Ragasztás és felületkezelés

Ragasztás: az a művelet, amikor szilárd anyagok felületét egy közvetítő anyag, a ragasztóanyag segítségével úgy kötik össze, hogy közben az összekötendő szilárd anyag felületi sajátosságai nem változnak meg. Ragasztóanyag: azok a nemfémes anyagok, melyek szilárd felületeket jó nedvesítéssel és az ebből eredő tapadással (adhézió), valamint kialakuló saját szilárdságukkal (kohézió) kötnek össze.

Ragasztás technika alapfogalmai: nyílt idő: az az idő, amíg a ragasztó a felhordástól számítva kötésre alkalmas marad. zárt idő: az az idő, amíg az összerakott faanyagra a présnyomást fel kell vinni. kötési idő: az az idő, ami alatt a ragasztó eléri a teljes kötési szilárdságot. szárazanyag tartalom: a száradás után visszamaradó anyagtartalom. fazékidő: a felhasználásra kész ragasztó felhasználhatósági ideje. viszkozitás: folyadékok belső súrlódása.

Megszilárdulások módja szerint fizikai úton kötők: a ragasztó megszilárdulása víz- vagy oldószerpárolgás, vagy a lehűlés okozta halmazállapot-változás miatt következik be kémiai úton kötők: a ragasztó megszilárdulásakor kémiai változás játszódik le, katalizátor hatására vagy magas hőmérsékleten kötnek A reakció típusától függően megkülönböztetünk: - polimer ragasztóanyagokat, amelyeknél a kismolekulák összekapcsolódva alkotják a nagymolekulákat, - poliaddiciós ragasztóanyagokat, amelyeknél két különböző kevert anyag molekulái egyesülnek, - polikondenzációs ragasztóanyagok, amelyek molekulái leszakadt kilépő kismolekulák hatására egyesülnek nagy molekulákká.

Ragasztási szilárdság meghatározása A próbatest kialakítása EN 205 szabvány szerint A faanyag: csomómentes, egyenes szálú, közel álló évgyűrű elrendezésű gőzöletlen bükk. nedvességtartalom=12% A ragasztás paraméterei: felhordott mennyiség 150g kétoldalasan. Présnyomás: 0,8 N/mm2, présidő 2 óra. A vizsgálatokat normál klímán (20/65) kell végezni. A szakítógép húzási sebessége kb. 50 mm/perc legyen.

A próbatest kialakítása A próbatestet az igénybevételi csoportnak megfelelően tároljuk, majd a leszakítás során mért nyírószilárdsági értéket az EN 204-ben meghatározott értékkel összehasonlítjuk

Ragasztók nedvességállósági vizsgálata és besorolása

EN 204 szerinti igénybevételi csoport D1: Beltéri felhasználásra, ahol a hőmérséklet csak esetenként emelkedik 50 oC fölé. A fanedvesség max. 15% D2: Beltéri felhasználásra, ahol a ragasztást csak rövid ideig érheti víz vagy kondenzvíz hatása, vagy rövid ideig a páratartalom emelkedik. A fanedvesség max. 18% D3: Beltéri felhasználásra, ahol gyakori a folyóvíz, kondenzvíz rövid ideig tartó hatása, hosszabb időn át tartó magas relatív légnedvesség. Kültéri felhasználásnál a szerkezet az időjárás közvetlen hatásai ellen védett D4: Beltéri felhasználásnál gyakran és erősen éri a szerkezetet folyó vagy kondenzvíz. Kültéri alkalmazásnál a szerkezet kitett az időjárás közvetlen hatásainak, de azt megfelelő felületvédelemmel látták el.