Gombaismeret 3.

Tuberales – Szarvasgomba-félék   ·      Különleges, föld alatti termőtest ·       Módosult apotéciumnak tekinthető ·       Spórák száma redukálódik egyes esetekben (Tuber 1-4, Terfezia :8)·        ·   Obligát mikorrhizás fajok ·       Erdőkben, a föld felszíne alatt nőnek ·       Ehetőek vagy étkezésre alkalmatlanok        Tuber aestivum – nyári szarvasgomba Tuber brumale – téli szarvasgomba Terfezia terfezoides – homoki szarvasgomba ·        Első Magyar Szarvasgombász Egyesület

A szarvasgombák termőtest típusai

Téli szarvasgomba – Tuber brumale

Nyári szarvasgomba – Tuber aestivum A termőtest föld alatt fejlődik. 3-7 cm átmérőjű, szabálytalan, gumó. Feketés, sötétbarna, kívül rücskös, piramisszerűen kiemelkedő szemölcsökkel borított. A termőréteg a termőtest belsejében van, az agyvelőszerű tekervényekben, a barna részén található. Szaga jellegzetes, főtt kukoricára emlékeztető, édeskés. Július-decemberben, meszes lomberdőkben. Ehető, árusítható.

Nyári szarvasgomba– Tuber aestivum

Téli szarvasgomba – Tuber brumale A termőtest föld alatt fejlődik. 2-4 cm átmérőjű, eléggé szabályos gumó. Fekete színű, felületét apró, 1-3 mm széles, sokszögletű, lapos szemölcsök borítják. Húsa viaszos, sötétbarna alapon világosabban, ritkásan erezett. A termőréteg a termőtest belsejében van, az erek felületén található. Szaga éretten édeskés, később kellemetlen. Szeptember-februárban, meszes talajú lomberdőkben. Ehető, árusítható.

Téli szarvasgomba – Tuber brumale

Homoki szarvasgomba – Terfezia terfezoides A termőtest föld alatt fejlődik. 3-10 cm átmérőjű, szabálytalan, gumó, fehéres, vagy okker színű, felülete sima. A termőréteg a termőtest belsejében van, egyöntetűen fehér. A hús kemény, sajtszerű. Szaga jellegzetes, erős, idős korban kissé undorító. Július-októberben, homoki akácosokban. Ehető, árusítható.

Homoki szarvasgomba – Terfezia terfezoides

Xylariales – Agancsgomba-félék Az agancsgombánál a termőtest mikroszkopikus, de meddő hifákból álló nagyméretű termőtestpárna alakul ki. Főleg korhadó fán Sok bontja a lignint (fehérkorhasztás), ez a tömlős gombák között ritka Xylaria polymorpha – bunkós agancsgomba Xylaria hypoxylon – ágas agancsgomba

Bunkós agancsgomba – Xylaria polymorpha A termőtest csoportosan jelenik meg. A termőtest ujjnyi vastag, hengeres, lekerekített végű, alján elkeskenyedő. Magassága 2-6 cm Felszíne finoman rücskös, egyöntetű fekete vagy sötét szürke. Termőtestpárna Július-november, tuskókon Nem ehető

Ágas agancsgomba – Xylaria hypoxylon A termőtest csoportosan jelenik meg. Apró, max. 5 cm magas termőtestek. Az alsó részén hengeres, vagy ovális, feljebb ellaposodó, villásan vagy többszörösen elágazó. A termőtest alsó része feketés, feljebb fehéres vagy szürkés A termőtest szívós, fásodó. Nem ehető. Korhadó fatuskókon, gyakran tölgyeken, bükkön.

Ágas agancsgomba – Xylaria hypoxylon

Ágas agancsgomba – Xylaria hypoxylon

Basidiomycetes – Bazídiumos gombák A bazídiumos gombák nevüket a bazídiumról kapták, ezekből alakulnak ki a spórák Sejtfaluk fő anyaga a kitin Kivételt képeznek a parazita rozsda-, és üszöggombák Gyakori a dikarionos állapot, álszövetes szerveződés Szaprotrófok, paraziták vagy szimbionták A hifák válaszfalakkal (szeptumokkal) tagoltak A szeptumon található pórus csőszerűen megvastagodik, ezt egy sapkaszerű membránképlet (parenteszóma) zárja le: parentoszómás dolipórus alakul ki pórussapka szeptum dolium pórus

Basidiomycetes – Bazídiumos gombák A termőtest kialakulása, szaporodási folyamatok A termőtest kialakulásának más tényezők kedveznek, mint a micélium növekedésének A termőtest kialakulása kedvezőtlen időjárás esetén több évig is elmaradhat, befolyásolhatja a tápanyag, a víz, hőmérséklet, szén-dioxid szint, vitaminok, a partnernövény jelenléte, sőt egyes gombáknál a fény is. A termőtestek kialakulását hormonok szabályozzák (auxin, gibberellin, citokinin) A bazídiumos gombák nevüket a bazídiumról kapták, ezekből alakul ki a négy bazidiospóra exogén lefűződéssel A bazídiumok a termőtest meghatározott részén a termőrétegben (himénium) alakulnak ki

A bazídiumos gombák egyedfejlődése Speciális sporangium: bazídium Exogén lefűződéssel keletkező bazidiospórák bazidiospóra nyél (sterigma)

A bazidiospórákból hifák alakulnak ki A hifák végsejtjei összeolvadnak, de csak a sejtplazma olvad össze a sejtmagok nem egyesülnek (szomatogámia) Így kialakul a két sejtmagot tartalmazó (magpáros, dikarionos) hifa A hifa osztódásakor mindkét sejtmag egyszerre osztódik, a válaszfalak fölött egy dudor, ún. „csat” alakul ki Környezeti és hormonális hatásokra megkezdődik a termőtestek fejlődése: a hifák párhuzamosan, sűrűn egymás mellé rendeződnek, álszövetet alkotnak. A termőtesten kialakul a termőréteg (himénium), amely bazídiumokból és steril sejtekből (cisztidiumokból) áll. A bazídiumban megtörténik a sejtmagok egyesülése (kariogámia) Kialakul a zigóta, melynek sejtmagja meiózissal 4 sejtmagot hoz létre, ezek lesznek a bazidiospórák sejtmagjai. A sejtmagok a 4 kesztyűujjszerű nyúlványba vándorolnak, kialakul a spórafal, majd lefűződnek a nyelükről (sterigmájukról).

A bazídiumos gombák egyedfejlődése

Bazidiospóra Haploid hifa Magpáros hifa 4.-7. Csatképződés a magpáros hifákon 8. Bazídiumképzés Csatképződés

A bazídiumos gombák egyedfejlődése

A bazídiumos gombák egyedfejlődése

A bazídiumos gombák termőtestének felépítése A termőtestet felépítő hifák A: generatív hifák, B: kötőhifák, C: vázhifák, D: tejhifák

A tráma típusa A bazídiumokat tartalmazó egysoros termőréteget, a himéniumot viselő váz a tráma. Többnyire védetten helyezkedik el és nagy felületű Zárt termőtest esetén annak belsejében helyezkedik el (pl.: pöfeteg) Típusai: lemezes, ráncos, tüskés, csöves, sima.

A spórák morfológiája Szín Alak Spórafal mintázata KJ-os jódoldat reakciója (Melzer-reagens) (amilóz) A spórák mintázata a: sima, b: pontozott, érdes, c: szemölcsös, d: tüskés, e: púpos, f: sima, izodiametrikus, g: hálózatos, h: szárnyas

A termőtest típusai a spórakeletkezés szerint Himeniális termőtest – a spórák felszíni termőrétegben keletkeznek Gimnokarp: nincs burok, a termőréteg szabadon fejlődik Hemiangiokarp: van teljes burok (velum universale), a termőréteg ennek felszakadása után válik szabaddá a. b.

2. Gaszterális termőtest – a bazídiumok a gömbszerű termőréteg közepét töltik ki a: angiokarp: a spórák egy szabályos nyíláson jutnak a szabadba b: kleisztokarp: a spórák a termőtest szétszakadása után szóródnak ki. a. b.

A termőtestek morfológiai típusai Reszupinátus: aljzatra tapadó réteget, redőzetet képez (rezgőgomba). Krusztotécium: kemény, fás, többnyire tönk nélküli, több évig él, évgyűrűszerűen gyarapodik (taplógombák). Holotécium: felemelkedő, de nem kalapos; lehet bunkó (mozsárütőgomba), elágazó (korallgombák) vagy tölcsér alakú (rókagombák). A termőréteg a külső felszínt és az ágvégeket borítja. Pilotécium: kalapra és tönkre különül, a termőréteg a kalap alján található, különböző szerkezetű trámán. Burokmaradványok boríthatják: teljes burok (velum universale): bocskor és a kalap tetején pettyek részleges burok (velum partiale): gallér és a kalapról lelógó fátyol vagy pókhálószerű függelék. Gaszterotécium: a gömbszerű termőtestet kétrétegű burok (perídium) borítja, belsejét spóraképző (gleba)szövet tölti ki. Felnyílása változatos.

A termőtestek morfológiai típusai holotécium krusztotécium nyeles gaszterotécium reszupinátus gaszterotécium holotécium pilotécium

részleges burok maradványa teljes burok maradványa

A gombák termőtestének fő határozóbélyegei A termőtest morfológiai bélyegei, színe, szaga (pl.: ánizsgomba), íze (galambgombák) A termőtest alakja (pl.: korallgombák) A burokmaradványok (általános és részleges) Spóraszín A kalap mérete: Kistermetű: átmérője 5 cm-nél kisebb Közepes: átmérője 6-12 cm Nagy: átmérője 12 cm-nél nagyobb Kalapbőr: nyálkás, nemezes, selymes, pikkelyes, szőrös, benőtten szálas, sima, ráncos, behasadozott, cafrangos Kalapbőr színe: függhet a nedvességtől (higrofán), fénytől, sérüléstől

A gombák termőtestének fő határozóbélyegei A kalaphús vastagságának aránya a lemezekhez képest A hús jellegzetességei: rugalmas, merev, törékeny A tejnedv színe A tráma szerkezete: lemezes, csöves, tüskés, ráncos, sima A lemezek érintkezése a tönkhöz, sűrűsége, színe, éle, leválaszthatósága ritkán álló sűrűn álló elágazó váltakozó hosszúságú Lemezállások felkanyarodó foggal lefutó lefutó tönkhöz nőtt

A gombák kalapformái A: gömbszerű, B: tojás alakú, C: félgömbös, D: domború, E: púpos, F: kiterülő, G: benyomott, H: felhajló, I: tölcséres, J: tölcséres púppal, K: begöngyölt szélű

A kalap felszíne a: szálas-rostos, b: pikkelyes, c: pettyes, d: bordás szélű, e: behasadozó, f: fátyolos, cafrangos szélű, g: hullámosan karéjos szélű, h: aláhajló, begöngyölt szélű

A tönk határozóbélyegei A tönk színe, alakja Elszíneződése sérülésre Mintázata: hálózatos, korpázott, stb. Tömör vagy üreges Rostos, merev vagy rugalmas Burokmaradványok: gallér, bocskor, stb. Gyökérszerű rhizomorfa a tönk alján

A tönk határozóbélyegei a: hengeres-karcsú, b: felfelé vékonyodó, c: lefelé vékonyodó, d: hasas, e: gumós, peremes gumóval, f: oszlopszerű, zömök

Basidiomycetes – Bazídiumos gombák Phragmobazidiomycetidae Osztott bazídiumú gombák Holobazidiomycetidae Teljes (osztatlan) bazídiumú gombák

Auriculales – Fülgomba-félék Phragmobazidiomycetidae Auriculales – Fülgomba-félék - Szaprotrófok vagy paraziták - A szaprotrófok termőteste porcos, fülszerű - Haránt irányban osztott bazídiumuk van - A bazídiospórából másodlagos spóra képződik Auricularia auricula-judae – Júdásfülgomba

Júdásfülgomba – Auricularia auricula-judae A termőtest 2-6 cm átmérőjű, fül vagy kagyló formájú. Külső oldala vörösesbarnás, szőrös, nemezes, ráncos, belső oldala csillogó, ráncos, redős. Húsa vékony, kocsonyaszerű, porcos állagú. A termőréteg a termőtest belső oldalán található. Szagtalan, nincs különösebb íze. Áprilistól-októberig, lombos fák elhalt ágain. Ehető, gyógyhatású (véralvadást gátló).

Júdásfülgomba – Auricularia auricula-judae

Júdásfülgomba – Auricularia auricula-judae

Tremellales – Kocsonyagomba-félék Hosszirányban osztott bazídium - Reszupinátus, kocsonyás termőtest jellemző, fehér vagy élénk - Szaprofitonok, faanyagon nőnek Tremella mesenterica – Kocsonyás rezgőgomba

Kocsonyás rezgőgomba – Tremella mesenterica A termőtest fiatalon agyvelőszerű, öregedve szabálytalanul lebenyessé válik, 2-9 cm x 1-3 cm vastag; a ráncok felszíne sima; színe sápadt aranysárga, ritkábban áttetszően fehér, kocsonyás, szabálytalan alakú, redős, varrszerű, változatos A himénium a felső felületen található, a bazídium osztott. Húsa puha, zselészerű, íze és szaga nem jellegzetes Lombos fák tuskóján, lehullott ágain viszonylag gyakran, egész évben találkozhatunk vele, de különösen a nedves időjárás esetén gyakori Nem ehető.

Kocsonyás rezgőgomba – Tremella mesenterica

Kocsonyás rezgőgomba – Tremella mesenterica

Narancsvörös kocsonyásgomba - Tremiscus helvelloides

Kormos mirigygomba / Boszorkányvaj – Exidia glandulosa

Kormos mirigygomba / Boszorkányvaj – Exidia glandulosa

Kocsonyás álgereben - Pseudohydnum gelatinosum

Kocsonyás álgereben - Pseudohydnum gelatinosum

Kocsonyás álgereben - Pseudohydnum gelatinosum

Dacrymycetales Kétspórás (2!) bazídium Kocsonyás termőtest Szaprotrófok Korallgombákra emlékeztetnek Narancsszínű enyves-korallgomba – Calocera viscosa

Narancsszínű enyves-korallgomba – Calocera viscosa Termőteste korallszerűen elágazó, 3-7 cm magas. Felső része gyakran kettéágazik. A termőtest tojássárga vagy narancsvörös színű, tövéből hosszú, gyökérszerű szál nyúlik az aljzatba. Ágai simák, nedves időben zselészerű bevonat miatt tapadósak. Húsa rugalmas, szívós, íze, szaga nem jellegzetes. Júniustól októberig Tűlevelű erdőkben, korhadó fatuskókon, gyökereken, csoportosan növő faj. Szívós és nehezen emészthető, ezért fogyasztása nem ajánlott.

Narancsszínű enyves-korallgomba – Calocera viscosa

Narancsszínű enyves-korallgomba – Calocera viscosa

Holobazidiomycetidae Aphyllophorales – Likacsgombák - Holobazídium és himénium van - Jól fejlett gimnokarp termőtest - Sokféle alakú termőtest - Nincsenek lemezek - Legtöbbjük parazita, több szaprotróf

Ramariaceae – Korallgombafélék Ramaria – Korallgomba Közepes vagy nagy termetűek A termőtest korallszerűen elágazó A hús merev, törékeny Az ágak lehetnek kerek, ellaposodó keresztmetszetűek Spórák a termőtest teljes felszínén, vagy ágak végén találhatók Szaprofitonok vagy mikorrhizásak Lomb- és fenyőerdőben, talajon vagy faanyagon Egy-egy faj ehető, a többség étkezésre alkalmatlan vagy gyengén mérgező. Ramaria flava – sárga korallgomba Ramaria formosa – cifra korallgomba Ramaria botrytis – rózsás korallgomba

Sárga korallgomba – Ramaria flava Termőteste korallszerűen elágazó, 12-16 cm magas, 5-20 cm átmérőjű. Az ágak töve világossárga csúcsa citromsárga színű, rövid tönkszerű alapja fehér. Ágai hengeresek, többnyire felállók, 2-3 tompa csúcsban végződnek, idősebb korban okkerszínűek lehetnek. Húsa merev, törékeny, szagtalan, fiatalon kellemes, később kesernyés ízű lehet. Júniustól októberig. Savanyú talajú lomb- és fenyőerdők talaján. Fiatalon ehető, az idősebb példányokat ajánlott leforrázni és az ágvégeket levágni, mert hasmenést okozhatnak.

Sárga korallgomba – Ramaria flava

Sárga korallgomba – Ramaria flava

Cifra korallgomba – Ramaria formosa Termőteste korallszerűen elágazó, 6-12 cm magas, 5-20 cm átmérőjű. Rövid, vastag, tönkszerű alapja fehér. Az ágak vastagok, hengeresek, fiatalon rózsaszínűek, rózsássárgák, idővel narancsos, okkeres színűek lesznek, de tövükben a rózsás árnyalat megmarad. Ágai 2-3 csúcsban végződnek, fiatal korban citromsárga színűek, később kifakulhatnak. Húsa merev, törékeny, piszkosfehér, a vágásnyomokban vörösödhet, különösebb szaga nincs, kesernyés ízű. Júniustól októberig. Savanyú talajú lomberdőkben, különösen bükkösökben. Enyhén mérgező, gyomor- és bélpanaszokat okoz.

Cifra korallgomba – Ramaria formosa

Cifra korallgomba – Ramaria formosa

Rózsás korallgomba – Ramaria botrytis Termőteste korallszerűen elágazó, 10-20 cm magas, 5-20 cm átmérőjű. Rövid, vastag, tönkszerű alapja fehéres, sárgásfehér. Az ágak vastagok, fiatalon rövidek, később megnyúlnak. Színűk fehéres, sárgás, az ágvégek kezdetben rózsaszínűek, vöröses vagy lilásvörös színűek, később kifakulhatnak. A termőréteg az ágak végén található. Húsa merev, törékeny, fehér, különösebb szaga nincs, íze fiatalon kellemes, idősebb korban savanykás, kesernyés. Júniustól októberig. Savanyú talajú lomberdőkben nő. Fiatalon ehető.

Rózsás korallgomba – Ramaria botrytis

Rózsás korallgomba – Ramaria botrytis

Rózsás korallgomba – Ramaria botrytis