Európai alkotmány- és integrációtörténet 2 X. Autokrata és totális államok Európában 23.Spanyolország és Portugália a két világháború között [Tk. 414-416. o.] 26. A bolsevik típusú diktatúra jellegzetességei [Tk. 417-424. o.] 27. Az olasz fasizmus és a korporatív állam [Tk. 424-428. o.] 28. A nemzetiszocialista német állam [Tk. 428-432. o.] Forrás: Mezey Barna – Szente Zoltán: Európai parlamentarizmus- és alkotmánytörténet. Budapest: Osiris, 2003. Dolf Sternberger – Bernhard Vogel: Die Wahl der Parlamente und anderer Staatsorgane, Vol. I/1. Berlin: Walter de Gruyter, 1969. (Olaszországhoz)

23.Spanyolország és Portugália a két világháború között

1. Spanyolország (1) a) Előzmények: parlamentáris hagyományok a 19. században (1812. és 1876. évi alkotmányok) konzervatív és liberális pártok egymást tervszerűen váltó „rotációja”

1. Spanyolország (2) b) Primo de Rivera diktatúrája (1923- 1930) tábornok, az 1876. évi alkotmányt félretéve autokratikus kormányzást folytat katonák a kormányban Hazafias Unió nevű saját pártot alapít (viszonylag ideológiamentes, inkább pragmatikus) feloszlatja a parlamentet, az ellenzéki vezetőket letartóztatja, cenzúra 1930-ban azonban a szükséges támogatás miatt lemondásra kényszerül 1931-ben a választásokon a republikánusok győznek (XIII. Alfonz király elmenekül) Miguel Primo de Rivera Forrás: http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/0/04/Bundesarchiv_Bild_102-09414%2C_Primo_de_Rivera.jpg/463px-Bundesarchiv_Bild_102-09414%2C_Primo_de_Rivera.jpg

1. Spanyolország (3) c) Az 1931. évi spanyol alkotmány: köztársaság általános választójog, nincs nemesség, szekularizáció egykamarás Cortes szűk jogkörű köztársasági elnök parlamentnek felelős kormány megnövelt provinciai autonómia (pl. Katalónia, Baszkföld) hosszú alapjogi katalógus politikai instabilitás, belső konfliktusok

1. Spanyolország (4) d) Az 1936-os választások és a népfrontkormány jobboldali Nemzeti blokk és a baloldali Népfront állnak egymással szemben a Népfront kis többséggel győz, de még ugyanabban az évben puccs dönti meg a kormányt a korábbi vezérkari főnök, Francisco Franco átveszi a hatalmat Francisco Franco Forrás: http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/f/f7/Franco0001.PNG

1. Spanyolország (5) e) A polgárháború és Franco diktatúrája a puccs után az ún. spanyol „Nemzetvédelmi Tanács” (Junta de Defensa Nacional) kinevezi Franco tábornokot „államfővé”, s a nemzeti hadsereg főparancsnokává (1936) a puccsot nem támogató városokkal vívott polgárháború 1939-ben fejeződik be (ca. 350.000 spanyol áldozat) Francót a náci Németország és a fasiszta Olaszország támogatta a hadsereg, az egyház és a monarchia konzervativizmusát vegyíti fasiszta elemekkel (pl. egypártiság, vezérkultusz) az ország elszigetelődik; az 1950-es években kezd fellendülni a turizmus, majd a gazdaság Franco halála (1975) után János Károly király állítja vissza a parlamenti demokráciát

2. Portugália (1) a) Előzmények: 1580-1668: királyság, perszonálunió Spanyolországgal 1801-1811: Napóleon bábállama (a királyi család Brazíliában rendezkedik be; Brazília 1822-ben függetlenedik) 1910-ben forradalom űzi el a királyt, okt. 5.: a köztársaság kikiáltása: demokratikus alkotmány, kétkamarás parlament, korlátozott VH de instabil a kormányzás

2. Portugália (2) b) 1926: puccs és diktatúra: Comes da Costa tábornok hajt végre puccsot, s tekintélyelvű kormányzatot vezet be 1932-től António Salazar (pénzügyi szakember) miniszterelnök konszolidálja a gazdaságot (1968-ig ő a „miniszterelnök”) 1933-ban új, korporatista alkotmányt ad (az „új állam” – „Estado Novo” kiépítésének kezdete) António Salazar Forrás: http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/3/34/Antonio_Salazar-1.jpg/448px-Antonio_Salazar-1.jpg

2. Portugália (3) c) Az „Estado Novo”: egységes, korporatív köztársaság egyetlen párt létezik, a Salazar vezette Nemzeti Unió lefokozott parlament Korporációk Kamarája (olasz mintára): ipar, kereskedelem, mezőgazdaság, hadsereg, egyház stb. dolgozóinak és munkaadóinak „képviselete” (nem független) a miniszterelnök (Salazar) csak az államfőnek felelős a II. vh. után engedélyezi az ellenzéki Demokratikus Egységmozgalom működését, de leváltani nem tudják jó kapcsolatokat épít ki a nagyhatalmakkal (de a szovjet diktatúrával nem) a 60-as években háborúk a gyarmatok megtartásáért (a 70-es években végül függetlenednek) 1968-ban baleseti agysérülése miatt lemondatja az államfő 1974: vértelen forradalom teremti meg a demokráciát, 1986: EU tagság

26. A bolsevik típusú diktatúra jellegzetességei

1. Oroszország a bolsevik hatalomátvétel után 1917-ben több terület kikerül az orosz fennhatóság alól (Finnország, balti államok, Besszarábia, lengyel területek jó része) polgárháborús állapotok a bolsevik hatalomátvétel után két hatalmi centrum: Ideiglenes Kormány + Pétervári Szovjet (munkástanács) végül az utóbbi (bolsevik irányzat) kerekedik felül, s 1917 októberében összeül a Szovjetek (II.) Összoroszországi Kongresszusa létrehozzák a Népbiztosok Tanácsát (kormány), megválasztják a népbiztosokat: elnökük Lenin, külügy: Trockij, nemzetiségügy: Sztálin 1918 elején új, ideiglenes alkotmányt hirdetnek (a korábban összehívott Alkotmányozó Nemzetgyűlést feloszlatják, mert a bolsevikok kisebbségben voltak benne)

2. Az 1918. évi alkotmány (1) a) „Oroszországi Szocialista Föderatív Köztársaság” az V. Összoroszországi Szovjetkongresszus fogadja el Államforma: nemzeti szovjet köztársaságok szövetsége: szovjethatalom (osztályuralom) „Deklaráció” a dolgozó és kizsákmányolt nép jogairól, de ezek csak a dolgozó tömegekre vonatkoznak, ki vannak zárva: azok „a személyek és csoportok, akik és amelyek a szocialista forradalom érdekeinek kárára használják ki e jogokat” e társadalmi osztályokat (a nem munkával szerzett jövedelemből élőket, egyházi személyeket) kizárja a választójogból is

2. Az 1918. évi alkotmány (2) „kvázi föderáció”: b) Legfőbb hatalom: az egyes önálló szovjetköztársaságokkal (ukrán, azerbajdzsán, grúz, hivari, buharai, távol-keleti szovj. közt.) csak katonai-politikai szövetséget hoznak létre b) Legfőbb hatalom: a helyi munkás-, paraszt-, és katonatanácsok és azok területi szervei a szovjetek összoroszországi kongresszusa a területi szervekbe delegálják a tagokat (visszahívhatók) évente kétszer össze kell hívni valójában a kongresszus egy 200 tagú „Központi Végrehajtó Bizottságot” (KVB) választ – „kisparlament”: „törvényhozó, rendelkező és ellenőrző szerv”

Vlagyimir Iljics Lenin (Uljanov) 2. Az 1918. évi alkotmány (3) c) VH: Népbiztosok Tanácsa (elnöke Lenin): széles körű rendeletalkotási jog 18 népbiztosság („minisztériumok”) felelős az összoroszországi szovjetnek ill. a KVB-nek d) Jelentős centralizáció: a területi és helyi szovjetek a központi hatalmi szervek döntéseit kötelesek végrehajtani e) Államosítás: az új szovjethatalom kisajátítja a földeket, ipari üzemeket, bankokat „hadikommunizmus” Vlagyimir Iljics Lenin (Uljanov) Forrás: http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/thumb/8/8d/Lenin_CL_Colour.jpg/398px-Lenin_CL_Colour.jpg

3. A bolsevik típusú diktatúra általános sajátosságai széles körű terror: pl. az új alkotmány elfogadása után kivégzik II. Miklós cárt és családját politikai rendőrség: Cseka (Összoroszországi Rendkívüli Bizottság, VCSK), minden kontroll nélkül működő nyomozó, vád-, ítélkező és végrehajtó szerv összefonódó párt és állam: az 1920-as évek elején a többi pártot felszámolják a kommunista párt a teljes politikai élet ellenőrzője vezérkultusz: Lenin, később Sztálin

4. A SZU megalakulása (1922) és az 1924-es alkotmány (1) a) Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége (Szovjetunió): Oroszország, Belorusszia, Ukrajna, Kaukázuson túli köztársaságok (Azerbajdzsán, Grúzia, Örményország) föderációja utóbb mások is csatlakoznak Lenin halála után új alkotmányt fogadnak el b) Az 1924. évi alkotmány: alapjogi katalógus nincs elvileg föderatív (tagköztársaságok saját kormánnyal, de egységes szovjet állampolgárság) valójában centralizált „népek önrendelkezési joga” – valójában lehetetlen a szövetség szintjén intéztetik: külügy, hadüzenet-békekötés, kül- és belkereskedelem, szövetségi népgazdasági tervezés, fegyveres erők, pénz- és hitelrendszer, állampolgárság a gyakorlatban a szövetség gyakran beavatkozik a tagköztársasági kompetenciákba

4. A SZU megalakulása (1922) és az 1924-es alkotmány (2) TH: szovjetek országos kongresszusa hatalmát a kétkamarás Központi Végrehajtó Bizottság gyakorolja Szövetségi Tanács: a tagköztársaságok kongresszus által választott képviselői Nemzetiségi Tanács: részben a köztársaságok, részben az ún. autonóm területek képviselői De ez is ülésszakonként működik, azok között: elnökség (21 fő) gyakorolja a hatalmat

4. A SZU megalakulása (1922) és az 1924-es alkotmány (3) VH: Népbiztosok Tanácsa széles rendeletalkotási hatalom BH: 11 tagú szövetségi LB a KVB mellett, attól igazából nem elválasztva működik tagjai közt a Cseka utódszervezete is képviseltetve van külön fejezetben: Egyesített Állami Politikai Igazgatóság (politikai bűncselekmények üldözője)

5. A sztálini diktatúra kiépítése 1927: erőszakos kollektivizálás a mezőgazdaságban (a NEP - 1921 „új gazdasági politika” - által adott lehetőségeket megvonják, ötéves tervek) Sztálin 1922-től pártfőtitkár, a hatalom a pártbürokrácia kezében lehetséges riválisait eltávolítja (1928-tól koncepciós perek) 1929-re kiépült korlátlan egyeduralom: NKVD: a fő erőszakszervezet, „tisztogat” a központi, területi és helyi pártvezetésben is, a 30-as években az egész társadalomban munkatáborok (Javítómunka-táborok Főigazgatósága: GULAG) Személyi kultusz, marxizmus-leninizmus mint hivatalos ideológia Cél: az osztály nélküli társadalom elérése a munkásosztály élcsapata, a kommunista párt által

6. Az 1936-os sztálini alkotmány (1) A VII. Szovjetkongresszuson fogadják el Sztálin elvtárs kezdeményezésére a) Hivatalos indoka: a szocializmus, mint a kommunizmus felé vezető út első szakasza kiépítésének befejeződése valójában inkább ideológiai- politikai nyilatkozat, az 1924. évi alkotmányhoz képest kevés államszervezeti változtatás Fő elve: a hatalom egysége Joszif Visszarinovics Sztálin Forrás: http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/9/9b/CroppedStalin1943.jpg

6. Az 1936-os sztálini alkotmány (2) TH: Legfelsőbb Szovjet (kétkamarás, formális hatalommal bír) valójában a Legfelsőbb Szovjet Elnöksége gyakorolja a hatalmat (törvényerejű rendeletek) valódi népképviselet nincs (bár deklarálják az egyenlő választójogot) képviselőt jelölni csak a kommunista pártszervezetek jogosultak a küldöttek visszahívhatók

6. Az 1936-os sztálini alkotmány (3) VH: Népbiztosok Tanácsa BH: a bírákat a szovjetek választják Alapjogi katalógus + kötelességek: főleg szociális és kulturális jogok, klasszikus szabadságjogok alig a politikai szabadságjogokat is csak a dolgozók érdekeinek megfelelően, a szocialista rend megerősítése céljából lehet gyakorolni „Aki a szocialista rend megingását akarja, az a nép ellensége.” (Terror.) Állampártiság, totális diktatúra.

27. Az olasz fasizmus és a korporatív állam

1. Előzmények A 19. században létrejött az olasz egység, alkotmánya pedig az 1848-as piemonti alkotmány lett: alkotmányos monarchia általános férfi választójog (1912) diffúz pártrendszer: sok kis párt, változó formációk (a legszervezettebb a szocialistáké) Benito Mussolini: politikai pályáját a baloldalon kezdi, majd 1919-ben megalapítja saját fasiszta mozgalmát, 1921-ben pedig a Nemzeti Fasiszta Pártot, minél kevésbé tudták a kormányok stabilan irányítani az országot, annál többen hittek a radikális mozgalomnak

2. Fasiszta hatalomátvétel (1) 1922-ben – félkatonai milíciák római bevonulásával való fenyegetés hatása alatt – III. Viktor Emmánuel király kormányalakításra kéri fel Mussolinit (a parlamentben pártja csak 7%-kal rendelkezett) Mussolini ezután koalíciós kormányt alakít (14-ből 4 miniszter fasiszta párti) A király által adott rendkívüli felhatalmazás birtokában rövidesen hozzákezd az alkotmányos rend átalakításához Benito Mussolini Forrás: http://upload.wikimedia.org/wikipedia/en/8/8b/Benito_Mussolini_Face.jpg

2. Fasiszta hatalomátvétel (2) a) Acerbo-törvény (1923): a választójogi törvény módosítása: a győztes párt a parlamenti helyek 2/3-át szerzi 1924: a fasiszta párt 2/3-os többséget szerez b) Az ellenzék kiiktatása: egy szocialista képviselő 1924-es meggyilkolása után az ellenzék a fasiszta milíciák betiltását követeli, majd kivonul a törvényhozásból Mussolini nem engedi őket vissza, s 1926-ban minden más pártot betilt

2. Fasiszta hatalomátvétel (3) c) Állampártiság: az egyetlen fasiszta párt összefonódik az állammal az 1920-as évek végétől jogi felhatalmazást kap a képviselőjelöltek listájának összeállítására minden párttisztviselőt felülről neveznek ki, s állami tisztséget is betöltenek Mussolini mint Duce vezeti a pártot (vezérkultusz), s mind Capo del Governando a kormányt d) Propaganda: Mussolini gondosan festi meg és terjeszti magáról a paternalista, tévedhetetlen, szüntelenül népéért munkálkodó vezér alakját a sajtót, oktatást kontrollálják (1925-től fasiszta vezetésnek veti alá a sajtószerveket) tudatos tömegkommunikáció látványos rendezvények, projektek népszerűsítik a rendszert

2. Fasiszta hatalomátvétel (4) e) A parlamentáris kormányzás megszüntetése: 1925: alkotmánymódosítás: a kormány csak a királynak tartozik felelősséggel, a parlamentnek nem 1926: Mussolini felhatalmazást kap a rendeleti kormányzásra; ezután átalakítja a parlamentet

3. A korporatív állam kiépítése (1) 1928-as választójogi törvény: a képviselőjelölteket a munkaadók és a munkavállalók konföderációi által összeállított listákról a párt vezető szerve, a Fasiszta Nagytanács választja ki ezt a 400 fős listát bocsátják a választók elé, akik a listáról igennel vagy nemmel szavazhatnak (kvázi utólagos jóváhagyás) ha a lista nem kap abszolút igen-többséget, akkor versengő listákat állítanak fel, s a relatív győztes a mandátumok ¾-ét kapja 1929-ben és 1934-ben a választáson már az első fordulóban elsöprő többséggel a támogatják a fasiszta listát 1928 december: a parlament jogait a Fasiszta Nagytanács kapja (a párt központi szerve) a kormányfő a központi pártvezetésnek felelős (amelyet ő maga ural)

3. A korporatív állam kiépítése (2) 1927-ben 22 korporációt hoznak létre a munkaadók és a munkavállalók tagjaiból cél: az osztályellentétek erőltetett megszüntetése a sztrájkot megtiltják, a munkavállalói érdekképviselet fasiszta funkcionáriusokból áll össze (alávetik az állami- ill. pártkontrollnak) a korporációk csúcsszerve a „Korporációk Nemzeti Tanácsa”, 500 fasiszta taggal tagjait 1930-tól Mussolini javaslatára a király nevezi ki dekrétummal 1939-től a felsőházat a Korporációk Nemzeti Tanácsa és a Fasiszta Nagytanács (pártvezetés) együttesen adják: megtörténik a párt és az állam összefonódása Vagyis: bizonyos társadalmi érdekek kiemelése és meghatározóvá tétele másokkal szemben a törvényhozás már nem az állampolgárok akaratának kifejezője, hanem a fasiszta párt által fontosnak tartott érdekek közvetítője

4. A korporativizmus ideológiája kiindulópont: a modern társadalmak legfontosabb konfliktusait a tőke és a munka közti ellentétek okozták ezért a régi politikai szerveződések helyett funkcionális, ágazati gazdasági és hivatásrendi megközelítést kell alkalmazni az állami életben ez a harmadik út a szocializmussal és a kapitalizmussal szemben erőteljes állami beavatkozás a gazdaságba: kontrollált magántulajdon

5. A Lateráni Szerződés és a konkordátum a „római kérdés” megoldása: Olaszország elismeri a pápát a Vatikán uralkodójának (szuverén állam: Vatikánváros) kártalanítást és államkölcsönt fizet neki az egyesítés idején történt kisajátítások fejében az egyház pedig elfogadja a veszteségeket, s elismeri az Olasz Királyságot a Savoya-ház uralma alatt, Rómát pedig az állam fővárosaként Konkordátum (a szerződés része): elismeri az egyházi házasság érvényességét bevezeti a középfokú hitoktatást biztosítja a katolikusok egyesülési jogát egységesen szabályozza a püspöki székek betöltését (az olasz püspököket a pápa az állam jóváhagyása után nevezi ki)

6. Bukás 1943: a háborús vereségek hatására Pietro Badoglio tábornok alakít kormányt, majd fegyverszünetet kér Mussolini Észak-Olaszországban létrehozza a Szálói Köztársaságot (náci bábállam), de ez a szövetséges csapatok előrenyomulásának következtében 1945-ben megszűnik

28. A nemzetiszocialista német állam

1. Hitler hatalomra jutása 1930-ban az NSDAP 18,3%-ot szerzett a választáson és a második legerősebb párt lett a Reichstagban (107 hely) 1932-ben Paul von Hindenburg ellenjelöltjeként fel is lép Hitler az elnökválasztáson, de alulmarad 1932-ben újabb parlamenti választásokat tartanak (Franz von Papen kinevezett kormányfő kéri), de ezen a választáson az NSDAP lesz a befutó (230 hely) A középpárti kormány lehetetlen (náci és kommunista többség) Még ugyanabban az évben feloszlatják a Reichstagot, az NSDAP az újabb választáson 196 helyet szerez Hindenburg először Kurt von Schleicher tábornokot kéri fel kancellárnak, aki azt ígéri, hogy többséget szerez a szociáldemokratákkal és Gregor Strasser „disszidens” náci táborával de a koalíciót nem sikerül összehozni, s ekkor Hindenburg kinevezi Hitlert kancellárnak, Franz von Papent pedig alkancellárnak a parlamentben nincs náci többség, a kormánynak 4 náci tagja van az 1933-as Reichstag-tűz után Hitler kivételes rendelkezéseket hoz, kommunista és szociáldemokrata képviselőket börtönöznek be 1933 márciusában a választáson az NSDAP 44%-ot szerez, a Német Nemzeti Párttal (DNVP) együtt többsége van

2. Kivételes jogrend (1) A) „A nép és az állam védelméről” szóló szükségrendelet, 1933 február (a Reichstag-tűz után, elnöki rendelet): felfüggeszti az alkotmány egyéni és polgári szabadságjogokat garantáló fejezeteit felhatalmazza a birodalmi kormányt, hogy szükség esetén vegye át a hatalmat a szövetségi tagállamokban Adolf Hitler Forrás: http://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/e/e1/Hitler_portrait_crop.jpg

2. Kivételes jogrend (2) B) Felhatalmazási törvény (Ermächtigungsgesetz): a katolikus Centrum Párt támogatásával megvolt a szükséges kétharmados többség, tartalma: lényegében a birodalmi kormányra bízza a törvényalkotás, alkotmánymódosítás, költségvetés-elfogadás és nemzetközi szerződéskötés jogkörét egyesítették a TH és VH ágakat: a kormány által hozott törvényeket nem az államfő, hanem a kancellár hitelesítette és hirdette ki

2. Kivételes jogrend (3) Háromfajta jogforrás: birodalmi törvény (Reichsgesetz) (kancellár + kormány alkotja, ritkán a Reichstaggal együtt) vezéri rendelet (Führerverordnung) (kancellár hozza) vezéri utasítás (Erlaß des Führers) (kancellár hozza) A felhatalmazás 4 évre szól, de többször is meghosszabbítják A Reichstag évente csak néhány napot ülésezett, s ilyenkor csak egyszer tárgyalja meg a javaslatot, módosító indítványt sem tehet Formailag alkotmányos hatalomátvétel (a parlamentből levezethető koncentrált hatalom), de tartalmilag nem alkotmányos hatalomgyakorlás (pl. a hatalmi ágak elválasztása nem érvényesül).

3. A hatalomkoncentráció további lépései (1) önkormányzati testületek feloszlatása (1933. március 31.) választásokat nem írnak ki, hanem a parlamenti mandátumarányok szerint osztják ki újra a helyi testületek mandátumait a szövetségi államszervezet megszüntetése (1933. április 7.) Poroszország kivételével feloszlatják a tagállamok parlamentjeit, az elnök a kancellár által javasolt helytartókat nevez ki (csak a kancellárnak vannak alávetve), helyi felhatalmazási törvények pártok feloszlatása (1933. július 14.) 1933 végén külön törvény születik a párt és az állam egységéről (párhuzamos ill. egybefonódó szervezet)

3. A hatalomkoncentráció további lépései (2) az elnöki és kormányfői tisztség egyesítése (1934 augusztus) Hitler így – Hindenburg halála után – „vezér és birodalmi kancellár” agresszív „nácifikálás” minden intézmény élére párthű személyeket ültetnek Népfelvilágosítási és Propaganda Minisztérium Goebbels felügyeletet gyakorol a sajtó felett a kulturális élet szektorait hét kamara ellenőrzi csak nemzetiszocialista érzelmű művészek, tudósok folytathatnak nyílt művészeti, tudományos tevékenységet

3. A hatalomkoncentráció további lépései (3) centralizált közigazgatás politikai felügyelet alatt politikai bíráskodás Népbíróság: a rendes bíróságok sem a közigazgatás törvényes működését nem kontrollálják, sem a büntető ügyekben nem működnek ügydöntő hatóságként állami terror Gestapo (politikai rendőrség): döntéseit bíróság sem vizsgálhatja felül zsidó származásúak elnyomása az 1935-ös nürnbergi törvények nyomán kiszorítják őket a közszolgálatból, sajtóból, értelmiségi állásokból, megtiltják az árja németek és a zsidók közti házasságot, megvonják tőlük a bírósági védelmet, megfosztják őket öröklési joguktól