Magyar politikai gondolkodás története 2009-2010-es tanév, 1. félév

Vallás és politika a reformáció jegyében 8. téma Vallás és politika a reformáció jegyében

A reformáció vitakérdései egyházszervezeti kérdések: konciliarizmus vs. pápai főség egyházi és világi hatalom: pápai vezetés vs. helyi egyházak/uralkodói hatalom teológiai problémák: úrvacsora bűnbocsánat (üdvözülés: hit vagy jótettek által; van-e purgatórium?) szentkultusz, szobrok, képek a templomban pápa mint antikrisztus? anyanyelvi vallásgyakorlat szentségek (pl. papi szentség, házasság szentsége)

Politika és egyház viszonyának protestáns felfogásáról adott hagyományos és újabb kép lutheranizmus hagyományos kép: a világi felsőség elismerés Sz. Pál szavai alapján: „minden hatalom istentől való” (Róm 13:1-7), aktív ellenállás tilos modern kép (Q. Skinner szerint): Luther és hívei dolgozzák ki az ellenállás tanát, római jogi érvekre alapozva kálvinizmus hagyományos kép: radikális, Isten megengedi a zsarnokölést, pl. hugenották („monarchomach”), puritánok stb. modern kép (Skinner): alapvetően konzervatív ott, ahol többségben vannak (Skócia, Genf), radikális ott, a lutheri tant átvéve, ahol bizonytalan a helyzetük (pl. hugenották)

Reformáció évszámokban, nevekben - Európa 1517 Luther fellépése 1520-as évek anabaptizmus 1530-as évek Kálvin (1541-től Genfben bevezetik a javaslatai alapján az új kormányzatot) 1525 porosz lovagrend szekularizálása, német parasztfelkelés 1531 antitrinitarianizmus (ebben az évben jelenik meg Szervét Mihály főműve) 1531 schmalkaldeni szövetség 1534 anglikán egyház („Supremacy act”) 1540 jezsuita rend 1545-1564 tridenti zsinat 1555 augusburgi vallásbéke 1618-1648 harmincéves háború

Előzmények Magyarországon a magyar király „apostoli” hatalma, ius placetum 1400-as évek eleji magyar huszitizmus (pl. huszita biblia) ferences obszervancia Dózsa-felkelés apokaliptikus vonásai (Szűcs Jenő tanulmánya)

Reformáció Magyarországon 1. 1) 1520-as évek: a lutherizmus vádat megfogalmazó feljelentések, udvari támogatás a reformációnak 2) 1540-es évek: lutheranizmus, majd kálvinizmus elterjedése az ország zöme protestáns lesz, még főpapok is, pl. Dudith András pécsi püspök keleten lutheránus, északon kálvinista unitarizmus: Erdélyben 1550-es évek közepétől – Dávid Ferenc (1510-1579) unitárius püspök; két irányzat: visszafogottabb és radikálisabb szombatosság

Reformáció Magyarországon 2. 3) 16. század vége: zavaros állapotok visszaszorulása: megszilárduló katolikus egyházszervezet, jezsuitás betelepítési kísérletei, protestáns hitvallások (pl. Confessio Pentapolitana, Egervölgyi Hitvallás), viszonylag békés együttélés pl. Sopronban Erdélyben vallásbéke 1570-es évektől, katolikus, majd protestáns fejedelmek alatt;

Reformáció Magyarországon 3. 4) 17. század eleje: ellenreformáció kezdetei, első sikerei a lutheránus főnemesség körében a protestantizmus legnagyobb politikai ereje: protestáns rendek többségben református erdélyi fejedelmek Bocskai-felkelés, Bethlen Gábor és I. Rákóczi György hadjáratai; becikkelyezett protestáns jogok: 1606-os bécsi béke, 1618-as és 1646/47-es törvények protestáns ideológiai védekezés: irénizmus, hitviták

Reformáció Magyarországon 4. 5) 17. század középső harmada: ellenreformáció sikere a főnemességben felekezetek ortodoxiájának kiépülése puritanizmus harmincéves háború és apokaliptikus várakozások Erdély mint a protestáns védőbástya

Reformáció Magyarországon 5. 6) 17. század utolsó harmada: erőszakos ellenreformáció, már Felsőmagyarországon is a rendi intézmények válsága Felsőmagyarországon protestáns rendi ellenállás, Thököly-felkelés Erdély végzetes politikai meggyengülése, majd lassú regenerációja 7) Rákóczi-szabadságharc, a protestantizmus enyhe megerősödése, majd a szatmári béke után a protestánsokra nézve sérelmes statusquo intézményesítése

Nevek 1. Bornemisza Péter (1534-1584): lutheránus prédikátor, majd szuperintendens Méliusz Juhász Péter (1532-1572): magyarországi kálvinista (református egyház alapítója, Debrecen a fő működési területe), Wittenbergben tanul , harc antitrinitarizmus ellen Szegedi Kis István (1505-1572): lutheránus, majd zwingliánus, Wittenbergben tanul

Nevek 2. Sylvester János (kb. 1504- kb. 1551): Újszövetség-fordító, Erasmus híve Dévai Bíró Mátyás (?-1545): Wittenbergben tanul, Melanchton hívéből kálvinista Sztárai Mihály (?-1575): lutheránus prédikátor Heltai Gáspár (kb. 1500 – 1574): Wittenbergben tanul, erdélyi szász, magyarul felnőttként tanul meg, Bibliát ad ki, Ezópus-meséket, magyar történelmet magyarul

Nevek 3. Dávid Ferenc (1510-1579): Wittenbergben tanul, 1550-es évektől antritrinitárius, élete végén börtönben van Károli Gáspár (1529-1591): Wittenbergben tanul, kálvinista, Biblia-fordító, unitáriusok ellen küzd Johannes Honterus (1498-1549): az erdélyi szász lutheránus egyház alapítója

Nevek 4. Alvinczy Péter (1570-1634): kálvinista, kassai prédikátor, Bethlen Gábor bizalmasa, Heidelbergben tanult – Heltai Jánosnak van fontos könyve róla Prágai András (1590-163/): Heidelbergben tanult, I. Rákóczi György udvari kálvinista papja, fejedelmi tükör fordítója és Komlovszky szerint a Sebes agynak késő sisak szerzője Pázmány Péter (1570-1637): visszatért egykori református, esztergomi érsek, Klaniczay Tibornak és Hargittay Emilnek vannak róla fontos tanulmányai

Nevek 5. Szenczi Molnár Albert (1574-1639): kálvinista, Wittenbergben, Heidelbergben, Herbornban tanult, az eszmetörténész Szentpéteri Mártonnak vannak róla izgalmas tanulmányai Alsted, Johann (1588-1638): Herbronban tanul, enciklopédista, millenarista, 1629-ben Bethlen hívja Magyarországra, Szentpéteri Mártonnak és Howard Hotsonnak vannak fontos tanulmányai róla Magyari István (-1605): lutheránus prédikátor, a török hódítás okait tárgyalja

Nevek 6. Drabik Miklós (1588-1671): próféciáiról híres, „cseh testvérekhez” tartozó pap, Péter Katalinnak van róla tanulmánya Johannes Comenius (1592-1670): cseh, Heidelbergben tanul, 1650-54 között jár Magyarországon, Sárospatakon dolgozik, Rákócziak híve, bonyolult apokaliptikus politikai kombinációkban vesz részt, kiadja Drabik-próféciáit Medgyesi Pál (1605-1663): magyar puritanizmus nagy alakja, támadja a püspöki rendszert, Dialogus politico-ecclesiasticus azaz két keresztyén embereknek egymással való beszélgetések ... a presbiteriumrul (Bártfa 1650) Apáczai Csere János (1625-1659): puritán, holland egyetemeken tanul, oktatási reformtervei vannak

Fontos iskolák Iskolák Sárospatak, Debrecen, Pápa – református kollégiumok Nagyszombat – katolikus egyetem Eperjes, Lőcse, Késmárk, Rozsnyó, Sopron, Pozsony – evangélikus líceumok

Eszmék a magyar reformációban 1.: wittenbergi történelemfelfogás Az 1530-60-as években Wittenbergben tanuló diákok terjesztik el Magyarországon: alapja a négy birodalom koncepció és hogy a világ hatezer éves története a végéhez közeledik a reformáció oka, hogy az Antikrisztus ül a pápai trónon, Antikrisztus a török is, közeledik a végső harc a hívők és Isten ellenségei között Kiknél olvashatunk ilyet? Batízi András, Melius Juhász Péter, Károli Gáspár stb. (lásd Bene Sándor [1964-] tanulmányát az úgynevezett Villanyspenótban) Őze Sándor (1963-) szerint: váltás 1563-ban (drinápolyi béke) előtte: meg kell javulni, össze kell fogni, van politikai megoldás utána: a végítélet elkerülhetetlen, a megoldás: eszkatologikus

Eszmék a magyar reformációban 2: zsidó-magyar párhuzam Őze Sándor szerint: eredete: a 16. században jelenik meg, nagyon hasonló tendenciák megvannak más protestáns európai nemzeteknél is, sőt, amerikai felfogás is ez előfeltevés: az ószövetségi kiválasztott nép allegorikus felfogása, saját népre alkalmazása kép a saját történelemről: Isten állandóan beavatkozik a történelembe, a szenvedések két oka: Isten beavatkozása és az erre okot adó morális bűnök példa: Farkas András: Az zsidó és magyar nemzetről (1538) kései utóélet: Kölcsey: Hymnus a magyar nép zivataros századaiból

Eszmék a magyar reformációban 3: a török hódítás oka számos hitvita folyik erről a kérdésről, legismertebb: Magyari István lutheránus prédikátor műve (Az országban való sok romlásoknak okairól, 1602) és az arra adott válasz Pázmány Pétertől (Felelet Magyari István sárvári prédikátornak az ország romlása okairul írt könyvére, 1603) fő érvek: a nagy magyar királyok valamilyen értelemben nem voltak-e protestánsok is a reformáció közvetlenül kiváltja-e a romlást vagy arra adott válasz-e?

Eszmék a magyar reformációban 4: irénizmus Heltai János szerint eredet: 16-17. század fordulóján, Heidelbergben tanuló protestáns, főleg kálvinista oldalon elterjedő ideológia; Heidelbergben David Pareus nevű professzor a képviselője cél: protestáns összefogás, felülemelkedés a felekezeti különbségeken az erősödő ellenreformációval szemben érv: a legtöbb hitbeli kérdésben elhanyagolható a különbség, minden kérdésben lehet kompromisszumos formula ellenérv: bújtatott kálvinista térítés volna Magyarországon: Bethlen hívei használják a fejedelem hadjáratainak védelmezésére, főleg Alvinczy Péter a kor legjelentősebb prédikátora

Eszmék a magyar reformációban 5: 17 Eszmék a magyar reformációban 5: 17. századi millenarizmus, apokaliptika Péter Katalin, Szentpéteri Márton szerint: I. Rákóczi György uralma idejétől működik Drabik Miklós „cseh testvérek” közé tartozó próféta; előbb I. Rákóczi György, majd fia: I. Rákóczi Zsigmond, majd másik fia: II. Rákóczi György eljövendő sikereiről beszél a millenarizmus népszerű a 17. század középső harmadában: pl. herborni egyetem professzorai körében, lásd Alsted; továbbá Comenius esetében a harminc éves háború kezdeti szakaszában fontos ideológiai eszköz: a pfalzi választófejedelemben, V. Frigyesben, valamint Stuart I. Jakabban, Gusztáv Adolf svéd királyban, illetve erdélyi fejedelmekben keresik azt, aki elősegíti Krisztus második eljövetelét a protestáns ügy győzelemre vitelével

Eszmék a magyar reformációban 6: protestantizmus és rendiség Heltai János szerint a protestánsok jogaiért folyó küzdelemben 17. század elején a rendi érvek meghatározó szerepet játszanak a vallásbékék ilyen jogokat építenek be a magyar alkotmányba ellenreformáció során protestantizmus visszaszorul, ennek két ellensúlya: hivatkozás az alkotmányra (ellenállási jog, gravamenek, 5. rend eszméjének felbukkanása) Erdély protestáns fejedelmeinek segítségül hívása a magyar trónra

A 17. század utolsó harmadától 1715-ig ellentmondás: rekatolizált nemesség vs. protestáns lakosság Habsburg-szerepvállalás: erőszakos rekatolizálás, főleg a Wesselényi-összeesküvés után a Thököly-, majd Rákóczi-szabadságharc eredménye egy egyenlőtlen statusquo intézményesítése, a protestánsok jogainak felszámolása helyett (vö. Ausztria, Csehország)

KÖSZÖNÖM A FIGYELMET!