Gombaismeret 6.
Agaricaceae - Csiperkefélék Agaricus spp. – Csiperke nemzetség Kis vagy közepes termetű a termőtest. A kalap domború, gyakran szögletes, lehet pikkelyes. A lemez fiatalon rózsás vagy szürkés, később csokoládébarnára színeződik. A spórapor vörösesbarna. A tönk változatos, több fajnál gumós. Általában van gallér. Húsuk fehér, sárgul vagy vörösödik. A hús szaga fontos bélyeg lehet. Lomb- és fenyőerdőkben, füves helyeken. A többség ehető, a kellemetlen szagú, sárguló húsú fajok enyhén mérgezők.
Erdei csiperke – Agaricus silvaticus A fenyves csiperkéhez nagyon hasonló, de annál erőteljesebb, durvább pikkelyekkel. A kalap 5-15 cm átmérőjű, ellaposodik, barna alapon durva, vörösesbarna szálas pikkelyekkel borított. A lemezek szabadon állnak, fiatalon rózsaszínek, majd feketés-barnák. A tönk karcsú, bunkó alakú, vagy gumós, fehéres színű, sérülésre vörösödő. Hártyás gallérja van. A hús jó ízű, illatú, vágásra általában erőteljesen vörösödik. Júniustól októberig. Lomberdőkben növő, gyakori faj. Ehető, árusítható.
Erdei csiperke – Agaricus silvaticus
Erdei csiperke – Agaricus silvaticus
Erdei csiperke – Agaricus silvaticus
Ízletes csiperke – Agaricus bitorquis A kalap 5-15 cm átmérőjű, pogácsára emlékeztet, majd ellaposodik, széle sokáig begöngyölt. Fehéres, krémszínű, általában sima. A kalap bőre lehúzható. A lemezek sűrűn állnak, rózsaszínek, majd sötétbarnák, feketések. A tönk zömök, tövénél vékonyodhat, fehéres színű. Kettős gallérja van, az alsó gyakran bocskorszerű. A hús vastag, kellemes gombaszagú, színe nem változik, vagy kissé barnul. Áprilistól novemberig. Bolygatott helyeken, ember közelében. Gyakori. Melegigényes. A termőtestek már a föld alatt kifejlődnek, ezért általában földesek. Ehető, árusítható.
Ízletes csiperke – Agaricus bitorquis
Ízletes csiperke – Agaricus bitorquis
Ízletes csiperke – Agaricus bitorquis
Ízletes csiperke – Agaricus bitorquis
Kétspórás csiperke – Agaricus bisporus A kalap 5-10 cm átmérőjű, ellaposodik. Változó színű, fehéres barna, világosbarna, felületét barnás szálas pikkelyek borítják. A lemezek rózsaszínből feketés-barnára változnak, élük fehéren csipkézett. A tönk hengeres, a töve felé vastagodhat, gallérja vattaszerű, gyapjas, fehéres, múlékony. A hús vastag, kellemes gombaszagú, vágáskor vörösödhet. Márciustól novemberig. Bolygatott, tápanyagdús területeken, réteken, trágyadombon, legelőn. Ehető, árusítható.
Kétspórás csiperke – Agaricus bisporus
Kétspórás csiperke – Agaricus bisporus
Kerti csiperke – Agaricus campestris Kisebb, törékenyebb megjelenésű. A kalap 3-10 cm átmérőjű, ellaposodik, okkeres, fehéres, sima, esetleg selymes-szálas. A lemezek sűrűn állnak, élénk rózsaszínek, majd sötét-barnák. A tönk hengeres, lefelé keskenyedő, fehéres. Gallérja múlékony, lelógó, gyakran csak kis dudor a tönkön. A tönk a gallér alatt lehet pelyhes. A hús vágva gyengén vörösödhet. Májustól novemberig. Füves helyeken előforduló faj. Gyakori. Ehető, árusítható.
Kerti csiperke – Agaricus campestris
Kerti csiperke – Agaricus campestris
Kerti csiperke – Agaricus campestris
Kerti csiperke – Agaricus campestris
Sziki csiperke – Agaricus bernardii A kalap akár 20 cm átmérőjű, ellaposodik, széle erősen és sokáig begöngyölt. Fehéres, felülete táblásan durván felrepedezik. A lemezek fiatalon szinte fehérek, később bíborbarnák, végül feketések. A tönk zömök, vaskos, lefelé keskenyedő, fehéres. A gallér kicsi, felfelé álló, múlékony. A hús kemény, csípős szagú. Sérülésre vörösödik, majd szürkül, szaga kellemetlen. Májustól októberig. Szikes legelőkön gyakori. Ritkábban sózott utak mellett, műtrágyázott legelőn is. Ehető, árusítható. Íze miatt egyeseknek megárthat.
Sziki csiperke – Agaricus bernardii
Sziki csiperke – Agaricus bernardii
Sziki csiperke – Agaricus bernardii
Sziki csiperke – Agaricus bernardii
Gumós csiperke – Agaricus essettei A kalap 5-14 cm átmérőjű, szögletes, ellaposodik, fehéres, nyomásra gyorsan sárgul a bőre, felülete selymes vagy benőtten szálas. A lemezek szürkések, alig rózsaszínűek, majd feketedők. A tönk karcsú, görbe, a tövén gumószerűen vastagodott. Fehéres, nyomásra sárgul. A gallér múlékony, gyakran szakadozott. A hús vékony, sérülésre legfeljebb enyhén sárgul, kellemes ánizs-, vagy keserűmandula illatú. Májustól novemberig. Lomb- és fenyőerdőkben, akár akácosokban is. Ehető, árusítható.
Gumós csiperke – Agaricus essettei
Gumós csiperke – Agaricus essettei
Gumós csiperke – Agaricus essettei
Óriás csiperke – Agaricus augustus Nagy termetű. A kalap 10-30 (!) cm átmérőjű, eleinte szögletes, majd ellaposodik, sárgás színű, felülete rozsdabarna pikkelyekkel borított. A lemezek sokáig fehéresek, krémszínűek, sötétbarnára öregednek, élük szinte végig fehéres. A tönk bunkó alakú, fehéres, majd sárga. Nagy lelógó, gallér felett fehér, alatta sárgás, pikkelyes. A hús vastag, sérülésre vörösödik, barnul, ánizs, vagy mandula szagú. Júniustól októberig. Lomb- és fenyőerdőben. Ritka. Ehető, árusítható.
Óriás csiperke – Agaricus augustus
Agaricus augustus – Óriás csiperke
Agaricus augustus – Óriás csiperke
Óriás csiperke – Agaricus augustus
Erdőszéli csiperke – Agaricus arvensis A kalap 10-15 cm átmérőjű, ellaposodik, fehéres, krémszínű, nyomásra sárguló, bársonyos, esetleg fehéresen pikkelyes. A lemezek piszkosfehérek, szürkés hússzínűek, majd csokoládébarnák. A tönk a töve felé vastagodó, gyakran kissé gumós. Fehér, nyomásra sárgul. A gallér jól fejlett, alul fogaskerékszerűen díszített. A hús vastag, jóízű, keserűmandulára emlékeztető illatú. Sérülésre sárgulhat. Májustól novemberig. Erdőszéleken, ligetes, füves helyeken, réteken. Gyakori. Ehető, árusítható.
Erdőszéli csiperke – Agaricus arvensis
Erdőszéli csiperke – Agaricus arvensis
Erdőszéli csiperke – Agaricus arvensis
Erdőszéli csiperke – Agaricus arvensis
Karbolszagú csiperke – Agaricus xanthodermus A kalap 5-15 cm átmérőjű, idővel ellaposodik, fehéres színű, a közepén gyakran füstszínű folttal, bőrszerű tapintású. Nyomásra sárgul. A lemezek fehérek, élénk rózsaszínűek, majd feketések. A tönk hengeres, a töve gyakran gumós, gyakran görbe. Fehéres, sérülésre különösen a tövén gyorsan sárgul. Vaskos, törékeny fogaskerékszerűen díszített gallérja van. A hús sárguló, krómsárga lesz, különösen a tönk alján. Szaga kellemetlen, karbolra, temperára, fenolra emlékeztető. Néha nem érezhető, főzéskor erősödik. Májustól októberig. Füves helyen, lomb- és fenyőerdőkben. Gyakori. Enyhén mérgező. Gyomor- és bélpanaszokat okoz.
Karbolszagú csiperke – Agaricus xanthodermus
Karbolszagú csiperke – Agaricus xanthodermus
Karbolszagú csiperke – Agaricus xanthodermus
Karbolszagú csiperke – Agaricus xanthodermus
Tintaszagú csiperke – Agaricus moelleri A kalap 5-12 cm átmérőjű, kiterül, fehéres alapszínű, felületét sötét, feketés vagy barnás szálas pikkelyek borítják. Nyomásra sárgul. A lemezek eleinte fehéresek, majd rózsaszínek, végül feketések. A tönk karcsú, hengeres, fehéres, gyakran görbült, gumós tövű, a tövénél sárgulhat. A vastag gallér lelógó, fogaskerék-szerűen díszített. A hús vékony, sérülésre főleg a tönk alján sárgára színeződik. Vegyszerszagú. Rossz ízű. Júniustól novemberig szemetes, bolygatott lomberdők szélein nő. Nem gyakori. Enyhén mérgező, gyomor- és bélpanaszokat okoz.
Tintaszagú csiperke – Agaricus moelleri
Tintaszagú csiperke – Agaricus moelleri
Tintaszagú csiperke – Agaricus moelleri
Lepiota sp. – Őzlábgomba nemzetség Kis vagy közepes termetű a termőtest. A kalap kúpos, kiterülő, a közepén gyakran púp marad. Az alapszínnél sötétebb színű pikkelyek koncentrikusan helyezkednek el. A lemezek fehérek. A tönk karcsú, rajta vékony gallér van, a gallérzóna alatt gyakran pikkelyes, pelyhes, gyapjas, szemcsézett. A tönk a kalapból nem (vagy nehezen) fordítható ki. A hús gyakran kellemetlen szagú, de lehet kellemes, édeskés is. Szaprotrófok. Gyakran bolygatott helyen fordulnak elő. Mérgezők, vannak súlyosan mérgezők is.
Büdös őzláb – Lepiota cristata A kalap kicsi, 1-4 cm, ellaposodik, de a közepe púpos marad. Fehéres alapszínű, rozsdabarna, barna körkörös pikkelyekkel díszített. A lemezek szabadok, sűrűn állnak, fehérek, néha rózsaszínesek, a tönk előtt felkanyarodnak. A tönk hengeres, vaskos, fehéres, a töve felé vöröses, csupasz, csöves. A gallér múlékony, hártyás. A hús vékony, vizenyős, a tönk alján vöröses, kellemetlen, világítógázra emlékeztető szagú, rossz ízű. Májustól novemberig. Lomb- és fenyőerdőkben, füves, bokros helyeken. Nitrofil. Enyhén mérgező.
Büdös őzláb – Lepiota cristata
Büdös őzláb – Lepiota cristata
Büdös őzláb – Lepiota cristata
Vörhenyes őzláb – Lepiota helveola A kalap kicsi, 1-8 cm, kezdetben kúpos, ellaposodik, de a közepe púpos marad. Fehéres rózsás alapszínű, rozsdabarna körkörös pikkelyekkel díszített. A lemezek szabadok, sűrűn állnak, fehérek, néha kicsit barnulnak. A tönk karcsú, vékony, alul kissé gumós, fehéres, vagy halvány vöröses. A gallér múlékony, hártyás, szakadozó. A hús fehér, megtörve vörösödik, a tönk alján vöröses. Szaga és íze nem jellegzetes. Júliustól novemberig. Lomb- és fenyőerdőkben, füves, bokros helyeken. Erősen mérgező.
Vörhenyes őzláb – Lepiota helveola
Macrolepiota sp. – Őzlábgomba nemzetség A termőtest nagy, általában húsos, a kalap szivacsos. A kalap kúpos, majd tányérszerűen kiterül, közepén púpos marad. A kalap felületén általában barna, felszakadozó, tetőcserépszerűen álló pikkelyek találhatók. A lemezek hasasak, a tönk körül gyűrűben nő össze (kollárium), fehérek. A tönkön mozdítható vastag gyűrű található. A tönk bázisán többnyire nagy gumó fejlődik. A spórapor többnyire fehér színű. Szaprotrófok. Ehetők.
Nagy őzlábgomba – Macrolepiota procera A kalap nagy, 30 cm-t is elér, fiatalon dobverő alakú, később esernyőszerűen kiterül, de a közepén púpos marad. Alapszíne fehéres, letörölhető, barna, koncentrikus pikkelyekkel díszített. A lemezek fehérek, a tönk körül gyűrűben összenőnek. A tönk karcsú, hengeres, a tövén gumóval, fehéres alapon barnán márványozott, a kalapból kifordítható, csöves. Vattás, összetett gallérja elmozdítható. A hús puha, a tönkben szívós, nem színeződik. Májustól novemberig. Világos, ligetes erdőkben, erdőszéleken. Gyakori. Ehető, árusítható.
Nagy őzlábgomba – Macrolepiota procera
Nagy őzlábgomba – Macrolepiota procera
Nagy őzlábgomba – Macrolepiota procera
Nagy őzlábgomba – Macrolepiota procera
Nagy őzláb – Macrolepiota procera
Nagy őzláb – Macrolepiota procera
Piruló őzláb – Macrolepiota rhacodes A nagy őzlábnál általában kisebb, robosztusabb megjelenésű. A kalap 5-15 (20) cm átmérőjű, ellaposodik, fiatalon dobverő alakú, később kiterül, de a közepén púpos marad. Alapszíne fehéres, letörölhető, barna, pikkelyekkel díszített. A lemezek fehérek, a tönk körül gyűrűben összenőnek. A tönk karcsú, hengeres, a tövén gumóval, fehéres egyszínű, sima, a kalapból kifordítható, csöves. Vattás, összetett gallérja elmozdítható. A hús puha, a tönkben szívós, vágásra narancsos, majd vörös. Májustól novemberig. Világos, ligetes erdőkben, erdőszéleken, főleg fenyvesekben. Gyakori. Ehető, árusítható.
Piruló őzláb – Macrolepiota rhacodes
Piruló őzláb – Macrolepiota rhacodes
Piruló őzláb – Macrolepiota rhacodes
Kerti őzláb – Chlorophyllum brunneum © 2001-2010 Rogers Plants Ltd. Kerti őzláb – Chlorophyllum brunneum (Macrolepiota rhacodes var. bohemica) Étkezésre nem ajánlják, túlérzékenységet válthat ki, hányást hasmenést is okozhat.
Karcsú őzláb – Macrolepiota mastoidea A kalap 5-15 cm átmérőjű, ellaposodik, a közepén határozottan kúpos marad; fehéres alapon barnásan aprón pikkelyes. A púp sötétebb barna. A lemezek fehérek, összenőnek a tönk körül. A tönk karcsú, gumós tövű, fehéres, barnásan finoman pikkelyes. Kicsi gallérja elmozdítható. A hús rostos a tönkben, fehér, jó ízű. Májustól novemberig. Lomb- és fenyőerdőkben, erdőszéleken. Gyakori. Ehető.
Karcsú őzláb – Macrolepiota mastoidea
Karcsú őzláb – Macrolepiota mastoidea
Karcsú őzláb – Macrolepiota mastoidea
Leucoagaricus sp. - Tarlógomba Kis vagy közepes termetűek A kalap kiterülő, közepe gyakran púpos marad A lemezek fehérek, később rózsaszínné válnak, egyes fajoknál gyűrűben összenőnek A fajok többsége gumós, a gallér hártyás, felálló vagy övszerű Húsuk fehér, egyes fajoknál elszíneződő Szaprotrófok Réten, erdőben, kertben fordulnak elő Vannak ehetők és étkezésre alkalmatlanok is Leucoagaricus leucothites Fehér tarlógomba (tarlóőzláb)
Fehér tarlógomba – Leucoagaricus leucothites A kalap 5-10 (15) cm átmérőjű, félgömb, majd ellaposodik, fehér, később okkeres árnyalatú, barnán foltos lehet, felülete matt, sima. A lemezek sűrűn állók, szabadok, fehérek, majd rózsásak. A tönk 5-12 cm hosszú, gumós tövű, fehéres, barnásan foltosodhat. Gallérja hártyás, gyűrűszerű, fiatalon kissé elmozdítható. A hús a kalapban puha, a tönkben rostos, fehér, jó ízű, vágásra nem színeződik. Májustól novemberig. Kertben, füves helyeken, erdőszéleken. Gyakori. Ehető.
Fehér tarlógomba (tarlóőzláb) - Leucoagaricus leucothites
Fehér tarlógomba (tarlóőzláb) - Leucoagaricus leucothites
Fehér tarlógomba (tarlóőzláb) - Leucoagaricus leucothites
Coprinaceae – Tintagombafélék családja A spóraszín sötétbarna, fekete. A termőrétegük többé-kevésbé elfolyósodó. Üreges tönk jellemző. Sok faj trágyán, szerves anyagon él. Ízeltlábúak is terjesztik.
Coprinus sp. – Tintagomba nemzetség A termőtest apró vagy közepes A kalap kúp alakú, néhány fajnál kiterül A lemezek szabadon állnak, feketék lesznek, majd elfolyósodnak A tönk vékony, törékeny, gallér lehetséges, gyakran csoportos A hús elfolyósodó A spóraszín barna, fekete Szaptrotrófok 3 faj ehető, a többi nem fogyasztható coprint tartalmazhatnak, mely az alkohol-dehidrogenáz enzimet blokkolja, alkohol nem fogyasztható 3 napig
Gyapjas tintagomba – Coprinus comatus A kalap 5-15 cm átmérőjű, fiatalon tojás alakú, majd a széle felhasadozik, felpöndörödik. Alapszíne fehér, közepe barnás, felületén barnás, gyapjas, pelyhes pikkelyekkel. A lemezek sűrűn állók, kezdetben fehéresek, majd sötétednek, feketések lesznek és elfolyósodnak. A tönk karcsú, hengeres, kissé gumós lehet az alján, csöves. Gyűrű szerű gallérja múlékony. A hús vékony, törékeny, fűszeres illatú, ízű. Áprilistól novemberig. Füves helyeken, utak mentén, szerves anyagban gazdag területen. Gyakori. Fiatalon ehető.
Gyapjas tintagomba – Coprinus comatus
Gyapjas tintagomba – Coprinus comatus
Gyapjas tintagomba – Coprinus comatus
Ráncos tintagomba – Coprinus atramentarius A kalap 3-7 cm átmérőjű, kerekded, széle mélyen bordázott, idővel berepedezik, felpöndörödik. Szürkés árnyalatú. A lemezek szélesek, fiatalon fehéresek, majd sötétednek, folyósodnak. A tönk hengeres, csoportos, fehéres. A töve felé gyűrűszerű zónája van. Húsa vékony, törékeny, vizenyős, szagtalan, íztelen. Áprilistól novemberig. Szerves anyag közelében, gyakran tuskók mellett. Gyakori. Alkohollal együtt mérgező.
Ráncos tintagomba – Coprinus atramentarius
Ráncos tintagomba – Coprinus atramentarius
Ráncos tintagomba – Coprinus atramentarius
Ráncos tintagomba – Coprinus atramentarius
Kerti tintagomba – Coprinus micaceus A kalap 2-6 cm átmérőjű, gyűszű alakú, a széle erősen bordázott, behasadozó. Barna, világosbarna, fehéres, letörölhető csillámló szemcsékkel, korpákkal díszített. A lemezek szélesek, fiatalon fehéresek, majd sötétednek, folyósodnak. A tönk hengeres, csöves, fehéres, fénylő, csoportos. Húsa vékony, vizenyős, szagtalan, íztelen. Áprilistól novemberig. Lomberdőkben, kertekben, tuskókon, stb. Alkohollal együtt fogyasztva mérgező?
Kerti tintagomba – Coprinus micaceus
Kerti tintagomba – Coprinus micaceus
Kerti tintagomba – Coprinus micaceus
Harkály-tintagomba – Coprinus picaceus Könnyen felismerhető, helyenként gyakori. A kalap 5-10 cm átmérőjű, gyűszű alakú, feketés vagy sötétbarna, fehéres pikkelyekkel borított. A lemezek megfeketednek, szétfolynak. A tönk hengeres, fehéres színű, pelyhes, az alján lehet egy kissé gumós. A hús törékeny, kellemetlen szagú, keserű. Júniustól októberig. Lomb- és fenyőerdőkben, helyenként gyakori. Nem ehető.
Harkály-tintagomba – Coprinus picaceus
Harkály-tintagomba – Coprinus picaceus
Harkály-tintagomba – Coprinus picaceus
Harkály-tintagomba – Coprinus picaceus
Sereges tintagomba – Coprinus disseminatus Kis termetű, sok termőtestet egyszerre növesztő faj. A kalap 0,5-2 cm átmérőjű, harang alakú, olyan is marad. A széle erősen bordázott. Sárgásbarna színű, idővel szürkül. A lemezek ritkán állók, fehérek, majd barnásak, nem folyósodnak szét. A tönk hengeres, egyenes, csoportos megjelenésű. A hús törékeny, vékony. Áprilistól novemberig. Erdőkben, faanyagon. Elterjedt, gyakori. Nem ehető
Sereges tintagomba – Coprinus disseminatus
Sereges tintagomba – Coprinus disseminatus
Sereges tintagomba – Coprinus disseminatus
Sereges tintagomba – Coprinus disseminatus