Reindusztrializáció Közép-Európában Lux Gábor tudományos segédmunkatárs lux@rkk.hu MTA Regionális Kutatások Központja Dunántúli Tudományos Intézet

Az ipari foglalkoztatás alakulása Közép-Európában, 1990-2004 Forrás: nemzeti statisztikai évkönyvek alapján a Szerző szerkesztése

Egy főre eső GDP Közép-Európa 25 legfejlettebb régiójában (2004, EU-27 %-ban) Forrás: nemzeti statisztikai évkönyvek alapján a Szerző szerkesztése

Ipari átalakulás a rendszerváltás után A dezindusztrializáció (tercierizáció) egyszerre: Természetes gazdasági korrekció A centrumokban modernizációs folyamat A perifériákon iparvesztés, a gazdasági gyengeség jele Aktív szerkezetváltás helyett döntően piacvezérelt, passzív átalakulás Meghatározó erők: transznacionális vállalatok telephelyválasztási stratégiái, örökölt struktúrák továbbélése Duális iparszerkezet: szektorális térbeli

Ipar három régiótípusban Központi régiók: korábban jelentős ipari központok; ma modern szolgáltatásgazdaság. Ipari irányító, szolgáltató, K+F funkciók, felsőoktatás , innovatív ipari tevékenységek Átmeneti régiók: az ipari beruházások fő színterei, ipari-szolgáltató tevékenységek elegye, új és régi iparágak. Erős intézményi háló, munkaerőkínálat, támogató funkciók (oktatás, üzleti szolgáltatások)  továbbfejlesztés, beágyazottság fokozása, klaszterképződés Tradicionális és új perifériák: gyenge vagy összeomlott ipar, jelentős tudásvesztés, szociális problémák; alacsony szintű stabilizáció  reindusztrializáció, szociális regeneráció

Térszerkezet, régi és új ipari magterület Forrás: nemzeti statisztikai évkönyvek alapján a Szerző szerkesztése

Továbbélő struktúrák: az autóipar térbeli elhelyezkedése Forrás: Worrall – Donnelly – Morris 2003 adatai alapján a Szerző szerkesztése

A reindusztrializáció egy sikeres példája: Felső-Szilézia XIX. századi ipari növekedés (szén, acél) Erős urbanizáció (Katowice policentrikus konurbáció: 2,8 M lakos) 1990 után mély szerkezeti válság

A reindusztrializáció egy sikeres példája: Felső-Szilézia II. Az átalakulás elemei: I. Intézményfejlődés: új elit, helyi-regionális gazdaságfejlesztő intézmények, érdekképviselet II. Szerkezetváltás: régi iparágak megújulása (adaptív szerkezetváltás) és új húzóágazatok letelepítése (reindusztrializáció); versenyképes munkaerőkínálat III. Metropolitanizmus: nagyvárosi funkciók fejlesztése (üzleti szolgáltatások, felsőoktatás és szakképzés), egységes városirányítási rendszer (USMU), közlekedés, városregeneráció

Közép-Európa: reindusztrializáció vagy dezindusztrializáció? Sikeres ipari fejlődési pálya: fenntartható és továbbfejleszthető? Mennyire érzékeny az ipar a globális válságra? Továbbélő struktúrák: erősödő beágyazottság, magasabb hozzáadott érték kedvező tényezőkínálat intézményi háttér alkalmazkodási képesség („újra kitalálni magunkat”) A válságot nem lehet elkerülni, de túl lehet élni és megerősödve is ki lehet belőle keveredni Közép-Európában az ipar hosszú távon is a regionális versenyképesség kulcstényezője marad

Köszönöm a figyelmet!