A regionális tudomány

A regionális tudomány tárgya „A regionális tudomány társadalmi problémákkal foglalkozik, feltáró és elemző vizsgálataiban a problémák súlypontja a régió, vagy olyan térbeli dimenziókkal rendelkező elemzési egység, amelyre értékelő eljárások, módszerek számos kom- binációját alkalmazhatjuk.” Walter Isard (1919- )

A regionális tudomány főbb alkotóelemei Földrajztudomány REGIONÁLIS TUDOMÁNY Közgazdaságtudomány Politika- és államtudományok Forrás: Lengyel-Rechnitzer, p.21.

A regionális tudomány célja Az elemzések során a regionális tudomány arra keresi a vá- laszt, hogy: a társadalmi-gazdasági jelenségek milyen sajátosságokat mutatnak a különféle térbeli dimenziókban a térbeli viszonyok miként határozzák meg a társadalmi-gazdasági folyamatok szerkezetét, szereplőit, intézmé-nyeit, fejlődését A regionális tudomány a társadalomtudományon belüli önál- ló diszciplína.

A régió fogalma társadalmi képződmény, amely az időtől és tértől, vala-mint a társadalmi szerkezet jellemzőitől függően más-más módon jelenik meg csak a vizsgálni szándékozott társadalmi-gazdasági tényezők ismeretében definiálhatjuk egyértelműen a regionális tudományon kívül más diszciplínák is hasz-nálják a régió fogalmát → többféle definíció

A régiók típusai A regionális tudományban a lehatárolás logikája, célja és szempontjai szerint három régiótípus vált elfogadottá. 1. Homogén régió • egy (vagy több) természeti, társadalmi, gazdasági jellemző szempontjából hasonló értéket mutatnak • viszonylag jól körülhatárolható • azonos jellegű fejlesztéspolitikai beavatkozást igényelnek

Magyarország borvidékei

A régiók típusai 2. Csomóponti régió (vagy: gazdaságfejlesztési ill. vonzás-körzeti régió) • a gazdasági tevékenységek térbeli sűrűsödését veszi alapul • a lehatárolás alapja: belső kapcsolatok, interakciók • erőteljes gazdasági interdependencia centrum és vonzás- körzete között • pontosan nem határolható le (átfedések) • a területi közigazgatás szervezésekor célszerű figyelembe venni

Magyarország fejlesztési pólusai és tengelyei Országos Fejlesztéspolitikai Koncepció, 2005

A „kék banán” és a közép-európai „bumeráng”

A csomóponti régiók kialakulásának folyamata Forrás: Haggett, 2001

A régiók típusai 3. Tervezési vagy programozási régió • a közigazgatási és intézményi elemzések alapegységei • a nemzeti és a települési szint között helyezkednek el, ugyanattól a döntéshozó szervtől függenek • pontos határokkal rendelkező területi egységek (nincs átfedés) • valamilyen fejlesztéspolitikai cél elérése érdekében jönnek létre

Magyarország tervezési-statisztikai felosztása

A régiók típusai Peter Haggett a régiók tipizálásánál az ismertetett három alaptípus mellett lényegesnek tartja a funkciók (jellemzők) számát is: • egyjellemzős régiók (pl.: hegyvidéki régió) • többjellemzős régiók (több mutatót kombinálnak, pl.: magas munkanélküliségi ráta,a lakosság alacsony iskolázottsága) • totális régiók (komplexitás)

Tervezési vagy programozási régiók A régiók típusai Homogén régiók Csomóponti régiók Tervezési vagy programozási régiók Egyjellemzős régiók Többjellemzős régiók „Totális” régiók Forrás: Lengyel-Rechnitzer, p.37.

Régióformáló folyamatok Térség REGIONALIZÁCIÓ REGIONALIZÁLÓDÁS REGIONALIZMUS horizontális térfelosztás, körzetesítés a társadalom és a gazdaság térségi szerveződése erős térségi tudat, intézményesülés HATÁROK KOHÉZIÓ IDENTITÁS, IRÁNYÍTÁS Régió Forrás: Lengyel-Rechnitzer, p.38.

A regionális gazdaságtan alapjai

A térbeliség megjelenése a közgazdaságtanban vállalati döntések → telephelyválasztás kormányzati és intézményi döntések → közszolgáltatások telepítése (pl.: közoktatás, egészség- ügy) → gazdaság- és infrastruktúrafejlesztés • háztartási, lakossági döntések → letelepedés, munkahelykeresés, szolgáltatások igénybe- vétele

A közgazdaságtan viszonya a térbeliséghez a közgazdaságtani elemzések alapegységei: - vállalatok - háztartások - nemzetgazdaságok • elmarad a kettő közötti szint (régiók, városok) elemzése ↓ tér nélküliség, „EGY PONT” GAZDASÁG De: a gazdaság térben differenciáltan működik

A regionális gazdaságtan tárgya • intézményesülése az 50-60-as években • a közgazdaságtudomány része, de kötődik a regionális tu- dományhoz is • a gazdaság működésének alapvető térbeli törvénysze- rűségeit vizsgálja • modelleket alkot, amelyekre gazdaságpolitikák épülnek - a közgazdasági elméletek területi adaptációja - a regionális gazdaságtan keretén belül született modellek

A regionális gazdaságtan és a közgazdaságtan megközelítésmódja „egy pont” gazdaság közgazdasági kategóriák térben kiterjesztett gazd. egységes ár térben differenciált átlagos ráfordítás lokális tökéletes verseny nem tökéletes azonosak (profitorientált) gazdasági reakciók eltérőek (helyi kultúra, magatartásminták) azonos piaci informáltság térben különböző racionális piaci magatartás térben korl. racionalitás homogének fogyasztói preferenciák térben inhomogének korlátlan a tényezők szűkössége általános egyensúly gazdasági egyensúly térbeli parciális egyensúly

A regionális gazdaságtan részterületei regionális mikroökonómia (telephelyelméletek) - a gazdasági tevékenységek térbeli elhelyezkedésével és kölcsönhatásaikkal foglalkozik - területi egységei a mikroszervezetek (vállalatok, köz-szolgálati egységek, háztartások) regionális makroökonómia - az egyes régiók gazdasági teljesítményével, növekedé-sével, fejlődési problémáival foglalkozik - területi egységei: a régiók

A regionális gazdaságtan fejlődésének főbb szakaszai I. a „szellemi előfutárok” időszaka – a XIX. sz. végéig II. a „térbeli kiterjesztés” időszaka – a XX. sz. első fele III. az általános térgazdaságtan szakasza – a XX. kö- zepétől

A regionális gazdaságtan fejlődésének főbb szakaszai I. „szellemi előfutárok” a távolság és tér jelentőségének felismerése a komparatív előnyök a tényezők térbeli egyenlőtlen el-oszlásához kapcsolódnak Johann H. von Thünen (1783-1850) Adam Smith (1723-1790) David Ricardo (1772-1823)

A regionális gazdaságtan fejlődésének főbb szakaszai a szállítási ktsg-ek és az ipartelepítés kapcsolata (Weber) lokális extern hatások (Marshall) Alfred Marshall (1842-1924) Alfred Weber (1868-1958)

A regionális gazdaságtan fejlődésének főbb szakaszai II. „térbeli kiterjesztés” a neoklasszikus közgazdaságtan főbb eredményeinek térbeli értelmezése a verseny térbelisége (Hotelling, Hoover) központi helyek elmélete, városhierarchia (Christaller) általános térbeli egyensúlyelmélet (Lösch) Walter Christaller (1893-1969) August Lösch (1906-1945) Harold Hotelling (1895-1973)

A regionális gazdaságtan fejlődésének főbb szakaszai III. „általános térgazdaságtan” egy általános közgazdaságtudományi térelmélet kidolgo-zása növekedési pólus elmélet (Perroux) egyenlőtlen térbeli fejlődés modellje (Myrdal) Gunnar Myrdal (1898-1987) Walter Isard (1919- ) François Perroux (1903-1987)

A regionális gazdaságtan fejlődésének főbb szakaszai az innováció térbeli terjedése (Hägerstrand) városgazdaságtan (Alonso) új gazdaságföldrajz (Krugman) globális-lokális paradoxon (Porter) William Alonso (1933-1999) Torsten Hägerstrand Paul Krugman Michael Porter

A térbeliség szerepének felértékelődése a globális gazdaságban

A globalizációs folyamatok sajátosságai A globalizáció ismérvei a világgazdaság egységesülési folyamata a nk-i pénzügyi szféráé és a transznacionális vállalatoké a vezető szerep (nem a nemzetgazdaságoké) technológiai átalakulás → a távolság és idő szerepének csökkenése („a távolság halála”) A globális gazdaság kialakulása liberalizációs politikák információs és kommunikációs technológiák

A globalizációs folyamatok sajátosságai A globális gazdaságot alakító folyamatok (ld.: Peter Dicken) transznacionális vállalatok terjeszkedése technológiák terjedése nemzetközi integrációk létrejötte globális pénzügyi rendszerek globalizálódó verseny a termékek, szolgáltatások piacán, új termelési központok kialakulása → kölcsönhatásaik révén alakulnak ki a különböző tér- szerveződési szintek

A globalizációs folyamatok sajátosságai A globális gazdaság térszerveződési szintjei szupranacionális gazdaság (pl.: EU) → felértékelődik nemzetgazdaság → gyengül regionális/lokális gazdaság→ felértékelődik ↓ három egyenértékű területi szint jön létre a gazdaság térben hármas kötődésűvé válik

A globális gazdaság összekapcsolódó folyamatai és térszerveződése forrás: Lengyel-Rechnitzer, p.61.

A globális-lokális paradoxon Két párhuzamosan zajló, egymást feltételező és kiegészítő folyamat: Globalizálódó gazdasági kapcsolatrendszerek, a globális verseny erősödése Lokalizációs (egy adott helyhez, régióhoz, térséghez köthető) tényezők szerepének előtérbe kerülése

A globális-lokális paradoxon főbb jellemzői forrás: Lengyel-Rechnitzer, p.65. GLOBÁLIS LOKÁLIS erősödő globális piaci verseny globális vállalati versenystratégiák alig változó területi különbségek globálissá vált a termelési tényezők (munkaerő, nyersanyagok) piaca is a vállalati tartós versenyelőnyök forrása a hazai bázisban koncentrálódik az új ismeretek és technológiák globálisan terjednek (azonos időben, távolságtól függetlenül) vállalati kulcsrészlegek, innovációs kapacitás: néhány centrumtérségben termelő és kiszolgáló részlegek: a perifériákon, félperifériákon globális verseny és piac ↔ új regionális / lokális specializáció bárhonnan-bármit-bárhol-bárhová ↔ a tartós versenyelőnyök forrásai lokálisak

Újjászerveződő regionális specializáció a régiók gazdasága erőteljesen specializálódik a vállalatok is specializálódnak, tartós kooperációkat hoznak létre (pl.: regionális klaszterek): - ezek lokális kooperációk - „versengve együttműködés” a területi specializáció másképpen alakul a centrumtér-ségekben és másképp a fejletlen régiókban

Szilícium-völgy olasz iparági körzetek

Újjászerveződő regionális specializáció Fejlett centrumtérségek Kevésbé fejlett régiók (periféria, félperiféria) tartós, magasrendű vállalati versenyelőnyök - tudástőke: ismeretek, motivációk, személyi és intézményi tapasztalatok - kapcsolati tőke: lehetőség az üzleti partnerek és intézmények (pl.: kutatóközpontok, egyetemek) lokális kooperációjára, ezáltal az innovációk gyors kidolgozására - társadalmi tőke: munkafegyelem, megbízhatóság, bizalom, együttműködési készség stb. - „nem tárgyi” javak: szabadalmak, védjegyek, szervezeti kultúra, hírnév alacsonyrendű versenyelőnyök - a termelési tényezők alacsony költségei vállalati tevékenységek nagyobb hozzáadott értéket nyújtó szellemi tevékenységek (pl.: menedzsment, stratégiai, pénzügyi döntéshozó, K+F intézmények) KONCENTRÁCIÓ alacsony jövedelmezőségű, könnyen helyettesíthető, sztenderdizálható termelő és kiszolgáló tevékenységek (pl.: gyártás, összeszerelés, értékesítés, szervizelés) DEKONCENTRÁCIÓ

Új gazdaságföldrajz P. Krugman: Földrajz és kereskedelem (1991) c. könyve célja: a gazdasági tevékenységek térbeli eloszlásának kialakulását magyarázni és a változásokat modellezni napjainkban a gazdasági tevékenységek térbeli koncent-rációja figyelhető meg - növekvő mérethozadék - lokális extern hatások - a szállítási költségek csökkenése egy általános térbeli egyensúlyelmélet kidolgozása