A kompenzálásnak 3 lehetséges módja van: Δ=0 →amikor nincs kompenzálás Δ>0 →a kompenzálás érték pozitív Δ<0 →a kompenzálás értéke negatív A kompenzálási tényező pozitív értéke a leszárított mennyiség szempontjából előnyt jelent (többet tudok leszárítani). Ha kompenzálásról beszélünk, akkor azt többféleképpen is megadhatjuk (mind pozitív és negatív esetekben is): konkrét értékel pl: Δ=10 kJ a melegítésre szánt hőnek a 15%-apl: Δ=0,15 (i 1 -i 0 )
Határozzuk meg a szárításhoz szükséges hő és levegőmennyiséget, ha a nedves anyag óránkénti mennyisége kg, nedvessége 28 %. A szárítás 14 %-ra történik és a levegő kilogrammjára 10 kJ hő esik pozitív kompenzációként. A kaloriferbe belépő levegő hőmérséklete 10 °C-os, relatív nedvesség-tartalma 50 %, a szárítás 90 °C-on történik. A szárítóból kilépő levegő relatív nedvességtartalma 70 %. Adatok: G 1 =18000 kg/h W 1 =28% W 2 =14%
i (kJ/kg) (külső skála) = 1 i0i0 x (kg/kg) X 0 =X 1 =X 1’ 0 t (°C) (belső skála) =0,5 t=10 °C A kaloriferbe belépő levegő relatív nedvességtartalma A kaloriferbe belépő levegő hőmérséklete. i (kJ/kg) ( + kompenzálásos feladat) t=90 °C A szárítóba belépő levegő hőmérséklete A két metszéspont adja a szárítás kiindulási pontját, amit 0-val fogunk jelölni. Leolvasással az értéke (x 0 =x 1 =0,004 kg/kg) Leolvasással az értéke (i 0 =19 kJ/kg) i1i1 Leolvasással az értéke (i 1 =102 kJ/kg) 1 =0,7 A szárítóból kilépő levegő relatív nedvességtartalma (eddig az állapotig tart a szárítás) Ebben a pontban fejeződik be a szárítás (amit a 2’ -ős pont lesz) 1’ =i 2 X 2’ Leolvasással az értéke (x 2’ =0,029 kg/kg) Δx=x 2’ - x 0 =0,025 kg/kg Mivel a kompenzáció értéke (+10 kJ), ezért ezt a hőmennyiséget hozzáadjuk az 1-es pont értékéhez, és kapunk egy újabb pontot amit 1’-vel jelölünk. (i 1 ’=i 1 +10=102+10=112 kJ) 2 2’ i 1’ =i 2’ Az i 1’ már meg volt határozva (112 kJ/kg). Mivel ezek egy egyenesre esnek így az i 2’ értéke is adott
A többi a kompenzálás nélkülihez hasonlóan! Δx=x 2’ - x 0 =0, ,004= 0,025 kg/kg