Magyar Rendszerváltozás

A Kádár-rendszer induló modellje A rendszer szakaszai: 1956/57- 1968: a stabilizáció 1968- 1981: a siker évtizede 1980- 1989/91: a válság A Kádár-rendszer induló modellje Oktrojált társadalmi rendszer. Totalitárius (kezdetben bosszúálló) diktatúra, a Rákosi despotizmusa nélkül. Egypárti- és pártközpontú hatalmi szerkezet Állami tulajdon alapján redisztributív, tervutasításos, bürökratikus rendszer Ideokratikusan megszervezett társadalom

A Kádár Rendszer története Kádár 1956 november 4.én vonul be a fővárosba orosz tankokon - legitimitása szinte nincs A fegyveres ellenállás letörése után megkezdődik a bosszúállás Kétfrontos harc a „revizionisták” (Nagy Imre és hívei) és a „szektás politika” (Rákosi-Gerő klikk) ellen Megkezdődik az MSZMP, Munkásőrség szervezése A társadalom ellenőrzése a pártirányítás révén valósult meg, amely kiterjedt: az államszervezetre, a gazdasági életre, a rendvédelmi szervekre a közigazgatásra, és a munkahelyekre. 1957-ben létrehozzák a KISZ-t

A „gulyáskommunizmus” Garantált volt a biztos munkahely, a szerény, de biztos anyagi gyarapodás lehetősége Bővülő szociálpolitikai ellátások: Gyes, Gyed, anyasági és betegségi segély,általános nyugdíj, családi pótlék, stb A lakáshiányt enyhítése A szomszédokhoz képest jobbak voltak az külföldi utazási lehetőségek (bár minimális valutakerettel) Évek kemény munkájával mindenki hozzájuthatott az új autókhoz, (Trabant, Wartburg, Skoda), háztartási gépekhez (automata mosógép), esetleg hétvégi telekhez A „Kis szabadságok” rendszerébe beletartozott a morgás joga

A ’70-es évek 1972- Kádár lemondási „kísérlete” pozíciója megerősödik 1972-re leáll az UGM, visszarendeződés történik a gazdaságban, 1973 – olajárrobbanás – cserearány-romlás, begyűrűzés külföldi hitelek növelése - már csak ebből finanszírozható az életszínvonal fenntartása. A rendszerváltásra kb. 20 milliárd dollárt ér el az ország adótarozása – eltitkoltak a lakosság elől. Következményei: alapvető élelmiszerek, szolgáltatások árainak emelése Világgazdaság végleg lehagyja a szocialista gazdaságokat A gazdasági körülmények hatására a ’80-as évek elején ismét megjelentek a reformok gondolatai

A 80-as évek A megjelennek a kisvállalatok, legalizálták a második gazdaságot – hatalmas többletmunkáért kevés többletjövedelem. Pénzügyi reformok : Magyarország csatlakozik a Világbankhoz, és a Valutaalaphoz, Bevezetik az ÁFÁ-t és a jövedelemadót. Ezek az intézkedések csak a toldozták-foltozták a gazdaságot – megoldást nem nyújtottak, mivel nem sikerült megállítani az eladósodást és leállítani a rossz nagyberuházásokat (Bős-Nagymaros). A társadalmi károk is egyre nagyobbak: alkoholizmus, családok széthullása, Európában legmagasabb az öngyilkosságok aránya. Erkölcsi – szellemi értékválság. A politikából való teljes kiábrándulás.

A Politikai Reformok Politikai reformok: demokrácia imitálása, mindenütt megmaradtak a „biztonsági fékek”, melyek csak látszattá tették 1983-tól kettős jelölés, de nincs szabad választás 1985-ben több jelentős vidéki pártfunkcionárius bukott hatalmasat, de tág tere volt a visszaéléseknek, választási csalásoknak: Rajk László esete a belvárosban bevezették a képviselők visszahívhatóságát párton belüli ellenzéki csoport a „reformközgazdászok” a párt felső vezetésében pedig megindul a kimondatlan utódlási harc és helyezkedés az öregedő Kádár leváltására Az 1985-ös XIII. pártkongresszust valóságérzék teljes hiánya jellemezte, Kádár: „Magyarországon nincs válság”

A Kádár-rendszer záró modellje Rendszer-reformokkal átalakított önálló szocializmus-modell. Relatív mozgástér, Enyhített diktatúra. A rendszerkritika szigorú korlátaival A pártbürokráciát korlátozó szervezetek és érdekcsoportok hatalmi ellensúlyozó szerepe. Racionalizált redisztribúció relatív gazdasági önállóság. második gazdaság Leszűkülő személyi függőség Fokozatosan lebomlik az ideológia uralma

Mi tette lehetővé? Mi tette lehetővé a békés átmenetet? Előny-e? A reform történelme A politikai hatalom direkt jellege csökken Látens pluralitás A reformértelmiség kulcsszerepe (de nem alkot egységes erőt) Az ellenzék ereje (de ez sem egységes) Az MSZMP belüli reformszárny Az állampárt felszámolása A nemzetközi környezet Előny-e?

Az autoritárius rendszer a "puha diktatúra" sajátosságai Tömeglojalitás Negatív konszenzus Sajátos mentalitás Pluralizált gazdaság – politika nem Tömegek mozgósítása helyett lecsendesítése Megreformált sztálinzmus A Kádár rendszer értékelése- mit kért és mit adott sajátos kiegyezés jellege

A Kádár Rendszer értékelése A bukott forradalom eredménye, hogy az emberi életre alkalmasabb körülmények alakulhattak ki A háttérben a félelem országa: Kádár félt egy újabb felkeléstől, a nemzet pedig a rendszer erőszakszervezetétől Kádár sikerrel hitette el a magyar társadalommal, hogy a szovjet birodalom gyűrűjében az ő személye a lehetséges maximumot nyújtja, sőt folyamatosan „kijátsza” a szovjet vezetőket a körülmények javítása érdekében. Ezt az életszínvonal folyamatos emelése biztosította, mely a rendszer alappillére lett, és amiért a rendszer mindent hajlandó volt megtenni

Belső Ellenzék Reformerek a pártban Reformközgazdászok Fordulat és Reform 1988 április: Bíró Zoltánt, Bihari Mihályt, Király Zoltánt és Lengyel Lászlót kizárják a pártból Szamizdat kiadványok és a „második nyilvánosság” kis példányszámban de folyamatosan jelen van

Ellenzék megjelenése Már korábban is volt ellenzék Mo.-n de nem igazán jellemző Pl.: Charta 77 A külső ellenzéket megosztja a hagyományos Népi-Urbánus ellentét Célok, értékek: Népi: nép-nemzeti irányultság, vallás, (magyar) kisebbségek helyzete, nemzeti sérelmek orvoslása  MDF-mozgalom (!) Urbánus: Polgári progresszió hívei, szabadság, demokrácia, polgárosodás, kül. szubkultúrák képviselete  Demokratikus ellenzék majd SZDSZ

Ellenzék kibontakozása 1985 Monor: együtt az összes ellenzéki 1987 júl. A Dem. Ellenzék megjelenteti a Társadalmi Szerződést - Céljaik: Kádárnak mennie kell A közélet Pluralizálása 1987 szept. Lakitelki találkozó: nagyrészt a későbbi MDF tagság vesz részt + Pozsgay Imre Beszámoló a Magyar Nemzetben 1988 tavasz: elkezdenek pártok alakulni: Fidesz, SZDSZ majd a történelmiek: FKGP, KDNP, Szociáldemokraták, stb

Ellenzéki Kerekasztal 89 febr. Pozsgay: 56 Népfelkelés – legitimációs válság ! 89 május: változások a Pártban is: Kádárt lemondatják, új kormányfő: Németh Miklós Az új kormány tárgyalna az ellenzékkel – de külön-külön Ellenzéki Kerekasztal: Bajcsy-Zsilinszky Társaság, FIDESZ, FKGP, MDF, Magyar Néppárt, MSZDP, SZDSZ, Szabad Szakszervezetek Demokratikus Ligája Nemzeti Kerekasztal = Ellenzéki Kerekasztal + MSZMP + „Harmadik Oldal” (MSZMP szatellit szervezetei) Tárgyalások az békés hatalomátmenetről, mely folyamatos kompromisszumok nyomán jön létre. Két nagy témakör: Alkotmányos reformok Gazdasági változások 89 szept.18 aláírása, de a liberális pártok kivonulnak

Országgyűlés 1990-94

Országgyűlés 1994-98

Párttáblázat

Az Ellenzék megjelenése Vita tárgya, mikortól léteznek ellenzéki csoportok Magyarországon: 68, 77, 80-as évek? Közös bennük, hogy ezek mind értelmiségi csoportosulások voltak, és jóideig nem akartak nyílt konfrontációt a hatalommal Talán a legelső olyan alkalom, mikor az ellenzékiek saját nevükkel vállalták a véleményüket, az 1977-ben történt, mikor több magyar értelmiségi nyílt levélben foglalt állást a csehszlovákiai ellenzék Charta-77 nevű polgárjogi kezdeményezése mellett, és ezidőben kezdtek kialakulni az ellenzéki csoportosulások műhelyei. Azonban a magyar értelmiség hagyományosan nem egységes, két jelentős csoportra bontható: Népi ↔Urbánus Urbánus: a polgári progresszió hívei, fő értékei: szabadság, demokratikus polgári fejlődés, indivídum Népi ellenzék: a nemzettel való párbeszéd hívei, fő értékei: nemzet, vallás, nemzeti sérelmek orvoslása, határon túli magyarság Az Aczéli kultúrpolitika a szőnyeg alá söpörte ezt de lappangva továbbra is létezett

Az ellenzék szerveződése Kezdetben az ellentétek nem voltak jellemzőek, összetartotta az ellenzéket a rendszerrel és a hatalommal való szembenállás Megindult a Szamizdat kiadás, szerveződtek a „repülő egyetemek”, több szamizdat folyóirat jelent meg: Beszélő, Magyar Figyelő, Hírmondó. Klubok és társaságok formálódtak (Szárszói Baráti Kör, Duna kör stb.) Igen élénk ellenzéki élet bontakozik ki, amire kisebb „adminisztratív intézkedésektől” (Rajk butik felszámolása) eltekintve, a hatalom nem tud, vagy nem akar erélyesen fellépni Az ellenzék első szervezett találkozója Monoron volt 1985-ben, ahol Kis Jánostól Csurka Istvánig minden fontos ellenzéki figura jelen volt 1986-ban a Magyar Írószövetségből kiszorították a párt kedvenceit, megjelent a reformközgazdászok által írt Fordulat és Reform

Úton a Rendszerváltás felé 1987-ben a Beszélőben megjelent a „Társadalmi Szerződés”, mely a demokratikus ellenzék elképzeléseit tartalmazta. Leszögezte, hogy Kádárnak mennie kell, szükséges a közélet pluralizálása, az állami tulajdon kizárólagosságának lebontása. Szintén 87 őszén rendeztem meg a nemzeti ellenzék az első lakitelki találkozót, melynek fő célja az volt hogy a hatalommal tudomásul vetesse és elismertesse az ellenzéki tevékenységet, ami egyben az ellenzéki bázist is kiszélesítette volna. Vitaindító előadásra Pozsgai Imrét kérték fel, aki korábban maga is többször hangsúlyozta a reformok szükségességét, és ezért a várt átalakulás egyik vezéregyéniségének tartották. A tanácskozás végén a résztvevők a hatalommal való folyamatos párbeszéd elősegítésére létrehozták a Magyar Demokrata Fórumot. A Társadalmi szerződés és a lakitelki találkozó nyomán megjelennek az első repedések az ellenzéken belül, mely egyre inkább két irányzatra bomlik: MDF mozgalom ↔ Demokratikus (vagy Radikális) Ellenzék