Az európai integráció története Az Európai Unió I. földrajz-geográfus szak Jeney László Egyetemi tanársegéd ELTE Regionális Földrajzi Tanszék 2004/2005, II. félév

’50-es évek EVK, EPK nem jött létre NYEU, ESZAK működik Elképzelések Bővítés (1951. társulási szerződés Nagy-Britanniával) Mélyítés Jean Monnet: Montánunió bővítése többi energiaszektorra, közlekedésre Gazdasági integráció fokozatos kiterjesztése szektorálisan (franciák) Atomenergia területén integráció (békés célú felhasználás) Johann-Willem Beyen: BeNeLux példáján vámunió a hatokra is Paul-Henri Spaak (belga): elkezdte menedzselni a vámuniót Nem mindenki lelkesedett vámunióért (németek, franciák, olaszok) Kormányközi bizottságot hoznak létre Spaak vezetésével („3 Bölcs Bizottsága”) 1956. október Magyar forradalom Szuezi válság

1958. Római szerződés EURATOM Európai Gazdasági Közösség 3 fő iránya Atomenergia békés célú felhasználásáról Kutatások, technológia kifejlesztése, kereskedelem koordinálása Európai Gazdasági Közösség 3 fő iránya Vámunió megteremtése Vámtarifák folyamatos leépítése Közösségen kívüliekkel közös vámok 4 éves ciklusok (3X) a Közös Piac elérésére Gazdasági unió megteremtése 4 alapszabadság (áru, szolgáltatás, tőke, munkaerő szabad áramlása) Közös mezőgazdasági, közlekedési, gazdasági politika Fejlesztési alapok létrehozása Fejlettségi különbségek, munkanélküliség felszámolására Sikeres ratifikáció (1957): D, F, I, NL, B, L Nemzetközi visszhang GB: kimaradt (nem érdeke a közös mg. pol., vámpol.) SU: „újabb imperialista manőver”

’60-as évek eleje: gyors fejlődés Jól indult: gyors gazdasági növekedés minden tagországban Külső vámfal felépítése Belső vámfalak leépítése (ipar: 10%-kal) Nagyobb belső piac jött létre Világ leggyorsabban fejlődő térsége Kihívás az USA felé Megnőtt az európai öntudat 1959-től: első társulási kérelmek (GR, TR, majd északiak is)

Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) Britek kezdeményezésére a kimaradók egy lazább szabadkereskedelmi társulást hoztak létre (1960) Egyesített vám- és kereskedelmi politika Nem vonatkozik a mezőgazdaságra Nincsenek közösségi politikák 7 alapító ország: A, DK, GB, N, P, CH, S IRL is csatlakozik, de kéri felvételét az EGK-ba is 1961: GB jelzi felvételét az EGK-ba

Franciaország IV. Köztársaság: gyenge elnöki hatalom Vietnámi vereség, Algéria, Szuezi-válság V. Köztársaság: de Gaulle (1958-tól) Óriási jelentőségű az EGK-ban Kezdetben hírhedt nacionalista volt Fro. Európa 1. nemzete Nem nemzetek feletti, hanem konföderációs Európa kell Külügyeket nem engedte ki a kezéből Közös mezőgazdasági politikát be kell indítani Kevésbé érezte át a szovjet fenyegetést Európa az USA egyenrangú együttműködő partnere lesz Saját lábra állás a nukleáris versenyfutásban

USA: új, dinamikus Európa-politika Korábban: mozdulatlan politika az EGK-val szemben 1963: J. F. Kennedy az USA elnöke USA vezető szerepét biztosítani kell Európával szemben EGK külső vámfala kellemetlen volt az USA-nak ’60-as évek: új fegyverkezési verseny NATO-ban az USA nem osztja meg a rakétafegyvereket és indítókulcsokat Eu-val, de védi Európát De Gaulle-nak ez nem tetszett (sikertelen USA-Fro találkozó Párizsban) USA az angolokon keresztül akarja érvényesíteni Európa-politikáját De NBr nem tagja az EGK-nak NBr: olcsón jut élelmiszerekhez (Commonwealth) BeNeLux: jó ha jön NBr (csökken a német-francia hegemónia)

Önálló francia biztonságpolitika Nagy-Britannia sikertelen első csatlakozási kísérlete De Gaulle: közös brit-francia rakéta és nukleáris terv kiépítésének javaslata Ez NBr EGK-tagságának feltétele Mc Millan (NBr) – De Gaulle (Fro): rambualley-i találkozó (1962) Később: Mc Millan (NBr) – Kennedy (USA): nassau-i találkozó Fro NBr csatlakozása ellen szavazott Önálló francia atomerő kiépítése Fro a NATO-nak csak a politikai részében maradt Változó francia-német kapcsolatok Francia német megbékélési szerződés (1963) De Gaulle: „Fro végképp továbblapoz a történelemkönyvében” No: hű az USA-hoz és a NATO-hoz (preambulumba is bekerül) De Gaulle: „No ismét az USA idegenlégiósa” Csak fr elsőbbség kerül előtérbe (Karoling-Eu terve megbukott)

1960-as évek közepén kisebb válság Biz. elnöke Hallstein (német): integráció gyorsítása Nőtt a befolyó pénz, nőtt a Biz. hatalma Nem tetszett a franciáknak (föllázadtak Hallstein ellen) Kibontakozó közös agrárpolitika Itt is ellentétbe kerülnek a franciák a többiekkel Fro: „üres székek” politikája (1965) Kivonultak a közös szervekből Megbénult az intézményrendszer 1966: Luxemburgi kompromisszum Ahol minősített többség is elég lenne, egyhangú szavazás kell, ha egy ország számára létfontosságú a kérdés 1967: De Gaulle újra megvétózza NBr felvételét ESZAK, EURATOM, EGK szerveit összevonják (Európai Közösségek, 1967-től) 1968: megvalósul a közös piac (csak ipar, mg. még nem)

Francia-német versengés 1969: Pompidou francia elnök Nem akart konfrontálódni USA-val, NATO-val Új álláspont Európa irányában Változik viszonya NBr-hoz NBr ellensúlyozhatná No-t W. Brandt német kancellár Ostpolitik kibontakozása NSZK privilegizált szerepe a keleti kapcsolatokban

1969. Hágai csúcstalálkozó Még nem rendszeresek a találkozások Fontos kérdés a mg.: családi gazdaság helyett jövedelmezőbb birtokméret támogatása (változás De Gaulle után) Nagy lökés az európai integrációnak 6-ok bővítése Elvi álláspont: belépőknek el kell fogadniuk a meglévő közösségi szabályozásokat Gazdasági és pénzügyi unió Külpolitikák harmonizálása Szociálpolitikai együttműködés (W. Brandt) Európai Parlament közvetlen választása (1973-tól) Európai Egyetem (Firenze)

Az első bővülés: 1973 1970: tárgyalások 4 országgal: GB, IRL, N, DK Fő kérdések (kompromisszummal végződnek): Brit Nemzetközösség, mezőgazdasági árak, befizetés a közös alapba, Font-Sterling szerepe NBr engedett: Font-Sterling nem lett különleges valuta Első munkanyelv a francia maradt Halászati kérdés EK föderatív irányba megy NBr igényei (többieknek nem nagyon voltak): Átmeneti mentesség: csatlakozás az agrárpiachoz 5, ESZAK-hoz 5, ipari közös piachoz 4, EURATOM-hoz 1 év) Partmenti halászat (6 mf) 10 évig Csak fokozatosan növekvő hozzájárulás a közös ktg-vetéshez 1978-ig Intézményekben ugyanannyi hely mint a többi nagynak (D, F, I) Ratifikációk: GB, IRL, DK igen, N nem Legnagyobb piac (252 mió), GDP (630 mrd $, USA 2/3-a)

Pénzügyi integráció Nemzetközi pénzügyi rendszer válsága a ’70-es években: USA sokat költött a vietnámi háborúban Olajtermelő arab országok emelték az olaj árát ’50-es évek vége: 1,7, 1973: 11,6 $/hordó Változás az USA külpolitikájában (Nixon) 1969-ig tartott a gyors gazdasági növekedés EGK-ban USA felfüggeszti a $ aranyra válthatóságát 10 %-os pótadó az importra (eu-i termékek ellen is) EGK: 9 valuta között nem volt szolidaritás Egon Baare, Pierre Werner: jó pénzügyi szakemberek Gazdasági és pénzügyi politika harmonizálása, közös valuta kell „Valutakígyó” (1972), majd „kígyó az alagútban” (+-2,5%) Kilépett a líra, az angol és az ír font Közös energiapolitika is kell USA: keményebb politika („Európa túl arabbarát”) van olaj EGK: puhább politika („USA túl merev”) kevés az olaj (a selfről drága)

Erősödő német-francia tengely GB: Wilson (1974, Munkáspárt) Újra kellene tárgyalni a csatlakozást Népszavazás: maradnak GB még nem túl erős D: H. Schmidt kancellár (szocdem, SDP) Gazdasági miniszter volt Elkötelezett alakja az integrációnak, francia-német együttműködésnek F: Giscard d’Estaing Profi közgazdász Németekkel együttműködés híve Tindemans-jelentés (1976): „többsebességes” Európa Egységes Európai Okmányhoz vezető út Lehet a mélyítést és bővítést egyszerre is csinálni

1979. Európai valutakígyó helyett Európai Monetáris Rendszer (EMR) $ helyett egymásba kapaszkodás ECU: Európai Elszámolási Egység (nem pénz) Nyitás a monetáris unió felé Közvetlenül választják az Európai Parlamentet Korábban csak delegált parlament Tagállamonként eltérő választójog Vendégmunkások kérdése (ott szavazás, ingyenes utazás) Pártok összefogása (Szoc. Pártok Uniója, Lib. Pártok Föderációja, Keresztények Szöv-e) – nagy eltérések (koalíciók) Tagállamonként eltérő választási aktivitás (I: 85, GB: 32%) Demokratikus deficit problémája

Új brit Európa-politika GB: Margareth Theatcher (1979 konzervatív párt) Állami beavatkozás nagy ellensége (neolib.) GB-nak kell az EGK egyik fő erejének lennie Atlantista (USA: Ronald Reagan szintén neolib.) Visszakövetelte Eu-tól a befizetett pénzeteket EK bevételei korábban főleg lefölözés, újabban ÁFA 1%-a Kiadások főleg agráriumra 1979: dublini csúcs: „I want my money back!” Befizetés a közös ktg-vetésbe: 1,325 mió Ł (343 mió Ł vissza) Schmidt: figyelembe kell venni, hogy a tagállamok GB-től veszik a drága kőolajat (self) Végül befizetések fokozatos csökkentése

Veszélyben Európa biztonsága Korábban (’60-as évek): enyhülés időszaka Helsinki folyamat Együttműködés a 3. világgal (W. Brandt: ne legyen É-D szakadás) Loméi egyezmények USA: emberi jogi kampány 2 szuperhatalom versengése (Eurorakéták) SU: Közép- és rövid hatótávolságú rakéták (DDR, CS, SU) Diplomaták megjegyzései („Európa Pompeii sorsára juthat”) Válasz: NATO kettős határozat (USA rakéták telepítése) Fegyverkezünk, de ezzel akarjuk leszerelni a SU-t Comeini visszatér Iránba (izgatta Európát) Afganisztáni SU-intervenció Afganisztánba USA: SU-ba irányuló kőolaj- és gabonaszállítás bojkottálása Enyhülés vége

1981: Görögország csatlakozása 1959: társult tagsági kérelem (1962 társulási szerződés) 1967-1974.: puccs, katonai junta („fekete ezredesek”) 1975: teljes jogú EK-tagságért folyamodnak Vontatott politikai stabilizáció Rövidebb ratifikáció (9 tagállam) GR nem támasztott feltételeket Nem volt kritérium a fejlettség Kis lakosság, nem volt kihívás Néhány exporttermék (bor, olíva, gyümölcs) Másság: ortodox Rossz viszony TR-gal Nem összefüggő területileg, de Közel-Kelet felé ugródeszka Azóta sem hozta be hátrányát

Személyi változások a 80’-as évek elején F: F. Mitterrand elnök (1981) Szocialista (kommunista támogatással) Segítője J. Delors „Itt az ideje, hogy F. visszavegye eu-i vezető szerepét” D: H. Kohl kancellár (1982) Ker-lib (szoc-lib után) Új generáció (demokrácia, gazdasági hatalom) Segítője H-D. Genscher

1986: ibériai csatlakozás Rómaiak óta benne vannak az ny-eu-i gondolkodásban 15-17. sz: erősek, 18-20. sz: legyengülnek II. vh. után maradnak az önkényuralmi rendszerek P: Salasar EFTA alapító tagja Gyarmati háborúk (Angola, Mozambik), USA támogatás 1974: szegfűs forradalom - szocdem vezetéssel demokratizálás E: Franco 1972: társult tagsági kérelem az EGK-ba 1975: János Károly vezetésével demokratizálás felülről 1982: Felipe Gonzales (NATO tag) 1983: tárgyalások (olaszok, franciák lassították a csatlakozást) Nehezebb eset: nagy népesség, mezőgazdaság, ipar, regionális politika Sok átmeneti mentesség, gyors gazdasági növekedés EGK: 50 mió fővel gyarapodik (nagy piac) „Kék-Európa

Egységes Európai Okmány (EEO) Tervek Ambiciózusabb: eu-i alkotmányt kell kidolgozni (szerződések kiegészítése helyett) – föderalisták Egységes Európai Okmány kell (jogi továbbfejlesztés) Genscher-Colombo terv (1981) 1983 (Stuttgart): Ünnepélyes Nyilatkozat az EU-ról c. dokumentum 1984: alacsony részvétel az EP választáson – EEO reálisabb 1987: hatályba lép az EEO 3 alapítószerződés módosítása Eu-i Parl jogkörének bővítése Egységes belső piac 1992 végéig külpolitikai egyeztetések (tájékoztatás, egymás figyelembe vétele) Tisztán kormányközi alapon (nincs külön szervezet) Külügyminiszterek évente 4x, Eu-i Tanács évente 2x találkozzanak

1985: Jacques Delors a Bizottág elnöke Sikerének tényezői Újra gyors gazdasági növekedés 1985-ben véget ér a hideg háborús hullám (M. Gorbacsov) – 1990-től rendszerváltás keleten Készség az európaiakban az integráció további reformjaira Gazdasági csomagtervek KAP reformja (kiadások jelentősen csökkenjenek) Közös ktg-vetés reformja Strukturális Alapok növelése (regionális politika) Napirendre kerül DDR csatlakozása Északi bővítés (S, SF, N, A) Maasricht-i szerződés

Német egység 1989: nem számított erre senki (DDR 50. évfordulója) Kelet-német turisták D követségein DDR Pol-i Irodája lemondott (szabad elköltözés, fal leomlása) Akik veszthettek a német egyesülésen DDR vezetői, SU (pozíciót vesztett), F, GB (megszállói jogok) USA: nem volt ellenérdekelt Párizs, Elnöki Palota: kifelé egyetértés, befelé félelem 1990: szabad választások DDR-ben (kerdem. – gyors egy.) 3 szakasz: Pénzügyi unió, szociális és gazdasági reformok, EKjog egyeztetése 2 német állam formális egyesülése, EK-jog kiterjesztése EK-jog teljes érvényesülése DDR-ben Jogilag DDR csatlakozik D-hez (EK-hoz, NATO-hoz is) D: hatalmas ország Eu. közepén, önkorlátozások

1993: Maasrichti-szerződés Cél: 12 tagállamból fokozatosan EU legyen 3 pillér Már meglévő alapszerződések (EGK, ESZAK, EURATOM), Római Szerződések, EEO További politikák (szocpol, szakképzés, kult, eü) Közös kül- és biztonságpolitika Bel- és igazságügyi együttműködés Menekültügy, bevándorlás, kábítószer, terrorizmus, Europol Uniós állampolgárság Intézményrendszer, döntéshozatal átalakítása Szubszidiaritás elve Konvergencia-kritériumok az EMU-hoz Kohéziós Alap 1992-ben aláírják, 1993-ban hatályba lép Vitákat nem sikerült megoldani (újabb korm-közi konf-k)

1995: Északi bővítés EU létrejötte: aki kimarad, az lemarad EK és EFTA között jó kapcsolatok 1977-re megvalósult az ipari termékek szabad kereskedelme 1994: Európai Gazdasági Térség (EGT): EU12 + A, SF, IS, N, S (+FL 1995-ben) Egységes piaci szabályok 80%-ának átvétele (kiv mg, halászat) Új szabályoknál konzultációs lehetőség 1993: csatlakozási tárgyalások: A, SF, N, S N: népszavazás elutasította EGT jelentősége visszaesett (alig több mint EU) EU-nak jól jött Euroszkepticizmus Maasrichti szerződés után (gazd-i-pol-i válság) EU világgazdasági súlya ismét erősödött Jól jött a közös pénz bevezetéséhez EFTA tag maradt: IS, FL, N, CH