Természet és történelem Berzsenyi ódájában 23/B
Felbomlóban levő klasszicizmus A szabály a piktúra és szentencia kettősség volt Berzsenyinél is megmarad, de nem két rész, hanem folyamatos váltakozás Minden alkalommal természeti képből indul ki, majd történelmi következtetést tesz mellé A külső, nyílt erők és a rejtett, belső bajok szembeállítása a célja Előbbiekkel megküzdhetünk, utóbbiak a veszélyesek Riadójához erős, szélsőséges romantikus képekre van szüksége
Nem látod, Árpád vére miként fajul? Nem látod a bosszús egeknek Ostorait nyomorult hazádon?
Nyolc századoknak vérzivatarja közt… …rongált Budának tornyai állanak
Nem ronthatott el tégedet egykoron a vad tatár kán xerxeszi tábora Undok vípera-fajzatok dúlják fel e várt
Nézd, a kevély tölgy, melyet az éjszaki szélvész le nem dönt, benne termő férgek erős gyökerét megőrlik Róma ledül s rabigába görbed
Forgó viszontság járma alatt nyögünk Felforgat a nagy századok érckeze mindent: ledűlt már a nemes Ilion
Romantikus képrendszer Vihar, vérzivatar Viperák Rothadó tölgyfa Körforgás Árpád vére Buda tornyai Tatár Róma, Trója Kölcsey klasszicista lapon bírálja Képeit dagályosnak találja Nem veszi észre az új korszak kezdetét Utóbb maga is így ír (vérözön, lángtenger, csonthalmok)