A görög tragédia szerkezete Jellemzők és alapfogalmak

A görög tragédia szerkezete Tragédia 1000-1500 sor. Rögzített szerkezet. Nem kötelező, de mégsem térnek el tőle. Konvenció – színházi „megegyezés” néző és alkotó között. Kardal – jelenet, szituáció váltakozása.

A görög tragédia szerkezete Jelenetek Kardal Dialógus, monológ – hatos jambus. Kötelezően, csak a hatodik jambus. Változatos ritmika. Strófa- antistrófa. Egymást követő megszólalások. Előfordul, hogy több tíz sor szerkezete ismétlődik. Azonos sorhosszúság – a replikáknál (szereplők dialógusaiban). Megadja a jelenet tempóját, ritmusát. Parodosz. Kar bejövetele. Anapesztusz – menetelés. Lírai előzmény. Kar gyakran nem ismeri a prologosz tartalmát. Két rövid egy hosszú x U U - x menetelés.

A görög tragédia szerkezete Jelenetek Kardal Epeiszodion: Továbbviszi a cselekményt. 3-6 van. Leginkább a „Szín”-re emlékeztet. (Szín: Egy helyszínen játszódó cselekmény.) Cselekmény egy szálon fut a végkifejletig. A fenyegető veszély, vagy a veszély elkerülésének reménye, vágya. – Kizökkent az idő. Szinte minden dráma alapja. _nem folytatható, ami eddig volt. Egyensúlyhiány. A cselekmény: a Végzet beteljesedik. Nem kerülhető el. A döntő tettet legtöbbször nem látjuk. Gyilkosságok, jóslatok. Antigonéban: ??? Sztaszimon: Kar önálló cselekvésre nem képes. Nem befolyásolja a cselekményt. Van kivétel. Komosz: együtt-sírás. A legfájdalmasabb pillanatokban. Hangszeres kísérettel adják elő. Lírai metrumokban, dallammal írják meg. Fájdalom és remény. Exodosz: Kar kivonulása.

A görög tragédia szerkezeti elemei Prologosz: előszó, a kar bevonulása előtti szöveg, lehet monológ vagy párbeszéd. Parodosz: a kar bevonuló éneke Epeiszodion: a kardalok utáni párbeszédes rész Sztaszimon: a tragédia cselekménye közötti kardal Exodosz: a kar kivonulási éneke

Szophoklész (i.e. 496–406) Görög drámaíró és tragédiaköltő Korában újszerű verselési formája Bátran, lendületesen ábrázolta kora aktuális politikai problémáit Több, mint 120 darabot írt Emberábrázolása bevallása szerint olynnak ábrázolja az embereket, amilyeneknek lenniük kell Tragédiái Pl.: Philoktétész, Trakhiszi nők, Elektra, stb.

Dramaturgiai és színházelméleti alapfogalmak Történet, cselekmény, cselekvő elemzés, szituáció, dialógus, monológ, szerep, akció és dikció.

Történet A történet vagy mese azt tartalmazza, mi történik a szereplőkkel. Idegen szóval ezt hívják egy alkotás szüzséjének.

Cselekmény A cselekmény nem az, ami történik, hanem az, hogy a figurák, alakok mit tesznek. Az eseményekre ható aktív cselekvéssorozat. Szükségszerű cselekvések ezek, a szereplők szándékainak, akaratainak, törekvéseinek összekapcsolódó láncolata a cselekmény. Ezek megvalósulhatnak és meghiúsulhatnak. Aktív drámaszemlélet – a cselekvő emberre koncentrál. Arisztotelész szerint a dráma legfontosabb eleme a cselekmény. Példa: Antigoné / Kasimir és Karoline.

Cselekvő elemzés Sztanyivszlavszkij rendező-színészpedagógusi módszerének egyik kulcsfogalma, amit az 1930-as években dolgozott ki. A színpadi alkotás előkészítő időszakának próbamódszere, amikor a dialógusból kiolvasható szándékokat, akaratokat fejtik fel.

Szituáció A cselekmény és a jellemek által kialakított pillanatnyi feltételek összessége, feszültsége van, a változás lehetőségét hordozza. Mivel a szituáció (helyzet) a hősöket változtatásra – elhatározásokra, majd tettekre - sarkalja. Fordulóponttól fordulópontig tart, amikor megváltoznak a cselekményből, jellemekből fakadó feltételek. Ez gyakran jár a viszonyok, a szereplők státusának, lehetőségeinek megváltozásával. Alapszituáció: a szituáció első síkja: ami történik. Reálszituáció: a második sík, a mögöttes tartalmak. Az, amiért történik. Goethe szerint az antik és reneszánsz drámákban a hősök uralkodnak a helyzeteik felett, a modernebb darabokban a helyzet eleve megszabja a hősök viselkedését.

Dialógus Párbeszéd. Jó drámai párbeszéd gazdag modulációs és játéklehetőséget ad a beszélőnek és hallgatójának is. „Hiányos szöveg” – nem mond el, nem fejt ki mindent. Theszpisz emeli ki a karból a hüpokritészt (felelőt ez lesz később a gr-nél a színész neve). Sűrített szöveg – többről szól, mint amit kimond.

Monológ Magánbeszéd. A színész ilyenkor egyedül van a színpadon (vagy alszanak, részegek a többiek stb.). Hangosan gondolkodik, vívódik, összegez – mielőtt elhatározásra jutna. Gyakran megelőzi a főfordulópontot. (Előfordul, hogy fontos információkat közöl, tájékoztatja a közönséget – ez a tájékoztató vagy elbeszélő monológ kevéssé drámai. A dialógus és a monológ váltakozása ritmizálás eszköze.

Szerep A színjátékszöveg cselekményében, a színjáték meséjében a megjelenő jellem, ami a szituációk során bomlik ki. A színész alakításában (akcióban és dikcióban) ölt testet. A jellem kifejeződése a színészi alakításban). A drámaszöveg alapos elemzése – lásd. cselekvő elemzés – során megfejtett jellemet a színész egyéni, művészi feladata, hogy élő alakká formálja. A figurákat leginkább tetteik, cselekedeteik jellemzik. Ezt árnyalják, kiegészítik a környezetük által megfogalmazott mondatok, vagy a szereplők önjellemzése. Szerepív – honnan hova jut el az adott figura. Szerepértelmezés, szerepfelfogás. – A megírt figura egyéni olvasata. Szerepkör – színész adottságainak megfelelő, figurák. C ’d arte tippi fissi-jére nyúlik vissza.

Akció A cselekmény megvalósítása a színészi játék során. A szereplők szándékainak, akaratának megmutatása. A cselekmény egy-egy mozzanatának színészi eszközökkel történő ábrázolása. Szövegpótló, helyettesítő, hangsúlyozó, és kiegészítő akció. Gyakran a szöveg alatti tartalom (Sztanyivszlavszkij) kifejezője. (Akció hiánya is lehet kifejező pl.: megyek – és nem áll fel valaki.) Mimika, gesztus, mozgás, tett. Példa.: Kasimir és Karoline.

Dikció A színpadi szövegmondás is cselekvés. Cselekvő mondatok mindegyik akaratról, szándékról árulkodik, ezeket lehet fejteni a cselekvő elemzésben, majd megvalósítani a színpadon. A dikció az alakformálás eszköze is. (Hangszín, hanghordozás, hangerő, hangsúlyozás, szövegtagolás, tempó, érzelmi árnyaltság.) A színész beszédmód által is jellemzi figuráját, felmutatja alakértelmezését. A jellem kifejeződésének része a színész alakításában. Lehet realista vagy elemelt (énekelt torzított) esetleg karikaturisztikus. (Poentírozás: a szöveg tagolása, kiemelés, hangsúlyozás. A poén kijátszása.)

Akció és dikció aránya Akció és dikció aránya jellemezhet színháztörténeti korszakot (Két véglet: francia klasszicizmus – a dikció a legfontosabb, comedia dell’ arte az akció elsőrendű, nincs is rögzített szöveg.)