Térképészet Színmodellek

A színkeverés alapjai A színkeverésnek fizikai alapjai vannak. Minden színkeverési módszer közös jellemzője, hogy (legalább) három, egymástól függetlenül változó paraméter jellemzi az adott színt. A szín érzékelése függ a környezettől is. Rendkívül fontos annak megértése, hogy a színmodellek fizikai törvényszerűségeken alapulnak, így hiába is kínál az adott szoftver színmodell választási lehetőséget, amikor a megjelenítésre kerül sor (képernyő vagy nyomtatás) már nem önkényes a választás: a megjelenítéshez használt színmodellt már maga az eszköz határozza meg. A mellékelt színminta azt példázza, hogy ugyanaz a szín sötétebb háttér környezetében világosabbnak hat, mint sokkal világosabb háttér előtt. Még nyilvánvalóbb ez a hatás fekete-fehér minta esetében.

Additív (összeadó) színkeverés Fizikai oldalról tekintve kétféle színkeverési mód létezik. Elektromágneses sugárzást (fényeket) keverünk. Ilyen elven működnek a monitorok, televíziók. Számítógépes megfelelője az RGB színmodell. R=red G=green B=blue Az összeadó színkeverés különféle hullámhosszúságú fények (fénysugarak) összekeverését jelenti, azaz két vagy több színinger egy időben a látómezőbe történő kerülését. A három alapszín vörös, zöld, kék (RGB, red-green-blue). Az egyes színkomponensek eltérő intenzitású nyalábjainak összekeverésével érhetők el a különféle színek, de kihasználható a szem tehetetlensége is: egymás után nagyon gyorsan vetítve a három színkomponenst a szem már nem képes azokat egyenként elkülöníteni. A három alapszín azonos intenzitású keverésével állítható elő a fehér szín, a legösszetettebb fény. Összetettségét bizonyítja, hogy prizmával felbontva láthatóvá válnak a spektrum színei.

Szubtraktív (kivonó) színkeverés Színes anyagokat keverünk (tus, tinta, festék). Ilyen elven működik a színes fényképezés, a színes nyomdatechnika (számítógépes nyomtatók, nyomdagépek). Számítógépes megfelelője a CMY színmodell. C=cián M=magenta Y=yellow A kivonó színkeverés törvényei könnyen levezethetők az összeadó színkeverés törvényeiből. A színes anyagokon áthaladó fény színét az átjutó különböző színű fénysugarak additív keveréke szabja meg. Ez a kiegészítő színe lesz annak, amelyet a színes anyag elnyelt. Az alapszínek a cián (halványkék-Cyan), bíbor (magenta) és a sárga (Yellow). A papíron történő megjelenítés szempontjából ennek a színkeverési módszernek van nagyobb jelentősége, hiszen mindenféle színes nyomtatás (printer, vagy ofszetnyomtatás) ezen fizikai elvek alapján működik. Az alapszínek teljes keveréke a fekete színt adja. Nagyon fontos hangsúlyozni, bár valószínűleg már a diákok is látták, hogy a színes nyomtatók is ilyen elven működnek.

CMY – CMYK Praktikus okokból negyedik színként fekete színt is nyomtatunk. Okok: A színes nyomtatásnál is a legtöbbet nyomtatott szín(árnyalat) a fekete. A térképeknél a szöveges információk zöme fekete. Főleg a kisméretű szövegek esetében okozna gondot az illesztés. A három egymásra nyomott szín nem ad teljes feketét, hanem valamilyen sötétszürke árnyalatot. A fekete szín használata növeli az elérhető árnyalatterjedelmet. Nyomdai alkalmazások esetében negyedik színként általában feketét (blacK) is használnak, lévén a nyomtatás legkényesebb, legnehezebben reprodukálható elemei a betűk és ezek általában fekete színűek. Ilyen kényes elemek esetében nem szerencsés a három alapszínből történő összenyomás, a külön fekete szín alkalmazása szebb képet ad. Célszerű egy erős nagyítóval megnézni tetszőleges színes nyomdaterméket, hogy a négy alapszínt észlelhessük.

Direkt színek (Spot colours) A térképek olyan speciális rajzi elemeket is tartalmaznak, melyek reprodukálása a nyomtatás során nagyon nehéz. A térképek olyan speciális rajzi elemeket is tartalmaznak, melyek reprodukálása a nyomtatás során nagyon nehéz. Legjobb példa erre a topográfiai térképek szintvonalrajza, a vékony barna vonalakat CMYK színkeverés esetén három színből kéne összenyomni. Ehelyett a szintvonalakat külön barna festékkel nyomják. A nyomdatechnika fejlődése napjainkban egyre inkább lehetővé teszi négyszínnyomás használatát térképek esetében is.

Színmodellek a számítógépes szoftverekben A számítógépes szoftverek többféle színmodellt támogatnak, de ezek vagy csak elméleti színmodellek, vagy a már említett kettő változatai:

Színek a képernyőn és a nyomtatón Mivel a képernyőn való megjelenítés és a színes nyomtatás eltérő fizikai elvek szerint működik, így a színhűség biztosítása rendkívül nehéz. A legtöbb színmodell (az elméletiket kivéve eszközfüggő), így a legbiztosabb módszer a kiválasztott képernyő színek kipróbálása a nyomtatón. Amint már láttuk, a képernyőn történő megjelenés az összeadó színkeverés elvén működik. A színkeverési elveket nem ismerő felhasználó a színeket a képernyőn választja ki. Ha az adott állományt egy másik számítógépen is megnézzük, akkor eltérő monitor, illetve grafikus kártya használata esetén a színek megváltozhatnak. Napjainkban már a legolcsóbb grafikus kártyák is képesek az ún. valós színes (true color) megjelenítésre, de nagy felbontásban a színek száma esetleg korlátozott (256, vagy 16), ami azt jelenti, hogy a létező összes szín helyett a képernyőn ezeket hozzá közeli színekkel helyettesítik. A színkeverési elvekkel tisztában lévő felhasználó ún. színmintakönyveket használ, de egyszerűbb esetben az is megfelel, ha a képernyőn látható, a szoftverben kiválasztható színeket kinyomtatjuk a végtermék készítéséhez használt nyomtatón. Az így kinyomtatott színminták legyenek a színkiválasztás alapjai még akkor is, ha a képernyőn esetleg nem mutatnak valami jól. Sajnos mivel a kétféle színmodell közötti átalakítás nem oldható meg egy egyszerű képlettel (függ az alkalmazott monitor és nyomtató paramétereitől is), ezért az említett próbát az egyes hardverekre külön-külön el kell végezni. Amennyiben másik szoftvert alkalmazunk, akkor újra el kell végeznünk a fenti műveletet. A színmodell konverziót tulajdonképpen a nyomtatóvezérlő szoftver végzi el, így előfordul, hogy annak cseréje is megváltoztatja a már korábban jól működő színmegfeleltetést.