A Horthy-rendszer jellegéről Diktatúra vagy demokrácia?

Volt-e Horthy-rendszer? Két kérdés: Horthy-rendszer vagy Bethlen-rendszer? Beszélhetünk-e 1920–1944 között egységes rendszerről?

Régebbi álláspontok Viták: A marxista történészek (Andics Erzsébet 1945-47, Nemes Dezső 1953-76, Berecz János 1986): – fasiszta diktatúra Az 1960-as évek elejétől Ránki György (1964), Laczkó Miklós, ma a történészek többsége (Ormos Mária, Romsics Ignác stb.): – autoritárius rendszer A rendszerváltás óta: Antall József (1993): – alkotmányos monarchia Schmidt Mária (2000): - „A Horthy-rendszer polgári demokrácia volt.” Gömbös kísérletének megítélése – akart-e diktatúrát?

A megítélés indítékai Politikai: a valóság megítélése politikai célok érvényesítése érdekében legitimációs késztetés hatalomváltások idején/után Szakmai: tudományos szempontok érvényesítése politikai megfontolások nélkül társadalmi-politikai konszolidáció idején demokratikus viszonyok között Tanulság: Társadalmi érdek: reális politika Alapja: a történeti folyamatok objektív, elfogulatlan értékelése

A megítélés szakmai szempontjai A reális értékelés feltételei: A nemzetközi politológiai és történeti szakirodalom követése A magyar állam összehasonlítása a (részben) hasonló adottságú környező országokkal (Csehszlovákia, Románia, Jugoszlávia)

A három értékelés fogalmi alapjai 1. Parlamentáris demokrácia: „…alkotmányos lehetőséget biztosít a politikai hatalomért (és nem csak egy részéért) folyó békés versenyhez, és abból a népesség egyetlen lényeges szegmensét sem zárja ki.”

A parlamentáris demokrácia kritériumai: A hatalmi ágak megosztása A népszuverenitás és népképviselet elvének érvényesítése A parlament elsődleges szerepe, a törvények uralma A törvény előtti egyenlőség, állampolgári jogegyenlőség A szabadságjogok érvényesülése (sajtó-, gyülekezési-, szólás-, vallásgyakorlás stb.)

A megítélés szakmai szempontjai 2. 2. Totalitárius diktatúra: egyetlen hatalmi tényező teljes uralma a társadalom felett, melyet sem törvények, sem szokások nem korlátoznak. Öt alapvető jegy: Hivatalos ideológia Egyetlen tömegpárt, mely minden fenntartás nélkül elfogadja és képviseli ezt az ideológiát A média feletti (csaknem) teljes uralom A fegyveres erők teljes politikai ellenőrzése (párthadsereg) A társadalmat permanensen rettegésben tartó rendőri terror

A megítélés szakmai szempontjai 3. 3. Autoritárius rendszer: a két típus közötti átmeneti forma Linz, Juan J. szerint jellemzői: Korlátozott, nem teljes politikai pluralizmus Nincs egy kidolgozott és irányadó (uralkodó) ideológiája A politikai mobilizáció extenzív és intenzív formáinak alkalmazásától egyaránt tartózkodnak Egy vezér (kis csoport) gyakorolja a hatalmat, formálisan pontatlanul meghatározott, de gyakorlatilag mégis kiszámítható határok között

A hatalmi rendszer alapszerkezete Államforma: királyság, király nélkül – kormányzó (1920:1. tc.) Hatalmi ágak: megosztás Törvényhozó: 1920–1926: Nemzetgyűlés 1926–1944: Országgyűlés (képviselőház, felsőház) Végrehajtó hatalom: Kormányzó Minisztertanács (koronatanács) Bírói hatalom: önálló bíróságok Jellemzői?

Bethlen a demokráciáról Bemutatkozás a nemzetgyűlésben (1921. április 14.): „A demokrácia az állam uralmi formájának berendezése, és biztosítja azt, hogy minden néposztály megtalálja boldogulását egyformán az országban, azáltal, hogy az állami hatalmat úgy szabályozza, hogy minden néposztálynak egyforma befolyása legyen rá. (…) Nem jelenti a demokrácia a tömegeknek, a nyers tömegeknek vak uralmát. Nem jelenti a kisebbségek előjogait sem, de nem jelenheti a tömegek uralmát sem. Az igazi demokrácia biztosítja az intelligens osztályoknak a vezetést, s bevonja a nép széles rétegeit az állami életbe. Az a demokrácia, amely nem meri kimondani azt, hogy ebben a demokráciában az intelligencia vezető szerepre van hivatva, az nem demokrácia, hanem demagógia.”

Népszuverenitás – népképviselet 1. Választójog 1919: minden 24 éven felüli állampolgár, 3,5 millió (74,6% – 40%) 1922/1925 (XXVI. tc.): nők 30 felett, 2 millió állampolgár (38% – 30%) – nyílt szavazás 1938 (XIX tc): titkos szavazás, további korlátozások (cenzus) – 300.000 fős csökkenés 2. Felsőház létrehozása (1926:XXII. és 1937:XXVII. tc.) Születési előjog, kormányzói kinevezés, méltóság vagy hivatal, delegálás [választás] (hercegi, grófi, bárói családok; törvényhatóságok; érdekképviseletek) alapján Felsőház egyet nem értése – együttes bizottság egyeztető tárgyalása (maximum 6 hónapos halasztás) A népszuverenitás elvének korlátozása.

A választójogosultak aránya az összlakossághoz viszonyítva (%) Ország/év 1917–1920 1921–1925 Magyarország 40 30 Ausztria 58 59 Csehszlovákia 48 50 Lengyelország Románia 12 21 Szerb-Horvát-Szlovén Királyság 23

A parlament elsődleges szerepe – a törvények uralma A törvényhozás és a végrehajtó hatalom viszonya: 1. A törvényhozás és a kormányzó viszonya 1920:I. és XVII.; 1933: XXIII.; 1937:XIX.; 1942:II. és III. tc. A kormányzót a nemzet-/országgyűlés választja (menti fel) Szűkülés: Utódajánlási jog Kormányzóhelyettes (Horthy István) A nemzetgyűlés felelősségre vonhatja A törvények kihirdetésének, záradékkal ellátásának – visszaküldésének joga (bővülés) Az országgyűlés elnapolásának, feloszlatásának joga (bővülés)

A parlament elsődleges szerepe – a törvények uralma 2. A törvényhozás és a kormány viszonya „A nemzet/országgyűlésnek kizárólagosan felelős minisztérium” a) A parlament ellenőrző szerepe A törvények megszavazása Bizalmatlansági indítvány Interpelláció b) A kormány törvénykezdeményező szerepe c) Rendeleti úton történő kormányzás (felhatalmazási törvény)

A végrehajtó hatalom szerkezete 1. A kormányzó és a kormány viszonya A kormányzó nevezi ki (és vonja vissza megbízását) A miniszterelnököt a választás eredménye alapján A minisztereket a miniszterelnök javaslata alapján és ellenjegyzésével A magas közjogi méltóságokat a miniszterelnök egyetértésével A főispánokat a belügyminiszter előterjesztése alapján A főtiszteket, tábornokokat a honvédelmi miniszter előterjesztése alapján A kormányzó „a végrehajtó hatalmat … kizárólag a nemzetgyűlésnek felelős minisztérium által gyakorolja”; rendelkezései csak az illetékes miniszter ellenjegyzésével érvényesek

A szabadságjogok érvényesülése 1. Gyülekezési és szervezkedési szabadság Bethlen-Peyer-paktum (1921. december) 1938: különbíróságok a felforgató tevékenység ellen A belügyminiszter által nem engedélyezett egyesületek feloszlatása Sajtószabadság: Népszava, Szózat időleges betiltása, cikkek törlése 1938. évi sajtótörvény – fokozott állami ellenőrzés

A szabadságjogok érvényesülése 2. 3. Az állampolgári jogok vallási ill. faji alapon történő korlátozása: Numerus clausus törvény (1920) Ú.n. zsidótörvények 1938: „a társadalmi és gazdasági élet egyensúlyának biztosításáról” – vallási alap (1919. aug. 1.), kényszerkamarák (sajtó, ügyvédi, mérnöki, orvosi) – 20% 1939: „a zsidók gazdasági térfoglalásának korlátozásáról és visszaszorításáról” – faji alap (egy szülő, 2 nagyszülő) 1941: házasságkötés tilalma, nemi kapcsolat – fajgyalázás (eugenika) – a nem zsidó állampolgárokat is korlátozza

Következtetések, tanulságok Tendenciák: A végrehajtó hatalom befolyásának növekedése a törvényhozás rovására a népszuverenitás elvének korlátozása Az állampolgárok jogi egyenlőségének és szabadságának korlátozása Sem diktatúra, sem demokrácia – autoritárius rendszer

A diktatúra kísérlete avagy: akart-e Gömbös diktatúrát Gömbös: (1) saját diktátor voltáról, (2) a diktatúráról Államjogi kísérletek, az érdekképviseleti rendszer kísérlete A kudarc oka: a hatalmi viszonyok Kísérlet a hatalmi viszonyok módosítására – a lelkek feletti uralmon alapuló diktatúra megvalósítására NEM – NEP (A részleteket lásd a Társadalomszervezés a „Nemzeti Egység” jegyében c. előadásvázlatban!)