A pácolás gyakorlati kérdései Molnárné Posch Paula: Felületkezelés a faiparban c. könyve alapján

1. Pácok A fa rajzolatának takarása nélkül változtatja meg a felület színét Védelmet nem nyújt Esztétikai funkció

Hárs Amarantfa Merbau Rio paliszander

A pácok kiválasztása az elérendő páckép függvénye Pozitív páckép: a fa szerkezetének eredeti árnyalatkülönbségei nem változnak, a világos és sötét részek egyenlő mértékben színeződnek el Negatív páckép: az eredeti színárnyalat eltérései ellenkező előjellel jelennek meg Strukturált (rajzos) páckép: a rajzolat „hangsúlyossá” válik (a pácanyag bőséges felvitelével) Homogén (egyenletes) páckép: a fa rajzolat egyöntetű elszínezése (kis mennyiségű pác)

Pácokkal szemben támasztott általános követelmények: Fényállóság /fény igénybevétellel szemben mutatott színállandóság Nedvesítő képesség /pácok felületi feszültsége csökkenthető: - poláros oldószer - vizes rendszereknél szalmiákszesz Egyenletes felszívódást, foltmentességet is biztosít Vegyi stabilitás /híg savakkal, lúgokkal formaldehiddel, peroxidokkal szembeni ellenállás

Pácok csoportosítása a színképzés jellege szerint: Színezőanyag pácok: kész színeket különféle hordozóanyagokkal juttatunk a felületre. Készültségük szerint porfestékek, vagy színes oldatok. Speciális színezőanyag pác: szubsztrát pácok. Színezőanyagot és elszíneződésre képes adalékot tartalmaz Kémiai pácok: a szín különböző vegyületek kémiai reakciójának eredménye (általában 2 komponens, csersav és nehéz fém sója). Gyakorlati jelentősége csekély

Színezőanyag pácok I. Kémiai felépítésük és hatásmechanizmusuk szerint lehetnek: 1.Színezékek: oldószerben vagy vízben oldódó színes vegyületek, melyek felszívódva a fa rostjait színezik el. 2.Pigmentek: oldószerben vagy kötőanyagban gyakorlatilag oldhatatlan szerves vagy szervetlen színes vagy nem színes anyagok, melyek a rostok felszínén kötődnek meg.

Színezőanyag pácok fő csoportjai: A.) Vizes fapácok A/1. Porpácok (por alakú színezékek) Mindig színezékek, a rostot festik Bármely fafajra Szintetikus színezékek + beszívódást biztosító és konzerváló adalék Oldás forró vízben gyártói recept alapján A/2. Folyékony pácok (oldott állapotban lévő színezékek Felhasználásra kész (víz, kötőanyag, oldószer, színezőanyag Pigment, vagy pigment/színezék kombináció Bármely fafajra, világos színeknél UV elnyelő adalékkal

Színezőanyag pácok fő csoportjai: B.) Oldószeres pácok B/1. Rusztikus pácok Folyékony, felhasználásra kész Rövid száradási idő Szintetikus oldószerrel felhordható színezékek /pigmentek Fa érdessége alig változik B/2. Szeszpácok (spiritusz pácok) 96% - os etilalkoholban oldott anilinfestékek Színezékek, porok, vagy oldatok formájában jó színezőképesség, gyors száradás, kiváló nedvesítőképesség

B.) Oldószeres pácok folyt B/3. Olajpácok Olajban felvitt színezőanyagok Rusztikus tölgybútorok, műanyag díszítmények élfóliák színezésére B/4. Lakk pácok Átmenet a pácok és a színes lakkok között - Gyantaoldatban pigmentek A szín rétegvastagság függő Többé kevésbé takarja a rajzolatot B/5. Viaszpácok Viaszban színezékkel vagy pigmenttel Kis mértékben felületvédelmet is ad

2. Fehérítő (halványító) anyagok I. Optikai fehérítés:a felület részleges eltakarása pigmenteket tartalmazó bevonatokkal A fehérítő hatás rétegvastagság függő A faanyag rajzolatát bizonyos mértékig elfedi A fa színe az öregedés során nem változik

2. Fehérítő (halványító) anyagok II. Kémiai fehérítés: oxidáló vagy redukáló hatású szerekkel és savakkal valósítható meg, a faanyagban lévő színezékek kémiai bontásával Halványítás 30-35 %-os hidrogénperoxiddal, ammoniumhidroxiddal vagy nátriumhidroxiddal stabilizálva Oxálsav, citromsav, heresó: forrón 30-35 g/l koncentrációban használhatók, fafajonként eltérő hatás Redukáló szerek: gyakorlati jelentősége a nátrium- biszulfitnak van, a diófa halványításában

Faanyagok pácoláshoz történő előkészítése I: 1. Gyantamentesítés: A gyanta a lakkot és a pácot nem veszi fel, ezért az olyan fákból, melyek természetes állapotukban gyantát tartalmaznak, a gyantát a pácolás előtt el kell távolítani. Az eltávolítás módjai lehetnek: - A gyanta oldása szerves oldószerekkel. E célra metanol (faszesz), etanol (borszesz), aceton vagy széntetraklorid alkalmazható. - A gyanta lúgokkal történő elszappanosítása. E célra higított szalmiákszesz 6 %-os szódaoldat vagy 3 %-os kenőszappanoldat használható.

Faanyagok pácoláshoz történő előkészítése II: 2. Tisztító csiszolás: 100-120-as csiszolópapírral, szálirányban. A csiszolásnál elkövetett bármilyen hiba pácolási hibát eredményez. 3. Portalanítás: A pórusokba tömődött vagy felületre tapadt por hangsúlyosan pácolódik. 4. Finom csiszolás: 120-150-es csiszolópapírral. Ezután az előbbiek szerint portalanítás

Faanyagok pácoláshoz történő előkészítése III: 5. Vizezés: Csiszolt puhafák vizes pácokkal történő színezése előtt végezzük. A víz hatására a benyomódott rostok megdagadnak. Az egyenletes felszívódás érdekében a forró vízhez kb. 10 súlyszázalék konyhasót adagolunk. A felhordandó mennyiség mintegy 50-70 g/m2. Ennél nagyobb mennyiség az alkatrész vetemedéséhez vezethet. 6. Szárítás: A vizezett felület szárítása lehetőleg szobahőmérsékleten vagy szárítóalagútban alacsony hőmérsékleten, nagy légmennyiség alkalmazásával történjen. 7. Finom csiszolás: A vizezés után felhúzott szálakat 150-180-as csiszolópapírral távolítjuk el. 8. Portalanítás

Pácolás műveletei A pácszíneket színminták alapján határozzák meg. Pácolás technológiája: Pácanyagok előkészítése Próbapácolás Pácolás fő műveletei: felvitel oszlatás (beszívódás fokozása) pácfelesleg eltávolítása szárítás

Pácfelhordási módok: Szórás Egyenletes bőséges felvitel Szórógépek, szóróautomaták Ködporlasztás – antikoló hatású lakkpácok felvitelére 2. Mártás Vázszerkezetek, tömegcikkek pácolására 3. Hengeres pácfelvitel A leggyakoribb gépi módszer Gumiborítású felhordóhenger, oszlató kefe, lehúzó szerkezet (4. Kézi: Ecset, szivacs)

Egyéb pácolási eljárások I. Felületek füstölése A végre hajtása a következő: Egy akkora szerkezetre (pl. láda) van szükségünk, amelyben a pácolandó tárgy elfér. Jól zárható kell, hogy legyen. Ebbe helyezzük a pácolandó tárgyat, amely alá lapos edénybe szalmiákszeszt öntünk. Ez gőzölögni fog (füstölés!), és addig hagyjuk ebben az ammónia párában, amíg a fa a kívánt sötétebb színt megkapja. Ez általában 12-24 óra. Csersav tartalmú fák (tölgy, mahagóni) pácolására alkalmas.

Egyéb pácolási eljárások II. A likacsok külön színezése Gyűrűs likacsú, nagy edényű fáknál alkalmazható. Többféle módon alkalmazható, de a legcélszerűbb eljárás a következő: A faanyagot lecsiszoljuk, pácoljuk majd a likacsok színezésére szolgáló pácport terpentines fatömítővel péppé keverjük, és a likacsokba nyomkodjuk. Ezt követően újra csiszoljuk, majd politúrozzuk. Előnye az eljárásnak, hogy a likacsok egy lépésben színezve és tömítve lesznek.

Természetes festőanyagok I Természetes festőanyagok I. (Ipari körülmények között ma már nem használják, szinte kizárólag csak a restaurátorok.) A vörösfa (Vörös szantálfa, és a Fernambukfa): faforgács és fapor formájában volt kapható. A szantálfa festőanyaga a szantalin, szódaoldattal főzve ibolyaszínű, alkoholban vérvörösen oldódik. 2. A kékfa (Campeche-fa): por és forgács formájában volt kapható.Fája vörös színű, de vizes főzetével a fát bevonva, a sósav azt még pirosabbá, a timsó ibolyaszínűvé, az ólomcukor kékké, a csersav feketévé teszi. 3. Az indigó bokor leveinek festőanyagát kénsavban feloldották, így egy sötétkék színű erős festőképességű anyagot nyertek. 4. Katechu: festésre igen alkalmas, valamennyi közép-európai fát egy, a diófáéhoz hasonló színre festi, a felület vízálló lesz

Természetes festőanyagok II. 5. Gubacs: akkor jön létre, amikor a gubacsdarázs petéjét egy fejlődő tölgyfarügybe rakja. A lárva körül kialakuló lágy, halványzöld almaszerű kitüremkedést nevezzük gubacsnak. Ha a lárva rovarrá fejlődött, lyukat fúrt a gubacson, és távozott: a visszamaradt kemény héj igen gazdag tannin-és gubacssavakban. A legjobb volt a szíriai Aleppóból importált gubacs, mely közel 70 %-ban tannint (csersavat) tartalmazott. A tiszta csersav színtelen, fénylő por, amely a levegőn gyorsan megsárgul és meleg vízben igen könnyen oldódik. Levegőn megbarnul, fémsókkal fekete anyagot képez. Tölgyfagubacs

Természetes festőanyagok III. 6. Alkanna: a Földközi tenger partvidékén élő növény gyökereinek festőanyaga, amely alkoholban és olajokban piros színben oldódik, alkáliákban pedig kéken. 7. Kurkuma: Kelet- Indiában élő növény (indiai sáfránynak is nevezik) gyökerének őrölt pora. Alkoholban könnyen, vízben nehezen oldódik, élénksárga színű, kevéssé fényálló.