Növényrendszertan gyakorlatok 1. gyakorlat Természetvédelmi mérnöki szak 2012

Cavalier-Smith 8 országos rendszere  I. Prokaryota - elősejtmagvasok birodalma  Eubacteria - eubaktériumok országa Archebacteria - ősbaktériumok országa II. Eukaryota - valódi sejtmagvasok birodalma Archekaryota - őseukarióták világa 3. Archezoa - őseukarióták országa Metakaryota - valódi sejtmagvasok világa Protozoa - egysejtűek országa Plantae - növények országa Chromista - növényszerűek országa Fungi - gombák országa Animalia - állatok országa

A valódi gombák (Fungi) törzsei Nyálkagombák – Myxomycota (Mucilago)  Protozoa Petespórás gombák – Omycota (Saprolegia, Plasmopara)  Chromista A valódi gombák (Fungi) törzsei Rajzóspórás gombák – Chytridiomycota Járomspórás moszatgombák – Zygomycota (Mucor, Empusa) Tömlősgombák - Ascomycota Bazídiumos gombák - Basidiomycota Fungi imperfecti - Deuteromycota

A tömlősgombák törzse - Ascomycota

Elterjedt, gazdag csoport, a gombák 30%-a ide tartozik Paraziták, szaprotrófok, mikorrhiza képzők, zuzmó szimbionták lehetnek A paraziták között sok a növényi kórokozó (fitopatogén), nagy a mezőgazdasági jelentőségük, mivel a nagy károkat okozó gombák nagy része ide tartozik (tömlőspenészek, lisztharmatgombák) Nevüket aszkospóráikról kapták, melyek tömlőszerű sporangiumokban (aszkuszokban), általában 8-asával keletkeznek

Hifa: gombafonal micélium: gombafonalak szövedéke Jól fejlett, valódi micéliumuk van, a hifákat harántfalak osztják A harántfalakon egyszerű pórusok vannak, a szomszédos sejtek citoplazmája érintkezik egymással A póruson keresztül sejtszervek is helyet cserélhetnek

A tömlősgombák ivartalan szaporodása - terjedése Sarjadzással Konídiumokkal: a konídiumok a hifákról vagy konídiumtartókról külsőleg lefűződő spórák, amelyek keletkezését nem előzi meg sem a sejtmagok összeolvadása, sem meiózis. 1. 2.

A tömlősgombák egyedfejlődése és ivaros szaporodása (lásd a következő ábrát) Egyedfejlődés: haploid spórából indul ki, melyből haploid micélium fejlődik (=vegetatív micélium). Ezeken ivaros folyamatok során ivarszervek képződnek: aszkogónium (oogónium)♀ és antherídium ♂ Az aszkogóniumok párzófonalat (trichogin) növesztenek az antheridiumok felé A hím jellegű sejtmagvak átjutnak az aszkogóniumba Általában nem történik meg rögtön a sejtmagok összeolvadása, hanem a magok párokba állnak és magpáros hifát hajtanak. A magpáros hifákból alakulnak ki a termőtestek. A termőtest felszínén vagy belsejében található a termőréteg (himénium), amely aszkuszokból és steril hifavégekből (parafízis) áll. Az aszkuszban összeolvad a sejtmagpár, ezt egy meiózis, majd egy mitózis követi, így alakul ki a 8 aszkospóra 8 sejtmagja.

tömlő v. aszkusz aszkospóra haploid micélium trichogin aszkogónium anteridium magpáros hifa himénium kariogámia meiózis mitózis A tömlősgombák egyedfejlődése

A horogképződés és az aszkusz kialakulása

A termőtest kialakulása

A termőréteg (himénium) a tömlőkkel (aszkusz) és a steril hifákkal (parafízis)

A termőréteg (himénium) a tömlőkkel (aszkusz) és a steril hifákkal (parafízis)

A tömlősgombák t. – Ascomycota rendszerezése A termőtestformák alapján nincs termőtest: Őstömlősök - Hemyascomycetes zárt termőtest: kleisztotécium (1) Tömlőspenészek - Plectomycetes nyitott: apotécium: Csészegombák – Discomycetes tál v. csésze (2) Pezizales (Peziza) összetett apotécium (3) Helvellales (Gyromitra, Morchella) módosult apotécium (4) Tuberales (Tuber) peritécium: palack alakú (5) Maggombák - Pyrenomycetes termőtestpárna (6) Sztómaüreges t.g. - Loculoascomycetes 1 3 6 5 4 2

A tömlősgombák termőtest típusai A nagyméretű tömlősgombák termőtest típusa az ún. apotécium, amelynek nyitott, csészeszerű, belsejét aszkuszokból és parafízisekből álló termőréteg (himénium) béleli. Legegyszerűbb típusa a csészegombáké (A) A szarvasgombák termőteste módosult apotécium, a csészeforma begyűrődésével a termőréteg a termőtest belsejébe került (B) Összetett apotéciuma van a kucsma- és papsapkagombáknak (C) Az agancsgombánál a termőtest mikroszkopikus, de meddő hifákból álló nagyméretű termőtestpárna alakul ki. (D)

A tömlősgombák – Ascomycota rendszerezése Őstömlősök – Hemyascomycetes Őstömlősgombák – Endomycetales Dérgombák - Taphrinales (Taphrina) Tömlőspenészek – Plectomycetes Tömlőspenészek - Plectascales (Penicillium) Lisztharmatgombák - Erysiphales (Microspaera) Maggombák – Pyrenomycetes Maggombák - Pyrenomycetales (Nectria) Csészegombák – Discomycetes Rhytismatales (Rhytisma) Phacidiales (Lophodermium) Pezizales (Peziza) Helvellales (Gyromitra, Morchella) Tuberales (Tuber) Sztómaüreges tömlősgombák - Loculoascomycetes

r. Plectascales – Tömlőspenészek r. Erysiphales – Lisztharmatgombák 2. o. Plectomycetes – Tömlőspenészek r. Plectascales – Tömlőspenészek r. Erysiphales – Lisztharmatgombák

r. Plectascales – Tömlőspenészek Zöld nemespenész (sajtpenész) – Penicillium roqueforti Szaprobionta. A rokfort sajt ízét, zamatát hozza létre. Ivaros szaporodása háttérbe szorul, konídiumokkal szaporodik. Konídiumtartója elágazik („ecsetpenészek”). A hifák soksejtűek. Gyakori a termőtest: zárt kleisztotéciumok rendezetlenül elhelyezkedő aszkuszokkal.

r. Plectascales – Tömlőspenészek

r. Plectascales – Tömlőspenészek

r. Plectascales – Tömlőspenészek

r. Erysiphales – Lisztharmatgombák Tölgy-lisztharmat – Microsphaera quercina

Tölgy-lisztharmat – Microsphaera quercina Főleg fiatal fát, sarjhajtásokat támad Lisztes bevonatot képez a levélen: ez micéliumból és konídiumokból áll. A micélium a gazdanövény felületén található, innen bocsát hausztóriumokat az epidermisz sejtjeibe. A megtámadott levél sárgul, nyurgul. A termőtest zárt kleisztotécium, az aszkuszok csokrosan helyezkednek el. A kleisztotéciumok a levél színén csoportosan fordulnak elő, a függelékek villásan elágaznak. Tölgy, ritkábban szelídgesztenye és bükk fajokon Elszaporodásának a meleg és nedves idő kedvez.

r. Erysiphales – Lisztharmatgombák konídiumok kleisztotécium csokrosan elhelyezkedő aszkuszokkal

r. Erysiphales – Lisztharmatgombák Tölgy lisztharmat – Microsphaera quercina

r. Erysiphales – Lisztharmatgombák A kleisztotéciumok függelékei villásan elágaznak Tölgy lisztharmat – Microsphaera quercina

4. o. Discomycetes - Csészegombák r. Pezizales r. Helvellales r. Tuberales

r. Pezizales - Csészegombák Kis- vagy közepes termetűek Termőtestük apotécium Fedővel nyíló aszkuszok Élénk színű parafízisek (meddő hifavégek) vannak (piros, sárga, lila) A spóraszórás aktív folyamat, amelyet a fény is segíthet, a termőtest akár susogó hangot is hallathat. Szaprotrófok Mérgezőek, ehetőek vagy fogyasztásra alkalmatlanok Aleuria aurantia (=Peziza aurantia) – narancsvörös csészegomba

Narancsvörös csészegomba – Aleuria (Peziza) aurantia 2-6 cm átmérőjű termőtest Csésze formájú, legtöbbször szabálytalan alakú Széle hullámos, karéjos A külső felületén világos narancs, lisztes bevonatú Belső oldalon élénk narancs, sima Húsa törékeny Júniustól októberig Erdei utakon, farakások mentén, parkok talaján Csoportos Ehető

Narancsvörös csészegomba – Aleuria (Peziza) aurantia

Narancsvörös csészegomba – Aleuria (Peziza) aurantia

r. Helvellales – Papsapkagomba-félék Morchella – Kucsmagomba nemzetség   Közepes vagy nagy termetűek A süveg együregű, gömbölyű, kúpos vagy hengeres, felülete tekervényes, ráncolt vagy méhsejtszerű A tönk hengeres, együregű Húsuk kellemes ízű, illatú Lomb- és fenyőerdőben, tavasszal megjelenő fajok Szaprotrófok Ehetőek, de nyersen allergiát okozhatnak Morchella esculenta – ízletes kucsmagomba

Ízletes kucsmagomba – Morchella esculenta A süveg 6-12 cm magas, együregű, gömbölyű, vagy ovális, többé-kevésbé tompán kúpos, sárgásbarna, később sötétedő Felületén kiemelkedő bordák által határolt sokszögletű, méhsejtszerű bemélyedések vannak A tönk 3-10 cm hosszú, lefelé kissé szélesedő, fehéres, piszkosfehér, együregű Törékeny húsú Márciustól májusig Ligeterdőkben, lomberdőkben, jó vízellátottságú helyeken Ehető, árusítható

Ízletes kucsmagomba – Morchella esculenta

Ízletes kucsmagomba – Morchella esculenta

Ízletes kucsmagomba – Morchella esculenta

Gyromitra – Papsapkagomba nemzetség   Nagy termetűek A süveg többüregű, ált. szabálytalan, egy vagy több csúcsú, agyvelőszerűen ráncolt, barázdált vagy redős A tönk többüregű, zömök, hosszirányban barázdált A hús törékeny, viaszszerű, merev Lomb- és fenyőerdőben, egy faj kivételével, tavasszal megjelenő fajok Szaprotrófok Mérgezőek Redős papsapkagomba – Gyromitra esculenta

Redős papsapkagomba – Gyromitra (Helvella) esculenta A süveg 3-10 cm magas, 2-5 cm átmérőjű, gyakran lebenyes Agyvelőszerűen ráncolt, széle szabálytalanul hullámos Közép barna, vörösesbarna A tönk 2-10 cm hosszú Belül szabálytalanul üreges, többüregű Fehéres, piszkosfehér színű A hús törékeny, viaszszerű Március végétől májusig Savanyú talajú fenyvesekben, talajon, fakorhadék közelében Súlyosan mérgező, nyersen akár halálosan mérgező is lehet

Redős papsapkagomba – Gyromitra esculenta

Redős papsapkagomba Gyromitra esculenta

A Morchella és a Gyromitra nemzetség termőtestének összehasonlítása - hosszmetszet Morchella esculenta Gyromitra esculenta

Redős papsapkagomba okozta mérgezés (Gyromitra-szindróma, monometil-hidrazin mérgezés) Súlyos vesekárosodással és idegrendszeri tünetekkel jár. A különböző toxintartalom miatt nem mindig okoz mérgezést. Tünetei a gyilkosgalóca-mérgezéshez hasonlóan két fázisú lefolyást mutatnak. A hosszú lappangási idő (6-12 óra, néha 2-26 óra) után először gasztrointesztinális tünetek (rosszullét, hasfájás, hányás, hasmenés, fejfájás), majd súlyosabb esetekben ezt követik a májkárosodások (kemény, nyomásérzékeny, megnagyobbodott máj, sárgaság), melyekhez idegrendszeri tünetek (nyugtalanság, izgatottság, delírium stb.) is társulnak. Két-három nap múlva a mérgezett a keringési rendszer összeomlása és a légzés leállása miatt elhalálozik.

Hatóanyaga: giromitrin Enzim inhibitor, mutagén, karcinogén A toxintartalom függ a gomba korától, a termőhelytől és a szárítástól is Szárítással vagy forrázással nem lehet a mérget eliminálni A méreg akkumulálódik Letális dózis 1-2 g egy felnőtt ember számára Régen fogyasztották, néhány európai országban ma is árulják szárítva, csemegeként Alkalmazott terápia a galócamérgezéshez hasonló, a máj regenerációjához B vitamint is adnak: Dialízis, majd szükség esetén veseátültetés Előidéző fajok: redős papsapkagomba, vörösbarna papsapkagomba, egyéb papsapkagomba fajok

r. Tuberales – Szarvasgomba-félék ● Különleges, föld alatti termőtest ● Módosult apotéciumnak tekinthető ● Spórák száma redukálódik egyes esetekben ● Obligát mikorrhizás fajok ● Erdőkben, a föld felszíne alatt nőnek ● Ehetőek vagy étkezésre alkalmatlanok        Tuber aestivum – nyári szarvasgomba

r. Tuberales – Szarvasgomba-félék A Szarvasgomba-félék (Tuberales ) termőtest-típusai és kialakulásuk (C: Tuber aestivum)

Nyári szarvasgomba – Tuber aestivum A termőtest föld alatt fejlődik. 3-7 cm átmérőjű, szabálytalan, gumó. Feketés, sötétbarna, kívül rücskös, kiemelkedő szemölcsökkel borított. A termőréteg a termőtest belsejében van, az agyvelőszerű tekervényekben, a barna részén található. Szaga jellegzetes, főtt kukoricára emlékeztető, édeskés. Július-decemberben, meszes lomberdőkben. Ehető, árusítható.

Nyári szarvasgomba– Tuber aestivum

Téli szarvasgomba – Tuber brumale

A bazídiumosgombák törzse– Basidiomycota

Bazídiumosgombák A bazídiumos gombák nevüket a bazídiumról kapták, ezekből alakulnak ki a spórák Sejtfaluk fő anyaga a kitin Gyakori a dikarionos állapot, álszövetes szerveződés Szaprotrófok, paraziták vagy szimbionták A hifák válaszfalakkal (szeptumokkal) tagoltak A szeptumon található pórus csőszerűen megvastagodik, ezt egy sapkaszerű membránképlet (parenteszóma) zárja le: parentoszómás dolipórus alakul ki pórussapka szeptum dolium pórus

A bazídiumos gombák egyedfejlődése A bazídiumok (speciális sporangium) a termőtest meghatározott részén a termőrétegben (himénium) alakulnak ki Exogén lefűződéssel keletkező bazidiospórák bazidiospóra nyél (sterigma)

Basidiomycota: a csatképződés és a bazídium kialakulása

Ascomycota: a horogképződés és az aszkusz kialakulása

A bazídiumosgombák egyedfejlődése és ivaros szaporodása (lásd a következő ábrát) A bazidiospórákból hifák alakulnak ki A hifák végsejtjei összeolvadnak, de csak a sejtplazma olvad össze a sejtmagok nem egyesülnek (szomatogámia) Így kialakul a két sejtmagot tartalmazó (magpáros, dikarionos) hifa A hifa osztódásakor mindkét sejtmag egyszerre osztódik, a válaszfalak fölött egy dudor, ún. „csat” alakul ki Környezeti és hormonális hatásokra megkezdődik a termőtestek fejlődése: a hifák párhuzamosan, sűrűn egymás mellé rendeződnek, álszövetet alkotnak. A termőtesten kialakul a termőréteg (himénium), amely bazídiumokból és steril sejtekből (cisztidiumokból) áll. A bazídiumban megtörténik a sejtmagok egyesülése (kariogámia) Kialakul a zigóta, melynek sejtmagja meiózissal 4 sejtmagot hoz létre, ezek lesznek a bazidiospórák sejtmagjai. A sejtmagok a 4 kesztyűujjszerű nyúlványba vándorolnak, kialakul a spórafal, majd lefűződnek a nyelükről (sterigmájukról).

A bazídiumos gombák egyedfejlődése bazidiospóra bazídium szomatogámia magpáros hifa meiózis zigóta kariogámia csatképződés termőtest A bazídiumos gombák egyedfejlődése

Bazidiospóra Haploid hifa Magpáros hifa 4.-7. Csatképződés a magpáros hifákon 8. Bazídiumképzés Csatképződés

A bazídiumos gombák egyedfejlődése

A bazídiumos gombák egyedfejlődése

A bazídiumos gombák termőtestének felépítése A termőtestet felépítő hifák A: generatív hifák, B: kötőhifák, C: vázhifák, D: tejhifák

A tráma típusa A bazídiumokat viselő egysoros termőréteget, a himéniumot viselő váz a tráma. Többnyire védetten helyezkedik el és nagy felületű Zárt termőtest esetén annak belsejében helyezkedik el (pl.: pöfeteg) Típusai: lemezes, ráncos, tüskés, csöves, sima.

A spórák morfológiája Szín Alak Spórafal mintázata KJ-os jódoldat reakciója (Melzer-reagens) (glikogén) A spórák mintázata a: sima, b: pontozott, érdes, c: szemölcsös, d: tüskés, e: púpos, f: sima, izodiametrikus, g: hálózatos, h: szárnyas

A termőtest típusai a spórakeletkezés szerint Himeniális termőtest – a spórák felszíni termőrétegben keletkeznek gimnokarp (nyitott): nincs burok, a termőréteg szabadon fejlődik hemiangiokarp (félig nyitott): van teljes burok (velum universale), a termőréteg ennek felszakadása után válik szabaddá a. b.

2. Gaszterális (zárt) termőtest – a bazídiumok a gömbszerű termőréteg közepét töltik ki a: angiokarp: a spórák egy szabályos nyíláson jutnak a szabadba b: kleisztokarp: a spórák a termőtest szétszakadása után szóródnak ki. a. b.

A termőtestek morfológiai típusai Reszupinátus: aljzatra tapadó réteget, redőzetet képez (rezgőgomba). Krusztotécium: kemény, fás, többnyire tönk nélküli, több évig él, évgyűrűszerűen gyarapodik (taplógombák). Holotécium: felemelkedő, de nem kalapos; lehet bunkó (mozsárütőgomba), elágazó (korallgombák) vagy tölcsér alakú (rókagombák). A termőréteg a külső felszínt és az ágvégeket borítja. Pilotécium: kalapra és tönkre különül, a termőréteg a kalap alján található, különböző szerkezetű trámán. Burokmaradványok boríthatják: teljes burok (velum universale): bocskor és a kalap tetején pettyek részleges burok (velum partiale): gallér és a kalapról lelógó fátyol vagy pókhálószerű függelék. Gaszterotécium: a gömbszerű termőtestet kétrétegű burok (perídium) borítja, belsejét spóraképző (gleba)szövet tölti ki. Felnyílása változatos.

A termőtestek morfológiai típusai holotécium krusztotécium nyeles gaszterotécium reszupinátus gaszterotécium holotécium pilotécium

A gombák termőtestének fő határozóbélyegei A termőtest morfológiai bélyegei, színe, szaga (pl.: ánizsgomba), íze (galambgombák) A termőtest alakja (pl.: korallgombák) A burokmaradványok (általános és részleges) Spóraszín A kalap mérete: Kistermetű: átmérője 5 cm-nél kisebb Közepes: átmérője 6-12 cm Nagy: átmérője 12 cm-nél nagyobb Kalapbőr: nyálkás, nemezes, selymes, pikkelyes, szőrös, benőtten szálas, sima, ráncos, behasadozott, cafrangos Kalapbőr színe: függhet a nedvességtől (higrofán), fénytől, sérüléstől

A gombák termőtestének fő határozóbélyegei A kalaphús vastagságának aránya a lemezekhez képest A hús jellegzetességei: rugalmas, merev, törékeny A tejnedv színe A tráma szerkezete: lemezes, csöves, tüskés, ráncos, sima A lemezek érintkezése a tönkhöz, sűrűsége, színe, éle, leválaszthatósága ritkán álló sűrűn álló elágazó váltakozó hosszúságú Lemezállások felkanyarodó foggal lefutó lefutó tönkhöz nőtt

A gombák kalapformái A: gömbszerű, B: tojás alakú, C: félgömbös, D: domború, E: púpos, F: kiterülő, G: benyomott, H: felhajló, I: tölcséres, J: tölcséres púppal, K: begöngyölt szélű

a: szálas-rostos, b: pikkelyes, c: pettyes, A kalap felszíne a: szálas-rostos, b: pikkelyes, c: pettyes, d: bordás szélű, e: behasadozó, f: fátyolos, cafrangos szélű, g: hullámosan karéjos szélű, h: aláhajló, begöngyölt szélű

A tönk határozóbélyegei A tönk színe, alakja Elszíneződése sérülésre Mintázata: hálózatos, korpázott, stb. Tömör vagy üreges Rostos, merev vagy rugalmas Burokmaradványok: gallér, bocskor, stb. Gyökérszerű rhizomorfa a tönk alján

A tönk határozóbélyegei a: hengeres-karcsú, b: felfelé vékonyodó, c: lefelé vékonyodó, d: hasas, e: gumós, peremes gumóval, f: oszlopszerű, zömök

A bazídiumos gombák t. – Basidiomycota rendszerezése Rozsdagombák o. - Teliomycetes (Puccinia) Üszöggombák o. - Ustomycetes (Ustilago) Valódi bazídiumos gombák o. - Basidiomycetes

Teliomycetes – Rozsdagombák o. Gabonarozsda – Puccinia graminis

A micélium a gazdanövény belsejében él A micélium a gazdanövény belsejében él. Életciklusa több spóraalak szabályszerű egymásutánjából áll. Tavasszal-nyáron az uredospórák telepei rozsdafoltok formájában a levélen és a száron A tenyészidőszak vége felé bunkós, orsó alakú teleutospórák, következő évben bazídiumot hajtanak. A bazidiospórák a borbolya és mahónia (köztesgazdák) levelein spermogoniumokat és ecídiumokat hoznak létre. Az ecídiumokban fejlődő ecidiospórák pázsitfűféléket fertőznek. Gazdaváltó faj: búza, rozs, árpa és zab, pázsitfűfajok (főgazdák). Gabonarozsda – Puccinia graminis

Teliomycetes – Rozsdagombák o. Gabonarozsda – Puccinia graminis ecidiospórák uredospórák teliospórák Gabonarozsda – Puccinia graminis

Kukoricaüszög – Ustilago maydis Ustomycetes – Üszöggombák o. Kukoricaüszög – Ustilago maydis

Kukoricaüszög – Ustilago maydis A kukoricán fordul elő, legelterjedtebb betegsége. Szárán, levelén, virágzatában lévő duzzanatokat, ezüstszürke, majd megbarnuló hártya fedi. Ez szétfoszlik, és utat enged a sötétbarna spóratömegnek (üszögspóra, teliospóra). A spórák gömbösek, tojásdadok, halvány olajbarnák, finoman, de sűrűn tüskések. A fiatal telepek olajban kisütve jó ízűek. A gomba micéliumából az illatszeripar számára mósusz-(illat-) alapanyagot állítanak elő .

A bazídiumos gombák t. – Basidiomycota rendszerezése Rozsdagombák o. - Teliomycetes (Puccinia) Üszöggombák o. - Ustomycetes (Ustilago) Valódi bazídiumos gombák o. - Basidiomycetes Tagolt bazídiumú gombák alo. - Phragmobasidiomycetidae Kocsonyagomba-alkatúak r. – Tremellales (Tremella) Fülgomba-alkatúak r. – Auriculariales (Auricularia) Tagolatlan bazídiumú gombák alo. - Holobazidiomycetidae . Phragmobazidiomycetidae Holobazidiomycetidae

Basidiomycetes - Valódi bazídiumos gombák o. Phragmobasidiomycetidae – Tagolt bazídiumú g. alo. Tremellales – Kocsonyagomba-alkatúak r. Hosszirányban osztott bazídium - Horogszerű konídium képződik - Reszupinátus, kocsonyás termőtest jellemző, fehér vagy élénk - Szaprotrófok, faanyagon nőnek Tremella mesenterica – Aranyos rezgőgomba

Tremellales – Kocsonyagomba-alkatúak r. Aranyos rezgőgomba – Tremella mesenterica

Aranyos rezgőgomba – Tremella mesenterica A termőtest fiatalon agyvelőszerű, öregedve szabálytalanul lebenyessé válik, 2-9 cm x 1-3 cm vastag; a ráncok felszíne sima; színe sápadt aranysárga, ritkábban áttetszően fehér, kocsonyás, szabálytalan alakú, redős, varrszerű, változatos A himénium a felső felületen található, a bazídium osztott. Húsa puha, zselészerű, íze és szaga nem jellegzetes Lombos fák tuskóján, lehullott ágain viszonylag gyakran, egész évben találkozhatunk vele, de különösen a nedves időjárás esetén gyakori Nem ehető.

Aranyos rezgőgomba – Tremella mesenterica

Aranyos rezgőgomba – Tremella mesenterica

Basidiomycetes - Valódi bazídiumos gombák o. Phragmobasidiomycetidae – Tagolt bazídiumú g. alo. Auriculariales – Fülgomba-alkatúak r. ·        Szaprotrófok vagy paraziták ·        A szaprotrófok termőteste porcos, fülszerű ·        Osztott bazídiumuk van (haránt)        o      Auricularia auricula-judae – Júdásfüle-gomba

Júdásfüle-gomba – Auricularia auricula-judae A termőtest 2-6 cm átmérőjű, fül vagy kagyló formájú. Külső oldala vörösesbarnás, szőrös, nemezes, ráncos, belső oldala csillogó, ráncos, redős. Húsa vékony, kocsonyaszerű, porcos állagú. A termőréteg a termőtest belső oldalán található. Szagtalan, nincs különösebb íze. Áprilistól-októberig, lombos fák elhalt ágain. Ehető, gyógyhatású (véralvadást gátló).

Júdásfüle-gomba – Auricularia auricula-judae

Júdásfüle-gomba – Auricularia auricula-judae

Auriculariales – Fülgomba-alkatúak Júdásfüle-gomba – Auricularia auricula-judae

Auriculariales – Fülgomba-alkatúak Júdásfüle-gomba – Auricularia auricula-judae

Basidiomycetes - Valódi bazídiumos gombák o. Phragmobasidiomycetidae – Tagolt bazídiumú g. alo. Holobasidiomycetidae – Tagolatlan bazídiumú g. alo. Aphylloporanae – Likacsgombák felrendje Telephorales – Kéreggomba-alkatúak r. (Stereum) Clavariales – Palánkagomba-alkatúak r. (Ramaria) Hydnales – Gerebengomba-alkatúak r. (Hydnum) Poriales – Tapló-alkatúak r. Fistulinaceae – Májgombák cs. (Fistulina) Poriaceae – Taplógombák cs. (Trametes, Daedalea, Lenzites, Piptoporus, Ganoderma, Fomes, Inonotus, Heterobasidion) Polyporaceae – Taplófélék cs. (Polyporus) Cantharellales – Rókagomba-alkatúak r. (Cantharellus) Agaricanae – Kalaposgombák felrendje

Clavariales – Palánkagomba-alkatúak r. Ramariaceae – Korallgombafélék cs. Sárga korallgomba – Ramaria flava

Sárga korallgomba – Ramaria flava Termőteste korallszerűen elágazó, 12-16 cm magas, 5-20 cm átmérőjű. Az ágak töve világossárga csúcsa citromsárga színű, rövid tönkszerű alapja fehér. Ágai hengeresek, többnyire felállók, 2-3 tompa csúcsban végződnek, idősebb korban okkerszínűek lehetnek. Húsa merev, törékeny, szagtalan, fiatalon kellemes, később kesernyés ízű lehet. Júniustól októberig. Savanyú talajú lomb- és fenyőerdők talaján. Fiatalon ehető, az idősebb példányokat ajánlott leforrázni és az ágvégeket levágni, mert hasmenést okozhatnak.

Sárga korallgomba – Ramaria flava

Sárga korallgomba – Ramaria flava

Hydnales – Gerebengomba-alkatúak r. Hydnaceae – Gerebengombafélék cs. Sárga gerebengomba – Hydnum repandum

Sárga gerebengomba – Hydnum repandum A kalap 5-15 cm átmérőjű, domború, majd ellaposodó, széle eleinte kissé begöngyölt, majd szabálytalanul hullámos, felülete sima, okkersárgás. A termőréteg a tönkre kissé lefut, törékeny, sárgásfehér tüskékből áll. A tönk 2-8 cm hosszú, hengeres, tömör, gyakran oldalt álló, felülete sima, színe sárgásfehér. Húsa vastag, merev, törékeny, fehéres sárga, fiatalon jóízű, később kesernyés. Júliustól novemberig. Savanyú talajú lomb- és fenyőerdőkben nő. Ehető, árusítható.

Sárga gerebengomba – Hydnum repandum

Sárga gerebengomba – Hydnum repandum

Az ún. xilofág gombák képesek a faanyagot elbontani, az erdők anyagkörforgalmában fontos szerepük van Fehérkorhadást okozók: a sejtfal ligninje és cellulóza egyszerre bomlik el, főleg keményfák jellemzője, a megmaradó korhadék fehér színű (pl.: lepketapló, pecsétviaszgomba, bükkfatapló) Barna(vörös)korhadást okozók: a cellulózt lebontják, de a barnásvörös lignin megmarad, mert a gombának nincs lignináz enzime. Főleg a puhafák jellemzője, a faanyag kockaszerű darabokra repedezik (pl.: sárga gévagomba, nyírfagomba, pisztricgomba) lepketapló sárga gévagomba pisztricgomba

Poriales – Tapló-alkatúak r. Fistulinaceae – Májgombafélék cs. Májgomba – Fistulina hepatica

Májgomba – Fistulina hepatica A termőtest egyéves, legtöbbször egyedüli, oldalt álló. A kalap puha, rostos, nedvdús, sérüléskor vöröses nedvet ereszt, később gumiszerű. Átmérője 30 cm-ig, változó alakú. Színe kezdetben rózsaszínes, majd sötétedő, barnás. A pórusok halvány sárgásak. Fakultatív sebparazita, vöröskorhasztó. Júniustól októberig. Tölgyeken, gesztenyén és bükkön. A fiatal termőtest ehető.

Májgomba – Fistulina hepatica

Májgomba – Fistulina hepatica

Májgomba – Fistulina hepatica

r. Poriales – Tapló-alkatúak cs. Poriaceae – Taplógombák Lepketapló – Trametes versicolor

Lepketapló – Trametes versicolor A termőtest egyéves, oldalasan álló, legtöbbször sok kalapból, zsindelyesen összetett. Szívós, merevedő állagú. A kalap 5-8 cm, felül bársonyos tapintású. Körkörösen sávozott, sötétebb és világosabb csíkok váltják egymást. Színe nagyon változatos. A termőréteg nagyon szűk pórusú, fehér, majd sárgás. Kozmopolita, szaprotróf. Általános, főleg lombos fákon, egész évben. Baktericid vegyületet termel.

Lepketapló – Trametes versicolor

Lepketapló – Trametes versicolor

Lepketapló – Trametes versicolor

Lepketapló – Trametes versicolor

r. Poriales – Tapló-alkatúak cs. Poriaceae – Taplógombák Nyírtapló – Piptoporus betulinus

Nyírtapló – Piptoporus betulinus Termőteste egyéves, párnaszerű, domború, hullámos szélű, félkör vagy vese alakú, vastag, rövid nyéllel. Felül sima, fehéres, majd zsemlebarna - középbarna, szélein fehéres. A csövek a vastag kalaphúshoz képest rövidek, a pórusok finomak, fehérek, az éretten könnyen elválaszthatók a húsról. Húsa húsos-szívós, lédús, nehéz, megszáradva parafaszerűen könnyű és porhanyós-morzsalékos. Mindenütt gyakori, monofág. Sebparazita, vöröskorhadást okoz. Magas lég- és fanedvességet igényel. Fiatalon ehető (?), idősen keserű.

r. Poriales – Tapló-alkatúak cs. Poriaceae – Taplógombák Pecsétviaszgomba – Ganoderma lucidum

Pecsétviaszgomba – Ganoderma lucidum A termőtest egyéves, tönkre és kalapra különülő. A kalap kb. 10 cm átmérőjű, a tönk általában oldalt álló. A kalap kerekded, legyező alakú, felületén lakkszerű réteggel, körkörösen barázdált. Általában vörösesbarna, a fiatal részeken narancsos, fehéres színű. A tönk a kalaphoz hasonló színű. A pórusok aprók, halvány krém színűek. Kozmopolita, szaprotróf, fakultatív sebparazita. Fehérkorhasztó. Leginkább tölgyeken, júniustól októberig.

r. Poriales – Tapló alkatúak Pecsétviaszgomba Ganoderma lucidum

Pecsétviaszgomba – Ganoderma lucidum

Pecsétviaszgomba – Ganoderma lucidum

r. Poriales – Tapló alkatúak Pecsétviaszgomba – Ganoderma lucidum A pecsétviaszgomba koleszterinszint-csökkentő, gyulladásgátló, vérnyomáscsökkentő és májvédő. Pecsétviaszgomba – Ganoderma lucidum

r. Poriales – Tapló-alkatúak cs. Poriaceae – Taplógombák Bükkfatapló - Fomes fomentarius

Bükkfatapló – Fomes fomentarius A termőtest évelő, általában egyedülálló. A kalap akár 50 cm átmérőjű, jellegzetes pata alakú, körkörösen barázdált, sávos. Kemény kéreg borítja, fehéres szürkétől a mogyoróbarnáig, szélén okkeres. A pórusok aprók, a csövek fehéresek. Sebparazita, de később az elpusztult fán tovább él. Fehérkorhasztó. Csak az akácosokból hiányzik, kivételesen fenyőn is előfordul. A „tapló”: vérzéscsillapító, antibiotikum termelő, tömítés, kalap készíthető belőle.

r. Poriales – Tapló alkatúak Bükkfatapló – Fomes fomentarius

r. Poriales – Tapló alkatúak Bükkfatapló - Fomes fomentarius

Bükkfatapló – Fomes fomentarius

Bükkfatapló – Fomes fomentarius

Bükkfatapló – Fomes fomentarius

r. Poriales – Tapló-alkatúak cs. Poriaceae – Taplógombák Kétalakú csertapló – Inonotus nidus-pici

Kétalakú csertapló – Inonotus nidus-pici Ivaros és ivartalan termőtest is van. Az ivartalan többéves, általában odú körül helyezkedik el, gumókból álló. Fiatalon sárga, később sötétbarna, fakeménységű. Az ivaros termőtest az odú felső részén található, egyéves. Az odú körül megduzzad a törzs, és gyakran nyálkafolyás tapasztalható. Fehérkorhasztó, kiodvasítja a fát. Elsősorban csertölgyön. Fagyrepedéseken és ágcsonkokon keresztül fertőz.

Poriales – Tapló alkatúak r. Kétalakú csertapló – Inonotus nidus-pici

Poriales – Tapló-alkatúak r. Poriaceae – Taplógombák cs. Gyökérrontó tapló – Heterobazidion annosum

Gyökérrontó tapló – Heterobasidion annosum A termőtest évelő, nagyon változatos alakú, egyedüli vagy több kalapból álló. A kalap 30 cm átmérőjű, félkörös, egyenetlen, körkörösen árkolt. Kemény, sárgásbarna, sötétebb barna, a növekedő részek fehéresek. A pórusok fehéresek, majd barnásak lesznek. Sebparazita, fehérkorhadást okoz, a meggyengült fa könnyen kidől. Rendszerint gyökereken, tuskókon jelenik meg, a fa kivágása, ill. pusztulása után, főleg tűlevelű ültetvényekben.

Gyökérrontó tapló – Heterobasidion annosum

Gyökérrontó tapló – Heterobasidion annosum

Gyökérrontó tapló – Heterobasidion annosum

r. Poriales – Tapló alkatúak Gyökérrontó tapló – Heterobazidion annosum

r. Poriales – Tapló alkatúak Gyökérrontó tapló – Heterobazidion annosum

r. Poriales – Tapló alkatúak cs. Polyporaceae – Taplófélék családja Pisztricgomba – Polyporus squamosus

Pisztricgomba – Polyporus squamosus A termőtest akár 50 cm átmérőjű. A tönk oldalt ered, 10 cm körüli, a bázisánál fekete. A kalap kiterülő, tölcséresedő, a széle hullámos. Az alapszíne sárgás, okkeres, barna pikkelyes. A pikkelyek koncentrikus körökben helyezkednek el. A termőréteg pórusos, a pórusok gyakran megnyúltak. Májustól októberig. Lombos fák törzsén (dió, eperfa), tuskókon. Csak a fiatal gomba ehető.

r. Poriales – Tapló alkatúak Pisztricgomba – Polyporus squamosus

r. Poriales – Tapló alkatúak Pisztricgomba – Polyporus squamosus

r. Poriales – Tapló alkatúak Pisztricgomba – Polyporus squamosus

Pisztricgomba – Polyporus squamosus

Pisztricgomba – Polyporus squamosus

Pisztricgomba – Polyporus squamosus

r. Cantharellales – Rókagomba-alkatúak cs. Cantharellaceae – Rókagombafélék Sárga rókagomba – Cantharellus cibarius

Sárga rókagomba – Cantharellus cibarius A kalap 3-10 cm átmérőjű, fiatalon domború, majd ellaposodó, széle eleinte begöngyölt, majd hullámossá válik, élénksárga, világossárga, később kifakulhat. A termőréteg a tönkre mélyen lefutó, ráncos vagy lemezszerűen erezett, sokszor villásan elágazó, világossárga. A tönk 3-8 cm hosszú, tömör, lefelé keskenyedő, a kalapnál kissé világosabb színű. Húsa vastag, tömör, fehéres, a kalapbőr alatt világossárga, gyümölcsillatú, jóízű. Júniustól novemberig. Savanyú talajú lomb- és fenyőerdőkben nő. Ehető, árusítható.

Sárga rókagomba – Cantharellus cibarius

Sárga rókagomba – Cantharellus cibarius

Sárga rókagomba – Cantharellus cibarius

Cantharellus cibarius Sárga rókagomba Cantharellus cibarius