A valószínűségi magyarázat induktív jellege Ismét Jancsi, általánosabban megfogalmazva: A { } nem statisztikus valószínűséget jelez (hanem logikait), de egyszerű esetekben feltételezhetjük, hogy felírható a következő forma: P(E, V) közel van 1-hez. e egy eseménye V-nek. ––––––––––––––––––– {nagyon valószínűvé teszi, hogy} e egy eseménye E-nek.

P(E, V) = r. e egy eseménye V-nek. –––––––––––––––––– {r} e egy eseménye E-nek Így a deduktív-nomológikus magyarázattal szemben (amely deduktív), itt inkább induktív eljárással van dolgunk [Kutrovátz jegyzet, 35. o.]. Ennek ellenére használjuk egyedi események magyarázatára is (gyakorlati bizonyossággal).

Az elmélet Az elmélet Az elmélet rendszerint az empirikus törvények magyarázatára, megértésére – és újak előrejelzésére – szolgál, olyan létezők konstruálása révén, amelyek az empirikus „mögött” vannak. (Pl. a ptolemaioszi vagy a kopernikuszi rendszer az égitestek megfigyelt (látszólagos) mozgását a csillagászati világegyetem egy-egy alkalmas modelljével írja le; vagy a kinetikus gázelmélet a termodinamika számos törvényét az alatta levő molekuláris és atomi jelenségek megnyilvánulásaként magyarázza).

Az elmélettől megkövetelik, hogy világos és pontos legyen, rendelkezzen ellenőrizhető következményekkel, előrejelzésekkel (a negatív és pozitív példa az életerő-elmélet illetve a gravitációs erő elmélete). Az elméleti elvek egy része a (megfigyelhetet-len) teoretikus terminusok (elméleti fogalmak) között teremt összefüggést, más részük pedig kapcsolatot hoz létre a teoretikus terminusok és a (már korábban is megfigyelt) empirikus jelen-ségek között. Utóbbiak nélkül nincs ellenőrizhe-tőség, magyarázat, előrejelzés. (Pl. a kinetikus gázelméletben a részecskék véletlen sebesség-eloszlásának elve, mint belső-, az impulzusáta-dás nyomásként való értelmezése mint híd-elv.)

Az elméleti magyarázat Egészen eltérő empirikus jelenségekről ad szisztematikus, egységes leírást (pl. a newtoni gravitációs törvény a bolygók, a Hold, az üstökösök stb. mozgásáról, az ár-apály jelenségről, a szabadesésről, az ingáról stb.). Megadja a fennhatósága alá tartozó (korábbi) empirikus törvények érvényességének és pontosságának határait (pl. a Kepler-törvények csak kéttest-probléma esetén, a Galilei-törvény csak homogén gravitációs mezőben érvényesek).

Olyan jelenségekre is vonatkozik (valamint előrejelzéseket tesz lehetővé), amelyek felépítésének pillanatában nem is voltak ismertek (pl. a légnyomáscsökkenés a magassággal; Maxwell elektrodinamikája a rádióhullámokkal; Einstein általános relativitáselmélete a fény elhajlásával a gravitációs térben). Mindezen tulajdonságok megléte nagyban erősíti az elmélet iránti bizalmunkat, és elmélyíti a megértést.

A teoretikus entitások (elméleti létezők) státusza A klasszikus filozófiai megközelítések Platón (és a modern matematikai platonizmus) Arisztotelész A XX. századi tudományfilozófia empirikus felfogása Mach és követői A szociálkonstruktivista felfogás