SZÍNHARMÓNIA

Johannes Itten színgömbje Philip Otto Runge, német festőművész a színeket egy gömb belsejében rendezte el. A gömb egyenlítőjére a spektrum-színeket és a bíborokat, az északi pólusra a fehéret, a délire a feketét helyezte el. Színköre 12 színt tartalmazott. Ezt a modellt vette át Itten a saját színoktatási programjába.

Színharmónia Itten szerint Színharmónia olyan színek között áll fenn, melyek egymással meghatározott viszonyban, összhangban állnak. Itten a színezetek közötti szabályos viszonyt tartja a színharmónia élmény elsődleges kiváltójának. Szerinte a színgömb felületén szabályos geometrikus elrendezésben levő színek között van harmonikus kapcsolat.

A Coloroid színrendszer A Coloroid színrendszer a színérzetek sokaságát egy egyenes körhenger belsejében helyezi el. A színezet (A) a szögkoordinátával önmagába visszatérően változik, a telítettség (T) a sugár, a világosság (V) pedig a tengely irányában változik. A henger tengelyén a semleges színek találhatók.

Színharmónia a Coloroidban A színharmónia élmény tartalma különböző összetevőkből épül fel. A harmónia tartalmai közül öt olyan van, amelyet a harmónia alapfeltételének nevezhetünk. Hiányuk kizárja, hogy egy színegyüttesben esztétikai tartalomról beszélhessünk. A színek közötti harmóniaviszony annál teljesebb, minél több ember számára jelent harmóniaélményt.

Skálaszerűség Az első alapfeltétel a színegyüttes telítettségei és világosságai közötti skálaszerű viszony. A harmónia típusát a skálák jellege határozza meg: a telítettségskála rendkívül finom, érzelmi kitörésektől mentes mondanivalók közlésére alkalmas. Sötét változatai az elmúlás gondolatait sugallják. A világosságskála nyers, de rendkívül dinamikus. Az azonosan, vagy ellentétesen változó telítettségű és világosságú skálák erőteljes, határozott mondanivalók kifejezésére alkalmasak.

Színezetek közti kapcsolat A második alapfeltétel a színegyüttes színezetei közötti meghatározott kapcsolat. Megkülönböztetünk monokróm, dikróm, trikróm és polikróm harmóniákat. Egy színnel harmonikus színezeti kapcsolatban levő színek a Coloroidban a ±34º, ±130º, vagy 180º alatt elhajló színsíkokban találhatók, vagy a fenti szögek ±34º, ±130º, vagy 180º-os elforgatottjai.

Kontrasztviszony A harmadik alapfeltétel a színegyüttes színezetei közötti kontraszt viszony Csak azokat a színegyütteseket érezzük harmonikusnak, amelyek tagjainak színezet, telítettség és világosság-paraméterei közül legalább egyikben kontrasztviszony áll fenn. Mértéke és jellege a harmónia érzelmi tartalmát befolyásolja. A világosság-kontraszt dinamikusabb és közérthetőbb, a telítettség és színezet kontraszt árnyaltabb és líraibb mondanivalók közlésére alkalmas.

Színek kedveltsége A negyedik alapfeltétel a színegyüttes színeinek preferáltsága. A helyi környezeti és vizuális kultúra, a táji környezet, a nem és az életkor azok a legfontosabb tényezők, amelyek megszabják egy színegyüttes preferáltságát. Fiatal korában más színeket kedvel az ember, mint idős korában, más együtteseket is nevez harmonikusaknak. A színek kedvelése függ a pszichés állapottól Különböző korú férfiak telített színek iránti preferenciája. A színkedvelés a középponttól a kerület felé nő.

Esztétikai funkció Az ötödik alapfeltétel a színegyüttes esztétikai funkciója. Harmonikusnak érezzük, ha strandon, cirkuszban vagy mulatóban élénk, erős színcsoport kerül elénk, de hivatalban, orvosi rendelőben ugyanazt már bántónak találjuk és nem tartjuk harmonikusnak. A harmóniaegyüttes esztétikai tartalommal bíró produktum, ezért az építészeti térben ki kell fejeznie a tér és a térelemek használati és informatív funkcióit.