AZ URBÁNUS KISTÉRSÉGEK VERSENYKÉPESSÉGE LUKOVICS MIKLÓS, KOVÁCS PÉTER egyetemi tanársegéd Szegedi Tudományegyetem Gazdaságtudományi Kar „ Magyar Regionális Tudományi Társaság IV. Vándorgyűlése” Szeged, 2006. október 26-27.

Az előadás felépítése A kutatás motivációja, elméleti háttere Az alkalmazott módszertan A magyar kistérségek tipizálása a versenyképesség, valamint az urbánus-rurális dimenzió mentén Az elemzés eredménye Következtetések

Versenyképesség a Hatodik periodikus jelentésben (CEC 1999) egységes (standard) versenyképességi definíció: „a vállalatok, iparágak, régiók, nemzetek és nemzetek feletti régiók képessége relatíve magas jövedelem és relatíve magas foglalkoztatottsági szint tartós létrehozására, miközben a nemzetközi (globális) versenynek ki vannak téve.” (CEC 1999. 75. o, Lengyel 2000. 974. o.)

A régiók, térségek és városok versenyképes-ségének piramis-modellje (Lengyel 2000)

Elméleti régiótípusok Cambridge-i régiótípusok Innovációvezérelt Kompetitív fejlődés szakaszai (Porter) Posztfordista régiók típusai Beruházásvezérelt Tényezővezérelt Termelő ágazatok régiója Tudásközp. Tudásteremtő Tudásalkalmazó Neofordista Relatíve fejlett régiótípus Közepesen fejlett régiótípus Relatíve fejletlen régiótípus Növekvő mérethozadékú Rurális régió

Hogyan kezeljük a magyar kistérségek versenyképességét? A 168 magyar kistérség három, megközelítőleg homogén csoportba rendezése az említett régiótipizálások eredményeire támaszkodva Komplex versenyképességi vizsgálat többváltozós adatelemzési módszerek felhasználásával Három módszer alkalmazása: főkomponensanalízis, klaszteranalízis, többdimenziós skálázás

Hogyan kezeljük a magyar kistérségek versenyképességét? A modellünknek mindenképpen tartalmazni akell a standard versenyképességi definíció nevesített indikátorait (GDP/fő, munkatermelékenység, foglalkoztatottsági ráta), valamint olyan további indikátorokat, amelyek megfelelően reprezentálják a piramis-modell alapkategóriáit, alaptényezőit és sikerességi faktorait. Két lépcsős indikátor kiválasztási folyamat A változók kiválasztását első körben közgazdasági megfontolások, valamint a versenyképesség fogalmának mélyebb átgondolása vezérelte

A változók szelektálása A piramis-modell minden egyes alapkategóriáját, alaptényezőjét, sikerességi faktorát leíró valamennyi mutatószám információtartalmát megvizsgáltuk főkomponens-analízis segítségével Elhagytuk azokat a változókat, amelyek nem illeszkedtek a megfelelően az egyes alapkategóriát, alaptényezőt, illetve sikerességi faktort jellemző főkomponensre A változók szelektálásakor a fő szempont az volt, hogy minden alapkategóriát, alaptényezőt, sikerességi faktort lehetőleg egy főkomponens, azaz mutató írjon le úgy, hogy ezek információtartalma legalább 80 százalékos maradjon

Objektív súlyozási módszer kidolgozása Kiindulási alap: Porter (WEF Global Competitiveness Report): regressziós modell Eredményváltozó: GDP Magyarázó változók: faktorok Súlyok: regressziós együtthatók A mi modellünk: Összetettebb modell, nagy számú változóval (mutatószám-rendszerrel) képezzük le a regionális versenyképességet A súlyok meghatárzoása főkomponens-analízis segítségével. Kommunalitások: többszörös determinációs együtthatók A többszörös korrelációs együtthatók megadják az egyes standardizált változók – az egész modellt reprezentáló – főkomponensek egészével, vagyis magával a versenyképességgel vett együttmozgásának mértékét, és így az egyes változóknak a modellben betöltött súlyát is.

Az objektumok geometriai reprezentációja kétdimenziós skálázás után

Az objektumok geometriai reprezentációja kétdimenziós skálázás után Relatíve fejletlen kistérségek Közepesen fejlett kistérségek Relatíve fejlett kistérség Med

Klaszteranalízis A klaszteranalízist ugyanazon 54 súlyozott standardizált változóval hajtjuk végre, mint az MDS-t Az ismert klaszterezési módszerek közül a nemhierarchikus K-közép (vagy K-means) módszert alkalmazzuk Budapest egyedül alkotja a legfejlettebb klasztert 47 közepesen fejlett kistérség 120 relatíve fejletlen kistérség

A kistérségek tipizálása az urbánus-rurális dimenzió mentén a térségek versenyképességének vizsgálatánál kiemelt figyelmet kell szentelnünk a térségben jelen levő „kritikus tömegre”, vagyis a térség urbánus avagy rurális jellegére Ezt három mutatóval közelítjük meg: A kistérségközpont lakosságának száma a vizsgált év végén: az ESPON (European Spatial Planning Observation Network), valamint az OMB (US Office of Management and Budget) ajánlásai alapján érje el az 50 000 főt. A 120 feletti népsűrűségű településeken lakók aránya a vizsgált kistérségben legyen legalább 75%. A térségközpont lakosságának aránya a kistérség lakosságában ne legyen kisebb, mint 75%. A tudás alapú gazdaság által támasztott hallgatólagos követelményeknek megfelelően azon kistérségeket is urbánusnak tekintünk, amelyekben felsőoktatási intézmény működik.

A kistérségek típusai kutatásunkban Neofordista Tudás-alkalmazó Tudás-teremtő Urbánus Urbánus Urbánus Rurális Rurális Rurális 5 különböző kistérségtípust különítettünk el

Magyar kistérségek a versenyképesség, valamint az urbánus-rurális dimenzió mentén

Az ötféle kistérségtípus elhelyezkedése Magyarországon

Következtetések Két eltérő logikájú módszer vezetett hasonló eredményre A piramis-modell és az arra épülő módszertan alkalmas arra, hogy a regionális versenyképesség mérésének alapját képezze A gazdaságfejlesztésnek tehát nem szabad homogén módon megvalósulnia, tekintettel kell lenni a vizsgált kistérség adottságaira Az alulról szerveződő gazdaságfejlesztési stratégiák jellemzőinek megfogalmazásakor célszerű az adott térségtípus jellemzőiből kiindulnunk

KÖSZÖNÖM A MEGTISZTELŐ FIGYELMET! Lukovics Miklós Szegedi Tudományegyetem GTK miki@eco.u-szeged.hu