Az ókori Róma

Az Appenini-félsziget természeti viszonyai éghajlata az Alpok északi hegyláncainak köszönhetően védett volt a hideg áramlatoktól; a dombok között elnyúló medencék (az ókorban Etruria, Latium, Campania néven ismertek) nagyon jó termőfölddel rendelkeztek, A dombvidékes területei alkalmasak voltak a legeltető állattartásra Ásványi kincsekben szegény (kivétel Elba-szigete, ahol vasérc, márvány) Nincsenek akadályai a közlekedésnek – könnyű a kapcsolattartás a távoli vidékek között is,

Az Appenini-félsziget népei A félsziget a neolitikum korától lakott, A Kr. e. 2. évezred végén számos nép – mint például az italikuszok, etruszkok, szabinok, szamniszok és a latinok – települt meg Itáliában, délen pedig görögök.

Az etruszkok Első nyomaik kr. e. 9. századtól Eredetüket illetően 3 teória: (keleti szármázás, északi, ősi – itáliai eredet), Nyelvük: már az ókorban is holt nyelv, ma már el tudják olvasni és megértik (de a szűk az ismert szókincs – sírfeliratok, vallási fogadalmak), máig nincs besorolva (indoeurópai ???) írásuk: megfejtve, 26 betűs abc, a görögöktől átvéve,

Az etruszkok politikai élete Etruria: fejlett mezőgazdaság, Elbának köszönhetően gazdag nyersanyagkincsek, 12 városi királyság (Caere, Vei, Tarquini, Clusium, Volsinii stb.), amelyek élén az uralkodó (lucum). A 12 város szövetséget alkotott Társadalmukról keveset tudunk: volt arisztokrata rétegük és rabszolgáik is. A 6. Századtól terjeszkedő politika: a Pó és dél felé (Latium meghódítása)

Az etruszk kultúra

Az ókori Róma történelmének korszakai Róma alapítása – kr. e. 753 (a latinok mellett a szabinok vesznek részt benne) A királyság kora – kr. e. 753 – 510 A köztársaság kora – kr. e 510 – 27 A császárság kora – kr. e. 27 – Kr. u. 476

Róma alapítása A város helye már a 10. századtól lakott Főként pásztorcsoportok lakják, latinok, szabinok, etruszkok A helyszín fontos átkelőhely a Tiberisen Róma több kisebb település összeolvadásából jön létre folyamatos harcok során A 753. történetileg is elfogadható

A királyság társadalma A társadalom meghatározó szervezőereje a nemzetségekhez (gens) való tartozás Az eredeti nemzetségekbe tartozók alkotják a római népet (Popolus romanus): patríciusok és a cliensek, akiket a hűség (fides) köti a patríciushoz. (politikai jogok és részesedés az ager publicusból vagyis a közföldekből csak a Popolus románus tagjait, vagy is a római népet illetik meg) gens – curia – tribus – popolus romanus Plebejusok nem részei a popolus romanusnak: nemzetségeken kívüliek Kis számú rabszolga

A királyság politikai rendszere Király: - a legenda szerint 7, de több volt, méltóságjelvényei (bíbor tóga, fasces, trónszék) etruszk eredetűek, Választott méltóság, nem örökíthető szenátus: a nemzetségek vezetői, 100 majd 300 fő, tanácsadó testület, Népgyűlés (comitium): a popolus romanus felnőtt férfi tagjai, Servius Tulius reformja: származás helyett lakóhely szerinti 4 tribus, amelyen belül vagyon szerinti 5 classis (a plebejusok is), A classisokon belül századok (centuria – összesen 193) – csak a köztársaságban valósul meg teljesen)

Cloaca maxima