VADTAKARMÁNYOZÁS Tóth Tamás1 – Beke Károly1 – Marosán Miklós2 NYUGAT-MAGYARORSZÁGI EGYETEM MEZŐGAZDASÁGI ÉS ÉLELMISZERTUDOMÁNYI KAR 1ÁLLATTUDOMÁNYI INTÉZET, TAKARMÁNYOZÁSTANI TANSZÉK 2KÖRNYEZETTUDOMÁNYI INTÉZET, ÁLATTANI TANSZÉK

Takarmányfeldolgozás (szénakészítés, silózás)

Szénakészítés A szálas takarmányok tartósításának legősibb módja A zöldtakarmány víztartalmát 12-14%-ra csökkentjük megakadályozzuk az erjedési és bomlási folyamatokat A tartósítás céljatáplálóanyagok és vitamintartalom megőrzése A szénakészítés módszerei: Renden történő szárítás Állványos szárítás Mesterséges szénakészítési eljárások (inkább a mezőgazdasági üzemekben, pl. szellőztetéses szárítás, forró levegős szárítás, stb.)

A széna minőségét meghatározó tényezők Kaszálás időpontja: Pillangósok: zöldbimbós állapotban Fűfélék: kalász, illetve bugahányás stádiumában Kaszálás, célszerű a szársértő alkalmazásagyorsabban és egyenletesebben szárad a széna A szárítás során kb. 20-40%-os veszteség: Légzési és enzimatikus veszteség Kilúgozási és rothadási veszteség (fehérjék 15-20%, szénhidrátok 30-40%, ásványi anyagok 40-70%)  tartós esőzés esetén jelentős veszteségforrás Pergési veszteség (értékes növényi részek, főleg a levél aránya csökken) akár 10-20%-os veszteség is lehet, főleg a rend forgatása, felszedése során jelentkezik Emészthetőség csökkenése (kb. 10-15%-kal) A vadtakarmányozás veszteségei csökkenthetők pl. állványos szárítással, illetve korszerűbb, mezőgazdasági szárítási eljárásokkal: Jobb minőségű, kedvezőbb beltartalmú széna készíthető

Vadtakarmányok tartósítása erjesztéssel (silózás) A silózás előnyei: Kevésbé függ az időjárástól A szilázs/szenázs készítés jobban gépesíthető, mint a szénakészítés (szállítása, adagolása viszont nehezebb) Kisebb a veszteség (kb. 15%), kedvezőbb beltartalom, nagyobb vitamintartalom Nagyobb víztartalmánál fogva télen a vadfajok vízigényének nagy részét is kielégíti Olyan takarmányok is etethetők, amit a vad egyébként nem fogyaszt el Ízletes, több évig eltartható takarmány Csökken a hántáskár

A sikeres erjesztést befolyásoló fontosabb tényezők A tejsavtermelő baktériumok életfeltételeinek elősegítése Anaerob körülmények megteremtése (tömörítés) A silózandó takarmány optimális szárazanyag-tartalmának (30-40%) megválasztása: Fű (vegyes állomány): 29-31% Silókukorica: 35-38% Lucerna: 38-39% A rendelkezésre álló szénhidrátok mennyisége és milyensége (monoszacharidok és diszacharidok) Pufferanyagok jelenléte (pl. Ca, Mg, Na, ammónia) – C/PK hányados (a jól erjeszthető takarmányoknál magasabb ez az érték)

Vadtakarmányozásban használható silózott takarmányok Könnyen erjeszthető növények (pl. silókukorica, cukorcirok, napraforgós csalamádé) Közepesen erjeszthetők (pl. fűfélék, füves here, zöld gabonafélék, repce, bükköny) Nehezen erjeszthetők (pl. lucerna, vörös here, bíbor here) Az erdőben végzett tisztítás-gyérítés során keletkezett gallyból és lombból is készíthető silótakarmány Silózható fafajok: pl. tölgy, nemesnyár, gertyán Nem silózható: pl. kőris, hárs, cser A közepesen és a nehezen tartósítható takarmányok minősége adalékanyagokkal (szénhidrátadalékok, gabonamagvak darája, biológiai tartósítószerek, szerves savak, stb.) és/vagy fonnyasztással javítható

A jó minőségű szilázs értékei pH: 3,8-4,2 Az összes sav 60%-át a tejsav, 30% a propionsav adja Egyéb illózsírsavat (pl. propionsavat, n-vajsavat) nem tartalmaz, legfeljebb nyomokban NH3-ból 0,01-0,05%-nál többet nem tartalmaz

A vadtakarmányozásban alkalmazható silótípusok Palánksiló Szalmabála siló: Oldalfala egy, vagy két sor szalmabálából áll, amit kívülről meg lehet erősíteni Az oldalfalakat célszerű fóliával bélelni Kazalsiló (ezek az ideiglenes silótípusok kimondottan helyben fogyasztásra alkalmasak, de jelentős veszteséggel kell számolni) Amennyiben a szilázst 2-3 naponta ki tudjuk hordani a vadetetőhelyre, akkor a mezőgazdasági gyakorlatban használt korszerűbb silótípusokat (pl. falközi silók) is lehet választani

A silózott takarmányok téli etetésének szempontjai A téli takarmányozás egyik legnagyobb problémája a silózott takarmányok szakszerű etetése A megfagyott szilázs etetése a vadfajoknál ugyancsak emésztési zavarokat okozhat A megbontott ideiglenes silók esetében jelentős lehet a veszteség (pl. taposási kár, utóerjedés, beázás), illetve az emésztési probléma (pl. romlott szilázs etetésekor) A legszakszerűbb a vadetetőkben történő, lehetőleg fedett helyen történő etetés, vagy az ideiglenes silók szakaszos módszerrel történő feletetése (annyi szilázs megkezdése, amit 1-2 nap alatt elfogyasztanak az állatok)