Fejfedők a XV. sz-i festményeken válogatás Németh Katalin és Szalma Judit 2012

A kor divatja a végső kifejlődését a XV A kor divatja a végső kifejlődését a XV. században Burgundiában érte el, melyhez akkor Franciaország nyugati-,és északi része,a mai Belgium és Hollandia is tartozott. Ez az egész század folyamán tartott,addig, amíg a hercegség a politikában is vezető szerepet játszott. Merész Károly trónra lépése után /1468/ még udvaroncai fekete gála öltözetét is előírta. Ez a század mutatja a legváltozatosabb és leggazdagabb képet fejdíszek terén is. Megjelentek különböző félgömb,henger, később kúp és gúla formájú fejfedők. Akadt egy-két túlzás is,így a vállaknál jóval szélesebb,magas,szarvszerű fejdísz /amellyel az akkori ajtókon nagyon nehéz volt átférni/,alatta vastagon elhelyezett hurkákat és kosárszerűvé szélesített gyűrűket tornyoztak a fülre. A század húszas éveiben keletkezett és jött divatba a henninnek nevezett,cukorsüveg formájú fejdísz,amelynek anyaga kemény karton vagy egy finom anyaggal bevont drótváz,középről kiindulva kétoldalt az arcot keretező áttetsző anyaggal szegélyezve. A süveg végéről hosszú fátyol lógott le. Később a süvegre,dupla, drótra kifeszített szárnyszerű fátylat erősítettek.1428-ban Párizsban hadjáratot indítottak a henninek ellen,száznál többet fáklyán nyilvánosan elégettek,de az eredmény átmeneti volt. Később még magasabbra nőtt, még többen hordták. Régi formájában máig megmaradt az algíri zsidó nőknél, a későbbi forma pedig Normandia népi viseletében.

Hans Memling: Marie Moreel képmása, németalföldi csonkakúp formájú főkötő áttetsző fátyollal Rogier van der Weyden:Női portré

Rogier van der Weyden: Női portré Petrus Christus: Térdelő donátornő Németalföldi polgárnő paszománnyal és hímzéssel díszített magas főkötőt visel.

Ismeretlen holland festő XV. sz. Portugál Izabella Rogier van der Weyden: Portugál Izabella

Hans Memling: Idős hölgy portréja Petrus Christus:Fiatal nő képmása

Petrus Christus: St. Eligius /részlet/

Jan van Eyck: Arnolfini házaspár (részlet)

Rogier van der Weyden: Hét szentség oltára /részlet/

A férjes, polgárasszonyok gyakori viselete volt a bonyolult redőkben felrakott fehér kendő. A férfiak galléros csuklya viselete sok változáson ment át, majd évtizedeken át a gogel, v. gugel maradt. Csúcsa néha égnek állt,máskor lehajlott, esetleg térdig lógott. Hasonló volt az a fajta fejfedő,melyet vékony selyemből készített, kendőszerű szalaggal kötöttek át. Gazdagon kicakkozták,vagy fémfüggőkkel díszítették. Politikai hovatartozástól függően hol jobb, hol bal oldalt viselték. /Sendelbinde/ A XV. és XVI. sz-ban főleg, de a későbbi korokban is népszerű volt férfiak és nők körében is a barett sapka. Gyakran készítették bársonyból, hímzéssel, tollal. Kerek,vagy szögletes , lapos formájú puha fejfedő.

Rogier van der Weyden: Egy asszony portréja

Rogier van der Weyden: Donátorpár a Keresztrefeszítés oltáráról /részlet/

Rogier van der Weyden: Hét szentség oltár /részlet/

Jan van Eyck:Az aranyműves képmása

Jan van Eyck: Férfi portré

Hans Holbein: Fiatal férfi

Ezek a formák sokáig, tíz vagy húsz évig is divatban maradtak, a barett sapka kis módosításokkal évszázadokig. Az új irányzatok nem egyik napról a másikra változtak, és terjedtek el a különböző országok, tájak között. Jellemző még,hogy a fejfedők dísz-,és luxustárgynak számítottak, tollal, prémmel, szalaggal, a gazdagok még gyönggyel és gyémánttal is díszítették. A reneszánsz beköszöntével a fejdísz továbbra is központi szerepet foglalt el, de már a haj is kilátszott alóla, annak díszítése is fontossá vált.

Felhasznált irodalom: Képes divattörténet az ókortól napjainkig Ludmila Kybalová Olga Herbenova Milena Lamarova Corvina Kiadó 1974 Korok ruhái Domanovszki Endre Corvina Kiadó 1979