Istentõl el nem állok, Õ sem áll tõlem el; Szüntelen vele járok, átfogom hitemmel. Gondot visel reám, és este úgy, mint reggel Õ áld meg segítséggel, kegyelmes, jó Atyám.
Ügyemet reá bízom, szívem keserveit, Könnyem letörli bizton, s rám víg napot derít. Hitem reá hagyja a testem, lelkem éltem. Kezében azt nem féltem, legyen akaratja.
Õ mást nem is akarhat, csak mi javunkra van. Jósága égi harmat, mely ránk száll untalan. Õ üdvösséget ád, midõn szívét kitárva Hívogat országába, s elküldi szent Fiát.
Minden áldás forrása, dicsér szívünk, ajkunk. Hisz minden óra drága, melyben rád gondolunk! Legyen itt életünk Isten iránti hála, Míg egykor mennyben nála õrök békét nyerünk.