Kultúra – nemzet – emlékezet 6. Nemzet- és nacionalizmus-elméletek a 20–21. században: primordialisták és modernisták

Az államnemzet/kultúrnemzet fogalompár változó megítélése A fogalompár átértelmezése polgári és etnikai nemzetmodell ellentétévé; a két felfogás eltérő emberképe az ember alapvetően egyén, nemzeti identitása járulékos; az egyéni identitás a (nemzeti) nyelv, kultúra terméke történelmi aszimmetriája (→ értékhangsúlyok) (Hans Kohn, John Plamenatz) az államnemzeti a liberális nyugati modell; a kultúrnemzeti a megkésett fejlődésű kelet-(közép-) európai országok modellje; a nacionalizmus ebből alakul ki

A két modell megítélésének változása etnikai elemek kimutatása a polgári modellben → a fogalompár általános érvényességének megkérdőjeleződése: egyik modell sem érvényesül kizárólagosan (Anthony D. Smith, Alain Dieckhoff) példák: a nemzeti kultúra felértékelődése a multiukulturális Franciaországban (alap: államnemzeti); a liberális állampatriotizmus felértékelődése a nácizmus utáni Németországban (alap: kultúrnemzeti)

Irányzatok az elmúlt fél évszázad nemzet- és nacionalizmuskutatásában A nemzet- és nacionalizmuskutatás kibontakozásának ellentmondásossága az emberképek (individualista/kulturalista) viszonyának tisztázatlansága; az alapfogalmak (nemzet, nacionalizmus) országonként és tudományáganként eltérő jelentése; az irányzati megnevezések nem tisztán leíróak (erkölcsi/politikai ítéletet tartalmaznak)

Általánosan használt irányzati kategóriák primordializmus; modernizmus; etnoszimbolizmus (Umut Özkırımlı: Theories of Nationalism, 2000; Gyáni Gábor: Nemzetelméletek és a történetírás, 2010)

A primordializmus általánosan: a nemzet eredendő és objektív (rokoni → etnikai → nemzeti) a naturalizmus etnikai és nemzeti identitás azonosítása; a kollektív identitás mint természeti adottság; a nemzeti sajátosságok természeti adottságokon alapulnak (← nemzetkarakterológia); a nemzeteket eredetileg természetes határok választják el egymástól → a nemzetek politikai autonómiatörekvései természeti adottságokból levezethetők A naturalizmus a 19. századi nacionalizmus képe a modernista elméletben

a perennializmus („nemzetek a nacionalizmus előtt”) a nemzet történetileg, de spontán módon képződik és hosszú távon fennáll; fennállását tartós strukturális elemek biztosítják; a modern nemzetek korábbi alakulatok leszármazottai → a modern nemzet a nemzeti identitás tudatosodásán, a nacionalizmus a nemzet politikai szerepének megnövekedésén alapul a szociobiológiai megközelítés kiindulás: az emberi társulások a kölcsönös előnyökkel járó állati társulások megfelelői; alapjuk a rokonsági viszony; émikus szempont: az etnikai csoportok alapja nem a tényleges rokonsági viszony, hanem annak tudata (gentilis tudat ↓) a kulturalista megközelítés alapja: „a résztvevők primordializmusa”; émikus módszer; a nemzet leírása kulturális mintázatként → etnoszimbolizmus

A modernizmus általánosan: az objektív társadalmi-gazdasági folyamatok elsődlegessége a szubjektumhoz/kultúrához/ideológiához képest (marxizmus); a nemzet a társadalmi modernizáció során ideológiai céllal létrehozott mesterséges konstrukció (a nacionalizmus hozza létre a nemzetet és nem fordítva) → nemzetek nem léteznek a modern kor előtt; a nemzet mint konstrukció ellentétes megítélése a modernista és a kulturalista felfogásban modernisták: a nemzet tudatosan alkotják meg; kulturalisták: a nemzet szimbólumhasználat spontán terméke

a nacionalizmus modernista elmélete (John Breuilly: A nacionalizmus és az állam, 1982) a nacionalizmus a politika modern formája a politikai identitás megalapozója → az egyén integrálása a modern állam szervezeti rendjébe; célja a tömegek támogatásának elnyerése a hatalom megszerzéséhez és megtartásához (koordináció, mobilizáió, legitimáció) a nacionalista érvrendszer (↑ naturalizmus) létezik nemzet, amelynek látható, állandó jellemzői vannak; a nemzet érdekei minden más érdekkel szemben elsőbbséget élveznek; a nemzet legfőbb célja a függetlenség a nacionalizmus keletkezése a liberális államnemzeti koncepció megvalósíthatatlan: a modern társadalom nem képes biztosítani az állampolgári szabadságot és egyenlőséget → a közös kultúrnemzeti identitás mint az egyéni érdekekről való lemondás ellensúlya és igazolása

modernista nemzet- (nacionalizmus)tipológia elkülönülés (kiválás nemzeti alapon egy adott állami keretekből) – pl. magyar, görög; » reform (nemzeti keretek közt történő modernizáció) – pl. török, japán; egységesülés (több állam egyesítése közös nemzeti elv jegyében) – pl. német, olasz;

a modernista elmélet leágazásai a nacionalizmus mint instrumentalizáció (Paul R. Brass, 1991): a kulturális identitások politikai felhasználásának elmélete – a modernista elmélet primordialista kiegészítése: az etnikai identitások homályos, de nagy erejű csoportos képzetek: a nacionalizmus nyersanyaga; a politika tudatosítja a csoportban etnikai identitását; eszközként használja → saját céljai szerint felülírja (új jelentésekkel látja el) a csoportképzeteket; a hatalmi csoportok versenyeznek az etnikai csoportképzetek kisajátításában

a hagyományok kitalálása (Eric J. Hobsbawm – Terence Ranger, 1983) modernista kiindulás: nem a nemzet hozza létre a nacionalizmust, hanem a nacionalizmus hozza létre a nemzetet; a nemzet a politikai tömegmanipuláció alapja a tömeg politikai viselkedését érzelmek irányítják → a tömeg irányítása kitalált hagyományok sulykolása által instrumentalista vonás: leghatékonyabb a spontán kezdeményezések politikai felhasználása a hagyományok tömegtermelésének kora Európában: 1870–1914. feltétele: az elemi iskolai oktatás elterjedése szakaszai - nyilvános ceremóniák bevezetése; - nyilvános emlékművek tömegtermelése summa: a nacionalizmus kora véget ért.

a modernista elméletek bírálata naiv módon az „objektív történelem”-hez viszonyítja a nacionalizmus ideológiai „torzításait”; a nemzet/nacionalizmus modern jelenségei nem magyarázhatók meg premodern előzményeik nélkül; nem veszi figyelembe az emergencia elvét (a társadalom nem egyének mechanikus összessége) → nem tudja megmagyarázni, miért hajlandók emberek feláldozni magukat nemzetükért → a „top–down” módszer (gonosz ideológusok – manipulált tömegek) bírálata; nem igaz, hogy vége a nemzetek/nacionalizmusok korának (Jugoszlávia, Csehszlovákia, a Szovjetunió szétesése, a nemzeti kisebbségek problémája Kínától Franciaországig, Nyugat-Európa: baszk, skót, flamand nemzeti szeparatizmus, nacionalista mozgalmak a multikulturalizmussal szemben

a modernista elmélet elmozdulásai a kulturalizmus felé a szociokulturális transzformáció elmélete (Ernest Gellner: Nemzetek és nacionalizmus, 1983) kiindulás: a nacionalizmus politikai elv, amely arra irányul, hogy a politikai és a nemzeti egység fedje egymást; modernizáció és nacionalizmus viszonya: a modern társadalom funkcionális egység, amelyben meghatározó a csoportok közötti mobilitás és kommunikáció; a funkcionális egység működésének keretét a nemzetileg specifikus sztenderdizált és intézményesen terjesztett magaskultúra biztosítja

elmozdulás az etnoszimbolizmus felé (Benedict Anderson: Elképzelt közösségek (1983) előfeltevések: a nacionalizmus különleges kulturális produktum, amely történelmi folyamatok kereszteződéséből születik (→ ← modernista konstrukció-elmélet) a nemzet elképzelt közösség a „secondary in-group” értelmében (→ ← face-to-face csoportok), jellemzői: határolt, szuverén, horizintális (↑ Breuilly)

a nemzet mint elképzelt közösség alakulásának feltételei a piacosított időszaki sajtó köznapi közösségképző hatása („nyomdakapitalizmus”) ;→ a „naptár ceremóniája”; a közös nyelv szerepe; nacionalizmus-típusok: kreol (Dél-Amerika); köznyelvi (Európa); hivatali (a dinasztikus elv reagálása a köznyelvi nacionalizmusra Európában)