 Eleinte a csillagászat csak a szemmel látható égitestek megfigyelésére, és mozgásuk el ő rejelzésére korlátozódott. Az ókori görögök számos újítást vezettek be a csillagászatba, többek között Hipparkhosz által bevezetett magnitudórendszert a csillagok fényességének jellemzésére, valamint a bolygók mozgásának viszonylag pontos leírását epiciklusoksegítségével (ptolemaioszi rendszer)ókori görögökHipparkhoszmagnitudórendszert epiciklusokptolemaioszi rendszer

 A (kora-) középkori Európában a megfigyel ő csillagászat nem igazán volt fejlett. Ekkoriban inkább a mai Irán területén és az iszlám világ egyéb területein. A 9. század végén egy perzsa csillagász, al-Farghani kimerít ő en leírta az égitestek mozgását. Munkáját latinra is lefordították a 12. században.középkoriEurópábanIrániszlám 9. századal-Farghani latinra12. században

 A 10. század végén al-Khujandi perzsa csillagász nagy obszervatóriumot épített Teherán közelében, és ebben a Nap számos meridiánátmenetét (kulmináció) figyelte meg, mely lehet ő vé tette a számára, hogy meghatározza az ekliptika hajlásszögét az égi egyenlít ő höz. Szintén Perzsiában Omar Khajjam naptárreformot vezetett be, mely pontosabb volt, mint a Julianus- naptár és majdnem olyan pontos, mint a Gergely-naptár.10. századal-Khujandiperzsa obszervatóriumotTeheránmeridiánátmenetétkulminációekliptikaOmar Khajjam naptárreformotJulianus- naptárGergely-naptár

 A reneszánsz alatt Kopernikusz javasolta a Naprendszer heliocentrikus modelljét, az 1543-ban megjelent De Revolutionibus Orbium Coelestium (Az égi pályák körforgásáról) cím ű m ű vében. Munkáját Galileo Galilei és Johannes Kepler védelmébe vette, és számos tekintetben továbbfejlesztette. Galilei használta fel a távcsövet is el ő ször komoly csillagászati megfigyelésekre. Kepler volt az els ő, aki a bolygók mozgásának leírásáellipszispályát mert feltételezni (el ő tte körpályát feltételeztek). ra el ő szörreneszánszKopernikuszNaprendszer heliocentrikus modelljét1543Galileo GalileiJohannes Kepler távcsövet

 Egészen a spektroszkópiai vizsgálatok kezdetéig nem sokat tudtak a csillagokról, ezzel viszont lehet ő vé vált annak a kimutatása, hogy azok a Naphoz hasonló elemekb ő l épülnek fel, csupán a h ő mérsékletük, méretük és tömegük térhet el jelent ő sen. Bár Huygens már feltételezte, hogy a Tejút egy olyan csillagrendszer, melyben a Nap is benne található, ennek igazolása csak a 20. században történt meg a küls ő galaxisok felfedezésével együtt, majd nem sokkal ezután észrevették a világegyetem tágulását is.spektroszkópiai h ő mérsékletüktömegük HuygensTejút20. századbanvilágegyetem

 A 20. század folyamán a kozmológia komoly fejl ő désen esett át: az általános relativitáselmélet és a magfizika lehet ő vé tette, hogy kifejlesztették az Ő srobbanás elméletét, mely szerint a Világegyetem térfogata valaha nagyon kicsiny volt, és azóta tágul. Ezt több megfigyelés is alátámasztja, mint a mikrohullámú kozmikus háttérsugárzás, a Hubble-törvény és a kémiai elemek gyakorisági eloszlása.20. századkozmológiarelativitáselméletmagfizika Ő srobbanásmikrohullámú kozmikus háttérsugárzásHubble-törvény

 CSAPÓ EDINA  KERESZTES LINDA  forrás :Csillagászati információs portálCsillagászati információs portál  Eötvös Loránd Tudományegyetem Csillagászati Tanszék honlapja Eötvös Loránd Tudományegyetem Csillagászati Tanszék honlapja