Atommodellek II Franck-Hertz kísérlet
A kvantummechanikai modell Tizenöt évvel Rutherford mérései után Werner Heisenberg (1925), Erwin Schrödinger (1926) munkássága nyomán kialakult az atomok hullámmodellje. Bohr-modell hiányossága, hogy nem vette figyelembe az atomi elektron hullámtermészetét. Ellentmondásokat az atomok hullámmodellje oldotta fel.
L hosszúságú szakaszon kialakuló elektron-állóhullámok L hosszúságú láncmolekulába zárt elektron gerjesztése és a molekula foton-kibocsátása
Az elektron mozgási energiája nem vehet fel tetszőleges értéket. A lehetséges mozgási energiák alapján n=1 értékhez tartozó legkisebb energiájú állapot az alapállapot. Nem ismerhetjük az elektronok pontos helyét az atomon belül.
Meghatározhatjuk azt, hogy hol milyen eséllyel fordulnak elő Meghatározhatjuk azt, hogy hol milyen eséllyel fordulnak elő. Az atommagot felhő (vagy köd) módjára veszik körül az elektronok. Az atomba bezárt elektron állóhullám alakjaihoz rendelt n, l, m kvantumszámok: n főkvantumszám, csomófelületek száma (állóhullám mérete arányos n2-tel) l mellékkvantumszám (csomósíkok száma 1< l < n) m mágneses kvantumszám, térbeli beállást jelzi ( m=0, +-1, +-2,…+-l )