testekhez kell viszonyítani, amelyeket nyugvónak tekintünk, és nem vesszük figyelembe, hogy akárcsak azok, ezek a testek is részt vehetnek valamilyen más, kö- zös mozgásban. Ezért két ütköző test, még abban az esetben is, ha mindketten együtt részt vesznek egy más egyenletes mozgásban is, annak a személynek számára, aki szintén részt vesz a közös mozgásban, úgy hat egymásra, mintha ez a közös mozgás nem létezne.

Ha például egy egyenletesen mozgó hajó utasa üt- köztet két - megintcsak az utashoz képest - egyenlő sebességű egyforma golyót, akkor ezek a golyók az utashoz és a hajóhoz képest egyenlő sebességgel pattannak vissza, teljesen úgy, mintha az utas ezeket a golyókat egy álló hajón vagy a parton ütköztette volna.

tehetetlenség, mozgásmennyiség megmaradása, eleven erő Horologium Oscillatorum (1673)

centrifugális erő „Tételek a centrifugális erőről I. Ha két egyformán mozgó test nem egyforma köröket tesz meg azonos idő alatt, akkor a centrifugális erő a nagyobb körön úgy aránylik a kisebbhez, mint a körök vagy az átmérőik. II. Ha két egyformán mozgó test egyforma sebességgel mozog nem egyforma körökön, akkor centrifugális erőik fordítottan arányosak az átmérőkkel. …” Discours de la cause de la pesanteur (1690) gravitációs erő

Robert Hooke (1635-1703)

Galileo Galilei (1564-1642) léghőmérő szivattyú Hőtan

Evangelista Torricelli (1608-1647) légköri nyomás „Az elemi levegő óceánjának fenekén, a levegőbe merítve élünk, amelynek kísérletileg kétségkívül súlya van, mégpedig olyan nagy súlya, hogy a legsűrűbb levegő a föld felszínénél körülbelül a víz súlyának egy négyszázad részét nyomja. Egyes szerzők megfigyelték szürkület után, hogy a páratelt és látható levegő egészen ötven vagy ötvennégy mérföld magasra emelkedik fölöttünk, de én nem hiszem, hogy ilyen sok lenne, mert be tudom bizonyítani, hogy a vákuumnak sokkal nagyobb ellenállást kellene tanúsítania, mint amennyit valójában mutat, hacsak nem azzal érvelünk, hogy a súly, amelyet

Galilei a levegőre vonatkozóan meghatáro- zott, csak a légkör legalacsonyabb részére vo- natkozik, ahol az emberek és állatok élnek, de a magas hegyek csúcsain a levegő tisztább kezd lenni és sokkal kevesebbet nyom, mint a víz súlyának négyszázad része. Sok olyan üvegedényt készítettünk, mint az ábrán látha- tó két könyök hosszú A és B csövek. Ezeket megtöltöttük higanynyal, a nyitott végüket lezártuk az ujjunkkal, és belefordítottuk őket egy edénybe, amelyben C higany volt; ekkor láttuk, hogy üres tér keletkezik, és semmi sem történik az edényben, ahol ez a tér létrejött; A és D között a cső mindig telítve maradt egy egész egynegyed könyök meg egy hüvelyk magasságig.”

Blaise Pascal (1623-1662) a légnyomás magasságfüggése ”És a másik csővel és ugyanannak a higanynak egy részével mindezekkel az urakkal megmásztam a Puy-de-Dôme-ot, amely körülbelül ötszáz öllel magasabb, mint a Minimes, ahol is ugyanúgy, ahogy Minimes-nél megcsináltuk ugyanazt a kísérletet, és azt találtuk, hogy a csőben csak huszonhárom hüvelyk és két vonal higany maradt, míg Minimes-nél ugyanabban a csőben huszonhat hüvelyk három és fél vonal magas volt; és így ezekben a kísérletekben a higanymagasságok közti különbség három hüvelyk másfél vonal volt: ez az eredmény

olyan csodálattal töltött el bennünket, és annyira meglepődtünk, hogy sa- ját megnyugtatásunkra meg akartuk ismételni. Ezért kipróbáltam ugyanazt a dolgot még ötször, nagy pontosság- gal, a hegytető különbö- ző pontjain …” Otto von Guericke (1602-1681) légszivattyús kísérletek

Robert Boyle (1627-1691) nyomás-térfogat

Fénytan Johannes Kepler (1571-1630) Hans Lippershey (1570-1619) a látás elmélete (1604) távcső (1611) - gyűjtő obj., gyűjtő ok.  Hans Lippershey (1570-1619) távcső (1608) Galileo Galilei (1564-1642) távcső (1609) - gyűjtő obj., szóró ok.  kis objektumokra (1610) összetett mikroszkóp tökéletesítése (1624)

Willebrord van Roijen Snell (1581-1626) törési törvény (1621)

René Descartes (1596-1650) La Dioptrique szem törési törvény

Les Méteores (1637) szivárvány

Francesco Maria Grimaldi (1618-1663) Pierre de Fermat (1601- 1665) a legrövidebb idő elve (1660) Francesco Maria Grimaldi (1618-1663) fényelhajlás (1663) „I. tétel. A fény nem csak egyenesen, töréssel és visszaverődéssel terjed, hanem még egy negyedik módon is - elhajlással.

Első kísérlet Egy ablak zsaluján egy nagyon kis AB lyukat csinálunk, és rajta keresztül a nagyon

tiszta égboltról a napsugarat a szobába, amely egyébként zárva van, úgyhogy sötét. Ez a fény egy ACDB kúpban fog szóródni, és akkor válik láthatóvá, ha a levegő tele van porral, vagy valamennyi füstöt engedünk bele. …”

Robert Hooke (1635-1703) Gregory-távcső (1664) – tükrös Micrographia (1665) diffrakció (1672) - hullámelmélet

Antonie van Leeuwenhoek (1632-1723) mikroszkóp (1674) - egylencsés, rövid fókuszú

Ole Christensen Rømer (1644-1710) fénysebesség (1676) - 225.000 km/s

Christiaan Huygens (1629-1695) saját távcső (1655-9) - Szaturnusz: Titán, gyűrű

Traité de la Lumière (1678-1690) - a fény hullámelmélete, Huygens-elv