A tulajdoni és üzemi viszonyok változásai a magyar mezőgazdaságban Dr. Geszti Szilárd egyetemi tanársegéd Agrárgazdaságtan IV.
A tulajdoni és üzemi viszonyok változásai a magyar mezőgazdaságban 1945 előtt: feudális nagybirtokrendszer, törpegazdaságok, vékony paraszti (“polgári”) réteg, zsellérek, summások, cselédek, szegődményesek, Európa szégyene, alacsony teljesítményszint, a “3 millió koldus országa”. Aki ezt visszakívánja, nem tudja mit beszél!
A tulajdoni és üzemi viszonyok változásai a magyar mezőgazdaságban 1945, a fölszabadulás: földosztás, földreform (szinte teljes konszenzus a pártok között!) pártpolitikai, ideológiai és gazdasági döntés egyszerre, eredménye a törpebirtok, a tulajdon szétaprózódása, de átmeneti megoldás az éhínség elkerülésére.
A tulajdoni és üzemi viszonyok változásai a magyar mezőgazdaságban Nemzeti parasztpárt javaslata 1945 március 17-18: 1000 kh feletti úri birtokot teljes egészében, az ingatlanokat is 1000 kh alatt 100 kh-t meghagytak a birtokosnak 200 kh alatti egyházi birtokok mentesültek Erdők 100 %-a állami tulajdonba földosztás min. 5kh max. 15 kh 663 elismert igénylő 5.6 millió kh. Megváltási díj a bérleti díjnak az ötszöröse kedvezménnyel
A tulajdoni és üzemi viszonyok változásai a magyar mezőgazdaságban , a kommunista agrárpolitika: szovjet mintájú, erőszakos kollektivizálás, Szövetkezeti arány 60 %, állami gazdaság 6 % a gazdasági racionalitás és az ideológia konfliktusa, átmeneti enyhülés az első Nagy Imre vezette kormány idején (1953), a reformok kezdete, „aszály” és „kuláklisták (25 kh felett)”, kimagyarázkodás és bűnbakkeresés, az irányítás eszköze a kötelező beszolgáltatási rendszer (78,2 %) a „tiszta tervgazdaság” csődje, a végkifejlet: az 1956-os forradalom.
A tulajdoni és üzemi viszonyok változásai a magyar mezőgazdaságban 1956: forradalom, a csőd betetőzése, leszámolás a szovjet módszerrel, a “küldetéses kommunizmussal” ill. annak sztálini változatával: a kötelező beszolgáltatás eltörlése, Maximalizálták a földtulajdont (25 kh) a piaci módszerek (árak, adók, támogatások rendszerének) meghirdetése, szabad kilépés a tsz-ekből, de a meghirdetett jövő a nagyüzemé!
A tulajdoni és üzemi viszonyok változásai a magyar mezőgazdaságban 1956 után, 1966-ig: új agrárpolitika, szakítás a “sztálini agrármodellel”, : teljes kollektivizálás, a kényszer és a támogatás jegyében, a “magyar modell” építgetése: háztáji gazdaságok, a tervutasítások lebontása, növekvő vállalati önállóság, a „szocialista piacgazdaság” kísérleti területe.
A tulajdoni és üzemi viszonyok változásai a magyar mezőgazdaságban 1966 és 1990, a magyar agrárvilág aranykora 1968-as gazdasági reform (tőke koncentráció, hatékonyság növelése) egyre liberálisabb és támogató agrárpolitika, növekvő termelési sikerek, modernizáció, Integráció növelése (1982-ben szerződéses kapcsolat 564 ezer kistermelővel), erősödő magánérdekeltség, föllendülő háztáji, sokfunkciós nagyüzemek a munkahelyteremtés a profitnövelés jegyében, de rövidlátó autarkia és bátortalan piacnyitás, növekvő ellentmondás a gazdasági törvények és a politikai korlátok között (kifulladt a “magyar szocializmus”).
A kistermelők által előállított és értékesített fontosabb termékek
A mezőgazdaság bruttó termelési értékének növekedése 1960 és 1990 között, 1960 = 100%
A gabonatermelés növekedése 1960 és 1990 között, 1000 t
A főbb gabonafélék átlaghozamának alakulása 1960 és 1990 között, kg/ ha
A fontosabb állatfajok vágóállat-termelésének növekedése 1960 és 1990 között, t
12. ábra A fontosabb állati eredetű termékek termelésének növekedése 1960 és 1990 között, t
A főbb gabonafélék átlaghozamának alakulása 1960 és 1990 között, kg/ ha
A tulajdoni és üzemi viszonyok változásai a magyar mezőgazdaságban 1990-től: “küldetéses demokrácia” és átalakítás – diktatórikus elvek és a reális koncepció hiánya, az ideológia győzelme az ész és a szakértelem fölött, erőszakos dekollektivizálás, az agrártámogatások felszámolása, felelőtlen liberalizálás, irreális jövőkép: a „naftalinos” múlt visszaidézése és az EU szándékainak félreismerése alapján.
A tulajdoni és üzemi viszonyok változásai a magyar mezőgazdaságban Törvény a kárpótlásról, az „új földosztás” Törvény a szövetkezetekről, a vagyonfelosztás és felszámolásuk jogi „megalapozása” Törvény a szövetkezetek és az állami gazdaságok kötelező átalakulásáról Privatizációk a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban
A szövetkezetek földterületének tulajdoni szerkezete 1992-ben A szövetkezetek kezelésében lévő összes földterület, VII. 15. ebből: magántulajdonban lévő állami tulajdonú közös szövetkezeti tulajdonú ,0 36,3 2,7 61,0 Kárpótlási hivatalok által bejelentett földigény Kárpótlásra ténylegesen kijelölt összes földterület ,0 77,0 A földnélküli tagoknak és alkalmazottaknak juttatni szándékolt földterület A szövetkezetek számára a kárpótláson fölül megmaradó közös tulajdonú földterület A kárpótlásra kijelölt szövetkezeti közös tulajdonú földterület ,8x 22,4x 52,9x A kárpótlásra kijelölt földalapból a várható tényleges igénybevétel Forrás:AKII ,7xx Megnevezés Terület, 1000 ha Megoszlás, %
A szövetkezetek vagyonának megoszlása az évi vagyonfelosztás után Megnevezés A vagyonfelosztásA felosztott vagyon érintettek száma, 1000 fő felosztott vagyonérték, millió Ft egy főre jutó értéke 1000 Ft %-os megoszlá sa Szövetkezeti részjegy tulajdonosa összesen 561,711,820,9100,0 ebből: aktív szövetkezeti tag257,06,224,253,0 nyugdíjas szövetkezeti tag30,45,618,147,0 Szövetkezeti üzletrész tulajdonos összesen 1143,4247,3216,3100,0 ebből: aktív szövetkezeti tag350,795,7272,838,7 nyugdíjas szövetkezeti tag350,795,7272,838,7 szövetkezeti alkalmazott20,42,2112,50,9 kívülállók483,7 48,9 101,1 19,8
A kárpótlás keretében történt földosztás 1991-től Érintett személyek száma Parcellák száma Átlagos terület ha Eredeti kárpótoltak Földnélkülieknek juttatott föld Összesen