Művészet és politika Berlinben és Moszkvában: lázadás, elnyomás, lázadás Művelődéstörténet 1.

A művészet és a totalitárius politika 1. A Mephisto-modell Szabó István: Mephisto magyar film, 1981 Forgatókönyv: Klaus Mann: Mephisto című regényéből, Dobai Péter, Szabó István Rendezte: Szabó István Kép: Koltai Lajos Gyártók: Objektív Stúdió, Manfred Durniok Produktion Für Film und Fernsehen A harmincas évek Németországa. Hendrik Höfgen színész ambícióit nem elégítik ki a hamburgi színházban játszott szerepek. Feleségül veszi a gazdag, befolyásos Barbara Brucknert, és Berlinbe szerződik. Hamarosan eljátszhatja élete álmát, a Faust Mephistóját. Az óriási siker után Höfgen minden gondolatát és idejét a színpad köti le, és nem veszi észre, miként köteleződik el egyre inkább a nácik mellett. A karrierjét látszólag jótékonyan egyengető Tábornagy kinevezi a Porosz Állami Színház intendánsává. Felesége emigrál Németországból, zsidó barátja eltűnik, félvér barátnőjét kiutasítják. Amikor szót emel értük, a Tábornagy durván megleckézteti. Barátai ki akarják menteni őt Németországból, de marad: megbabonázottan lépked egyre feljebb a művészi pálya csúcsai felé. Az életben nem Mephisto, hanem Faust, aki vakon egyezséget köt a Gonosszal. Akkor keríti először hatalmába a félelem, amikor a Tábornagy egy hatalmas stadionban, a nácik készülő új színházában ráirányíttatja a reflektorokat. Faust történet (Goethe, Thomas Mann): A művész az ördögnek is eladja a lelkét, hogy alkothasson

A művészet és a totalitárius politika 2. A Czeslav Milosz-modell A Rabul ejtett értelem (1953) – az értelmiség árulása a kommuizmus idején Witkiewicz regénye alapján: Murti-Bing tabletták – dialektikus materializmus, konzumerizmus A Nyugat, ahogy Kelet-Európából látszik Ketman – egyfajta rituálé – látszatra kiszolgálni a rendszert, de személyesen nem elköteleződni, az ellenállás 7 formája 4 árulás: a moralista, a kiábrándult szerető, a történelem foglya és a trubadúr – beazonosítható írók A tudat révén történő szolgaságba taszítás – a balti országok nemzeteinek sorsa

Orosz forradalmi filozófia és teológia Ortodox kereszténységre épülő teológia és filozófia a 19. század második felében és a huszadik század elején Szolovjov, Vlagyimir - pozitivista eszmék hatása – de hamarosan (A nyugati filozófia válsága, 1874) c. írásában már bírálta ezt az áramlatot. A Nyugat kultúrát teremtett, de eltorzította Krisztus igazságát, a Kelet tisztaságában őrzi az isteni igazságot, de nem teremtett kultúrát – hirdette.  (Dosztojevszkij) Bergyajev:diákként marxista, 1898-ban le is tartóztatják, kirúgják az egyetemről, 1904-ben Szent Pétervárra költözik, intellektuális viták és forradalmi akciók, feladja a marxizmust a spiritualizmus és a keresztény kedvéért. De bírálja az orosz ortodox egyházat. 1922-ben elüldözik a kommunisták Bulgakov: elkötelezett híve a forradalmi rendszernek, főműve: A Mester és margarita, csak halála után jelenhetett meg

Orosz konstruktivizmus 1912-ben megjelenő absztrakt művészeti irányzat. Jellemzői: Természetes és mesterséges anyagok (fa, üveg, vas, cement stb.) a tömegek és formák viszonyát elemzi erőteljesen hangsúlyozza a szerkezeti összetevőket, a tereket és a síkokat Funkcionalizmus jellemzi, a modern ipari formatervezés kezdeményezője. Elindítói: Vlagyimir Tatlin, Naum Gabo, Antonie Pevsner, Kazimir Malevics

Az orosz filmgyártás forradalma Építésznek és mérnöknek tanul A forradalom szolgálatában bevonul a Vörös Hadseregbe, ahol plakátokat tervez Proletkult - a "proletarszkájá kultúra„ szolgálója Moszkvában – színházban dolgozik, Mejerhold segédje Kidolgozza az attrakciós montázs elméletét Filmrendező lesz: 1925-26: Patyomkin páncélos 1938: A jégmezők lovagja (Александр Невский) 1941-45: Rettegett Iván I–II. (Иван Грозный) (a II. részt betiltották, első bemutatása 1958-ban volt, ez a film részben színes. A III. rész terv maradt.)

Az orosz avantgarde színház 1. Sztanyiszlavszkij orosz színész, rendező és színigazgató, a Moszkvai Művész Színház (1898) alapítója. Elméletíró, színészképzési módszert dolgozott ki meg volt győződve a színház erőteljes társadalmi hatásáról s arról, hogy a színész feladata az emberek nevelése. a színészeknek közösen kell felkészülniük képesnek kell lenniük a megformált karakterrel való intenzív belső azonosulásra… a hiteles érzelmek újrateremtését tűzte ki célul. 

Az orosz avantgarde színház 2. Mejerhold 1874-ben született. A Moszkvai egyetem jogi karára iratkozik be, egy év múlva felveszik a Moszkvai Filharmóniai társaság színiiskoláján. Két éven belül a Művész Színház tagja lesz, ahol hat év alatt tizennyolc kisebb-nagyobb szerepet játszik el.  1902 -1905 között megválik a Művész Színháztól, és Az Új Dráma Társulata néven saját együttest alapít. 1905-ben visszatér Moszkvába, és Sztaniszlavszkijjal kísérletet tesznek a Művész színház stúdiószínházának létrehozására. A kísérlet a két színházi szakember felfogásának külömbözősége miatt kudarcba fullad. Három év múlva kinevezik az udvari színházak főrendezőjének. Megjelenik az O tyeatre (A színházról) című tanulmánykötete. Ugyanebben az évben saját színházi stúdiót alapít. 1922-ben, Moszkvában megalapítja A Színész Színházat. A Színház bezárása után 38-ban SZtanyiszlavszkij javaslatára a róla elnevezett zenés színház főrendezője lesz. 1940-ben halt meg. Mozgásközpontú, szemben mesterével, aki beleélést várt el a színésztől

Német expresszionizmus Az expresszionizmus előzményei: 1910-ben indult az expresszionizmus főszervezőjének, Herwart Waldennak folyóirata, a "Sturm" (Vihar). Ugyancsak fontos szerepet játszott a Marc és Kandinszkij által indított "Der Blaue Reiter" (A kék lovas) almanach. A Vadak utódjaként jött létre a Die Brücke (A híd), amely a Nyugathoz akarta kapcsolni a német festészetet. Fő alakjai: A "Die Brücke" e csoportjából szakadt ki és haladt az expresszionizmus felé Emil Nolde (1867-1956). 1908-tól kezdve színei harsogóbbá, formái súlyosabbá válnak. 1909 után nagy vallásos kompozíciókat fest (Utolsó vacsora, Pünkösd, József elmeséli az álmát). A német expresszionizmus egyik legjelentősebb alakja Franz Marc (1880-1916) volt. Kezdetben őrá is a Jugendstil hatott, 1907-es párizsi útján pedig Van Goghot fedezi fel. Erősen szubjektív, kissé a misztika felé hajló művész. Művészi felfogása: az expresszionizmus a művészi alany néha szinte beteges önkivetítődése; annak a tragikus életérzésnek, szorongásnak a hű tükörképe, amely a háború előtt és alatt az értelmiséget elfogta. Emellett azonban az expresszionista formanyelv dinamizmusa lehetővé tette, hogy ne csak a szorongást fejezze ki, hanem a társadalmi aktivitást vállaló radikális szemléletű festők kezében a kor forradalmi tendenciáit is tükrözni tudja.

A futurizmus kapcsolata a fasizmussal Filippo Tommaso Marinetti (1876-1944) Futurista kiáltvány A veszély szeretetét, az erőre és merészségre való törekvést akarjuk megénekelni. A bátorság, a vakmerőség, a lázadás lesznek költészetünk lényeges elemei. Az irodalom mindmáig a megfontolt mozdulatlanságot, a révületet és az álmot magasztalta. Mi a kihívó mozgást, a lázas álmatlanságot, a futólépést, a halálugrást, a pofont és az ökölcsapást magasztaljuk. Umberto Boccioni

A szovjet szocialista realizmus György Péter: A szocialista realizmus újraértelmezése (ÉS, 2008) Amikor 1934-ben a Szovjet Írószövetség alakuló kongresszusa a sztálini kulturális forradalom hivatalos reprezentációs eszközeként, tehát normatív, konceptuális esztétikaként definiálta a szocialista realizmust, akkor egy már hosszú ideje zajló és bonyolult átváltozási folyamat vált félreérthetetlenné és kötelezővé. Ekkor már a nem ábrázoló, avantgárd képzőművészeti irányzatok évek óta visszaszorulóban voltak, ám azok marginalizálódása nem csak a totális állam elnyomásának volt a következménye. Az avantgárd alkotók, akik a 20-as évek első felére szinte mind azonosultak a bolsevik politikai forradalom céljaival, elégtelennek találták a tárgy nélküli világ, a nem ábrázoló kísérleti művészet eszköztárát. … Kabakov számára, s ez volt a szovjet tapasztalat lényege, hamar kiderült, hogy a megsemmisülésre ítélt társadalom tehetetlen lakójának drámája és a műalkotás-fogalom megújítása elválaszthatatlan egymástól.

A német nácizmus építészete Speer, Albert: Hitler építésze voltam. Speer, Albert: Új német építőművészet. Volk und Reich Verlag 1940 György Péter: „egyetlen percig sem tagadható, hogy Albert Speer tehetséges volt.” 1931-ben 26 évesen lépett be a náci pártba. 14 éves karrierje során Hitlertől számos megbízást kapott. Majd miniszterként az utánpótlásért volt felelős. Nürnbergben 20 év börtönre ítélték.

A náci német filmművészet Leni Riefenstahl, színész, rendező, táncosnő Az akarat diadala című filmje, 1934, a Náci Párt nürnbergi gyűlésén Személyes barátságban Hitlerrel 1945 után perbe fogják, de nem kap büntetést

Az antifasiszta művészet Thomas Mann (1875-1955) Nobel prize in literature, 1929 moved to Switzerland in 1933 shortly after the Nazis had come to power and begun a campaign of abuse against him. He was formally expatriated in 1936. In 1937 the University of Bonn deprived him of his honorary doctorate (restored in 1946), which aroused Mann to a famous and moving reply in which he epitomized the situation of the German writer in exile. Mann, who had anticipated and warned against the rise of fascism during the Weimar Republic (e.g., in Mario and the Magician), continued to combat it in many pamphlets and talks throughout the period of the Nazi regime and the Second World War. He became an American citizen in 1940 and, from 1941 to 1953, lived in Santa Monica, California. After the war he frequently revisited Europe: in 1949 he received the Goethe Prizes of Weimar (East Germany) and Frankfurt (West Germany), but when he finally returned to Europe he settled near Zürich, where he died in 1955.

Az orosz lázadók Szolzsenyicin: Nobel-díjas író, vallásos ihletettségű, többször járt a sztálini börtönökben és koncentrációs táborokban.  1973-ban jelent meg Nyugaton Szolzsenyicin gigantikus műve a sztálini munkatáborokról, mely végleg összezúzta a nyugati értelmiség minden addigi illúzióját a szovjet rendszerrel kapcsolatban… rabok ezreinek tanúságát gyűjtötte össze művében, mely részint történelmi és szociográfiai munka, részint a XX. század egyik legnagyobb gyalázatának szépirodalmi feldolgozása 

Nyugat-Berlin művészete „A mi nemzedékünk számára pedig, amely a létező szocializmus világában nőtt fel, a romjaiból épp hogy csak feltápászkodó város eleve csak az egyik fele lehetett, Kelet-Berlin, az NDK fővárosa. Szélfútta, gazos, kietlen pusztaság, itt-ott agresszívan parádézó betonblokkokkal.” (Györffy Miklós)  „Történelmi mércével tekintve Berlin elképesztően rövid idő alatt tette meg útját, amíg a háború erkölcsi és anyagi romhalmazából, majd kommunista »frontvárosból« igazi világvárossá, Európa egyik legfontosabb fővárosává nőtt. Valószínűleg a nyíltságának köszönheti ezt, liberális világnézetének, kifogyhatatlan energiájának, kíváncsiságának, befogadóképességének.” (kertész Imre)

A kettős ügynök Nádas Péter: Szegény, szegény Sascha Andersonunk Egy kelet-német művész-értelmiségi kettős ügynöki múltjáról szóló esszé Ítélkezhetünk-e a másik emberről? Esterházy Péter: Javított kiadás