Méricske
Megérett az alma.
Macipapa a termés egy részét zacskókba csomagolja.
Igyekszik ugyanolyan tömeg ű almát tenni minden zacskóba.
Ha bizonytalan, meg is méri egy kétkarú mérleggel.
Ellen ő rzi, hogy nem nagyon térnek-e el a csomagok súlyai.
A macigyerek is csinált magának kétkarú mérleget, egy ruhaakasztó két végére lógatott föl egy-egy zacskót, ő abba tette az almákat.
Kés ő bb keresett súlyokat is, azzal is méregette az almákat.
Munka után, hazafelé nagyon szép tájon mennek keresztül.
A Fels ő -tóból a vizet könnyen le lehetett engedni az Alsó-tóba.
De egyik éjjel furcsa dolgok történtek. Egy vakond csapat rosszalkodott a folyó mellett. Új medreket vájtak a már meglév ő mellé.
Így már három ágon folyt a víz az alsó tóba.
Jöttek a szorgalmas kis hódok, ő k meg gátakat kezdtek építeni a folyóágakra.
Így kerültek gátak a folyóágakra.
Macipapa megmutatta, hogy a leveg ő b ő l hogyan néz ki ez a csatornarendszer. Ezek nem hidak, gátak!
Találós kérdésekkel szórakoztatta macipapa a gyerekeket. Ha ezt a zsilipet kinyitjuk akkor mi történik?
Könnyen kitalálták, hogy a víz így még nem érhet el az alsó tóba hiszen a következ ő gát megfogja.
A kismacit a csatornáknál jobban érdekelték a pillangók, ő inkább azokat nézte, egyet-kett ő t le is rajzolt.
A nagyobbik macigyerek meg azt próbálgatta lerajzolni, hogy mikor folyik le a víz az Alsó tóba, és mikor nem.
Lerajzolta így is.
Meg így is.
Ti is rajzoljatok gátakat, csatornákat. Adjatok neveket a gátaknak!