Clostridium pasteurianum Micrococcus roseus Clostridium pasteurianum

Prokaryota (valódi sejtmag nélküli élőlényeknek) Baktériumok Sugárgombák Fitoplazmák …. Eukaryota (valódi sejmaggal rendelkezők) Protozoa - Protozoonok Chromista - Kromisztumok Fungi - Gombák Plantae Növények Animalia - Állatok

FITOPLAZMA 1967-ben fedezték fel Korábbi neve: mikoplazma (MLO) JELLEMZŐI: Egysejtű, szabálytalan alakú 100-1000 nm - elektronmikroszkóppal vizsgálható Sejtfal nincs, csak 3 rétegű sejthártya Magállomány, maghártya még nincs Táptalajon nem tenyészthetők Csak tetraciklinekre érzékenyek Európában többségük (gyümölcsfajokat és szőlőt fertőzőek) karantén vagy veszélyes kórokozók

Nevezéktan: European stone fruit yellowing phytoplasma Terjedés: mechanikailag és maggal NEM vegetatív szaporítással – gyümölcsfajok és szőlő rovar vektorokkal: kabócák, levélbolhák Terjedés a növényben: floémben szisztemizálódik Kimutatásuk: PCR technikával (polimeráz láncreakció)

Cyanophyta (Cyanobacteria) - kékmoszatok (kékbaktériumok) törzse Algae – algák, moszatok 1. Prokatióta algák Cyanophyta (Cyanobacteria) - kékmoszatok (kékbaktériumok) törzse nincs valódi sejtmagjuk és nincsenek kromoszómáik (prokarióták) elkülönült színtest sincs (kromatoplazma), színanyaguk a klorofill-a (kékeszöld), fikocián (kék) nagy alkalmazkodó képességűek

Kékmoszatok (kékbaktériumok) - Cyanophyta Microcystis flos-aquae Nostoc commune

A mai Protisták rendkívül változatos élőlény csoport. Az első Eukarióták feltételezhetően a Protisták/Protozoonok (egysejtű élőlények összetett belső sejt struktúrával) közé tartoztak. A mai Protisták rendkívül változatos élőlény csoport. Törzsfejlődésük menetét rendkivül nehéz tisztázni Gyakran van ostoruk v. csillóik, ami a mozgást teszi lehetővé. Az eukarióták ostorának szerkezete alapvetően eltér a prokarióták ostorának szerkezetétől. Euglena sp.

Protozoa csoportok 7 tagozatra (phylumra) osztjuk. Apicomplexans Sarcodines Ciliates Flagellates Fig. 11.CO

Csoportosan élő Protozoonok Fig. 11.30 Volvox colony

Testfelépítésük Alakjuk, testszimmetriájuk változatos Mértük is nagy változatosságot mutat Flagellaták: 2-5 µm, Ciliatál: 10-50 µm, Steutor coeruleus: 1-3 mm egyes élősködő ostorosok mérete alig éri el a 2 - 4 millimikront (m.), a sugárállatkák telepei 25 centiméteresek is lehet. A citoplazma két részre különül el: külső—ektoplazma és belső—endoplazma

mozgási szervecskék- állábak, ostorok, csillók. Vakuólák- emésztő lüktető vakuólák. heterotróf vagy vegyes táplálkozású egysejtűek sejtformája. nincs állandó alakjuk (amőba), a sejtforma többé-kevésbé állandó (csillósok) a pelliculának vagy bőrkének köszönhetően.

Testfelépítésük Planktonikus szervezeteknél—alaki ellenállást növelő képletek (tüskék), a lebegést segítik A talaj pórusok kis mérete miatt az itt élők mérete 20-30%-al kisebb a szabadon élő fajtársaik méreténél

Ostorosok (Mastigophora) a legősibb protozoonokat képviselik. Egyrészük szaprofita életmódot él, másrészük pedig, mint humán és állati parazita, súlyos betegségeket vált ki. Utóbbiak közé tartozik az afrikai álomkór okozója, a Trypanosoma gambiense. Tulajdonképpen ide sorolhatók azok a fotoszintetizáló ostorosok is, amelyek fény hiányában kemoorganotróf táplálkozást végeznek. Ilyenek az Euglena-félék.

Parabazális-testes ostorosok (Kinetoplastida, Кінетопластиди) Álomkór -Trypanosoma brucei

Trypanosoma gambiense - álomkór ostoros

Amőbák (Sarcodina) kétféle típusú vegetatív sejtet hoznak létre: vagy csupasz, állábakkal mozgó sejtet, mint az Amoeba nemzetség tagjai, vagy pedig merev héjjal rendelkező amőboid sejteket, mint a Foraminfera fajok. Az Amoeba fajok többsége szaprofita, néhány humán és állati parazita is előfordul azonban közöttük, mint amilyen a belekben élősködő Entamoeba histolytica. A foraminiférák amőboid sejtjei ellenálló, többnyire CaC03 tartalmú díszes héjba húzódnak vissza, csak táplálkozáskor nyúlnak ki belőle. Héjuk nagyon ellenálló, több száz millió évig is megmaradó fosszília. Fontos szerepük van a geológiai kutatásokban.

Subph. : Sarcodina altörzs Superclassis: Rhizopoda – Gyökérlábúak Sp Subph.: Sarcodina altörzs Superclassis: Rhizopoda – Gyökérlábúak Sp.: Amoeba proteus - óriás amőba

Vérhasamőba (Entamoeba hystolytica, E. coli)

O.: Foraminiferida - Lyukacsosházúak Sp.: Rotalia beccari

Superclassis: Actinopoda (Radiolaria - Sugárállatkák)

Csillósok (Ciliophora) életciklusuk valamely fázisában csillókkal rendelkeznek. papucsállatkák (Paramecium fajok). A táplálékot a sejtszájon keresztül veszik fel, amely a garatba, majd az emésztő űröcskébe kerül. Jellemző sajátosságuk, hogy sejtjeik két különböző sejtmag makronukleuszt és mikronukleuszt tartalmaznak. Előbbi nagyobb, poliploid, és a s növekedésével, regenerációjával kapcsolatos működést végzi, míg a második kisel diploid és ebben játszódik le a kromoszómák rekombinációja, valamint belőle alkul ki a makronukleusz. Az ivaros folyamat során, párosodáskor a mikronukleusz kicserélődnek, illetve fuzionálnak. Sok Paramecium endoszimbiózisban él baktériumokkal, amelyek vitaminokkal vagy egyéb életfontosságú növekedési faktor látják el a gazdasejtet. A csoportra a szaprofita életmód jellemző, bár néhány áll vagy humán parazita is előfordul közöttük. Ilyen pl. a Balantidium coli.

Szájtölcséresek (Vestibulifera) Balantidium coli

Sp.: Paramecium caudatum - papucsállatka

Spórások (Apicomplexa) csoport sok fajt foglal magába, amelyekre az élősködő életmód jellemző. Sejtjeik is ennek megfelelően fejlődtek: mozdulatlanok táplálékfelvételük felszívással történik. Mint nevük is mutatja, sejtjeik spórákat hoznak létre. Ezek azonban nem kitartó képletek mint a baktériumok vagy a gombák esetében, hanem a gazdasejtek megfertőzésére képes sporozoitok. Számos fajuk gerinces vagy gerinctelen állatokban élősködik, sőt gazdaváltásra is képes. A legfontosabb emberi parazita a maláriát okozó Plasmodium vivax és a toxoplazmózis kórokozója, a Toxoplasma gondii.

Apikális-szervü egysejtűek (Apicomplexa, Апікомплексні)

Malária plasmodium

Ph. : Apicomplexa törzs. O. : Coccidia - Sejtélõsködõk. Sp Ph.: Apicomplexa törzs O.: Coccidia - Sejtélõsködõk Sp.: Plasmodium spp. - malária kórokozók 17.

Sp.: Plasmodium spp. - malária kórokozók

PROTOZOA - Prozozoonok (állati egysejtűek országa) Ebbe az országba sorolt élőlények inkább az állati egysejtűekkel mutatnak rokonságot (amőbaszerűek, sejtfaluk nincs). Acrasiomycota - Sejtes nyálkagombák törzse Bomló növényi anyagokon élnek, víz vagy táplálék hiányában feromonokat kibocsátva csoportosulnak, de önállóságukat megőrzik. Myxomycota - Valódi nyálkagombák törzse Amőba és ostoros formája is lehet. A zigóták összeolvadva plazmódiumot képeznek, melyek gyümölcs alakú spórákat hozhatnak létre. Baktériumokat, szerves törmeléket kebeleznek be. Plasmodiophoromycota (Phytomyxea) - Élősködő nyálkagombák törzse Plazmódiumaik (többmagvú sejtek) a növényi szövetekben fejlődve daganatokat, varasodás okoznak. pl. Káposzta gyökérgolyva, Spongospórás varasodás

Gombák (Fungi, Mycophyta) Heterotrófok (szaprobionták, paraziták, szimbionták), színtesteket nem tartalmaznak Teleptestűek Az alacsonyabbrendű gombák sejtjei csupaszok vagy kitines hártyával borítottak, a fejlettebbeké sejtfal által védett A sejtfal poliszacharidokból (hemicellulóz, kitin, ritkán cellulóz) épül fel Testfelépítésük: egysejtűek (plazmódium), fonalasak (hifák), fonalak tömege (micélium)

Nyálkagomba Aktívan mozgó amőbaszerű test KalmárZoltán: A gombák világa Gondolat 1982. Aktívan mozgó amőbaszerű test Helyhez kötött spóratermő test

Két nyálka-gomba faj Bal oldalon: (Cservirág nyálkagomba) Magyarország gombái CD, Kossuth Kiadó és ComCom Bt. Jobb oldalon: (Ceratomyza fruticosa) Növénytan CD, Kossuth Kiadó

Spóratermő testek Felső és jobb oldali kép: Botanika CD, Kossuth Kiadó Bal alsó kép: Uránia növényvilág - Alacsonyabbrendű növények, Gondolat kiadó

Nyálkagombák - Myxomycota Kakukknyál – Mucilago spongiosa

A növénykórokozó gombák Élősködő nyálkagombák (Plasmodiophoromycota) Csupasz, sejtfal nélküli tenyésztest: a plazmódium Cseppfolyós vizet nem nélkülözhetik A plazmódium a növény szövetében helyezkedik el, onnan kikerülve amőbaszerűen (mixamőba) mozog Ivartalan szaporítósejtjeik: zoospórák két sima ostorral Ivarsejtjeik: planogaméták szintén két sima ostorral Endoparazita életmód, kitartó spóra = ciszta Példák: Gyökérgolyva (Plasmodiophora brassicae) Polymyxa betae – rizomániát terjeszt cukorrépán

Káposzta gyökérgolyva

CHROMISTA – Kromisztumok (növényszerűek országa) Az ide tartozó gombák klorofilljukat elvesztett és így heterotróffá vált moszatok. Régebben moszatgombáknak is nevezték. Sejtfalukban cellulóz van! Oomycota - Petespórás gombák törzse Testük több magvú (cönocitikus), harántfallal nem rendelkező (aszeptált), fonálszerű sejt (osztatlan hifa). Nevüket ivaros szaporodásukról kapták: a hím- és női ivarszervek egyesülésével egy dupla falú, a kedvezőtlen időjárásnak ellenálló zigóta képződik, melynek neve a petespóra. Ivartalan szaporodásuk zoospórákkal (ritkábban konidiummal) történik Ide tartoznak többek között a fitoftóra- és peronoszpórafélék.

Halpenész – Saprolegnia ferax Szőlőragya – Plasmopara viticola Petespórás moszatgombák osztálya - Oomycetes ivartalanul kétostoros rajzóspórákkal, ivarosan oospórákkal szaporodnak vízben élő élősködő fajaik a halpenészek (Saprolegnia spp.) a szárazföldi fajok közül veszélyes élősködő a szőlőragya (Plasmopara viticola), továbbá a Pythium és Phytophtora fajok Halpenész – Saprolegnia ferax Szőlőragya – Plasmopara viticola

(B) Petespórás (oospórás) gombák (Oomycota) Nem valódi gombák, sejtfaluk cellulóz (mint a növényeké) Vegetatív testük: cönocítikus micélium Endofita életmód (növényen belül) Ivartalan szaporodás: zoosporangiumból zoospórák szabadulnak ki, amelyek 1 sima és 1 tollszerű ostorral mozognak vízben Ivaros szaporodás: oogámia (oogónium és anterídium egyesülése) Példák: palántadőlés (Pythium debarianum) burgonyavész (Phytophtora infestans) szőlőperonoszpóra (Plasmopara viticola)

Burgonyavész Szőlőperonoszpóra

Szőlőperonoszpóra, szőlőragya – Plasmopara viticola

Halpenész – Saprolegnia ferax r: Saprolegniales Halpenész – Saprolegnia ferax

Kékmoszatok (kékbaktériumok) - (Cyanophyta) Algae – algák, moszatok 1. Prokatióta algák Kékmoszatok (kékbaktériumok) - (Cyanophyta) nincs valódi sejtmagjuk és nincsenek kromoszómáik (prokarióták) elkülönült színtest sincs (kromatoplazma), színanyaguk a klorofill-a (kékeszöld), fikocián (kék) nagy alkalmazkodó képességűek

Az algák osztályozása   Hortobágyi: Növénytan 2. alapján Uránia Növényvilág 1. alapján Törzsek: Osztályok: Törzsek: Cyanophyta Cyanophyta (kékmoszatok) Euglenophyta Euglenophyta (ostorosmoszatok) Chrysophyta (sárgásmoszatok) Chrysophyceae (sárgamoszatok) Chrysophyta Xanthophyceae (sárgászöld m.) Xanthophyta Bacillariophyceae (kovamoszatok) Bacillariophyta Pyrrophyta (barázdásmoszatok) Dinophyceae (páncélos ostorosok) Dinophyta Cryptophyceae (egybarázdás m.) Cryptophyta Chlorophyta (zöldmoszatok) Chlorophyceae (zöldmoszatok) Chlorophyta Conjugatophyceae/Zygophyceae (járommoszatok) Zygophyta Charophyceae (csillárkamoszatok) Charophyta Phaeophyta Phaeophyta (barnamoszatok) Rhodophyta Rhodophyta (vörösmoszatok)

Kékmoszatok (kékbaktériumok) - Cyanophyta Microcystis flos-aquae Nostoc commune

2. Eukarióta algák (moszatok) Algae 2. Eukarióta algák (moszatok) Az algákkal foglalkozó tudomány a fikológia vagy algológia. Az algák olyan eukarióta organizmusok, amelyek kloroplasztiszt tartalmaznak és fotoszintézissel oxigént termelnek.Egyszerű felépítésű, asszimilációra képes növények Egy- vagy többsejtűek (pl. telepesek), valódi szöveteik nincsenek Főként vízi életmódot folytatnak

Eukarióta algák (moszatok) Az algák törzsfejlődésüket tekintve nagyon heterogének, amelyek egyes csoportjai a növényekkel (pl. zöldalgák, vörösmoszatok), mások a protozoonokkal (pl. Eugléna-félék) hozhatók közelebbi rokonságba. Néhány algacsoport ezeknél jóval korábban alakult ki (pl. barnamoszatok, diatomák).

Felépítésük is nagyon változatos: a mozdulatlan vagy ostorral mozgó egysejtűektől a több ezer, azonos vagy differenciált sejtből álló telepeken keresztül a szövetes növényekhez hasonló szervezettségű moszatokig terjed. Az algák vegetatív sejtjei a telepet (thalluszt) alkotják, amelyeken nő- és hímivarú szervek jöhetnek létre, biztosítva ezáltal az ivaros szaporodást is. Egyes algák azonban csak ivartalanul szaporodnak. Ennek legáltalánosabb formái a thallusz feldarabolódása, a spóraképzés és a sejtek kettéosztódása.

Zöldmoszatok törzse (Chlorophyta) nagyon heterogén csoport, esetenként egymástól nagyobb evolúciós távolságban lévő fajokat foglal magába. Közös jellemzőjük, hogy a és b klorofillt tartalmaznak, tartalék szénhidrátjuk pedig keményítő és furktozán. Valamennyi, az algákra jellemző élőhelyen megtalálhatók. Az ivaros és ivartalan szaporodás egyaránt jellemző rájuk.

Zöldmoszatok törzse (Chlorophyta) Pleurococcus viridis

Zöldmoszatok törzse (Chlorophyta) Békanyál - Spirogyra nitida

Csillárkamoszat - Chara foetida

Csillárkamoszat - Chara foetida

Ostorosmoszatok törzse - Euglenophyta - hasonlóan az előbb említettekhez - a és b klorofillt tartalmaz. Tartalék szénhidrátjuk a csak náluk megtalálható paramylon. Sejtfaluk nincs, jellegzetes, megnyúlt alakjukat a sejten végigfutó pellikula biztosítja.

Euglena viridis – zöld szemesostoros Ostorosmoszatok törzse - Euglenophyta Euglena viridis – zöld szemesostoros

Euglena viridis – zöld szemesostoros

Ceratium hirundinella Barázdásmoszatok - Pyrrophyta Ceratium hirundinella

Sárgásmoszatok törzse (Chrysophyta) A Chrysophyta csoportnál többféle jellemző pigment fordul elő, képviselőik az aranylóbarna, a sárgászöld algák, valamint a diatomák (kovamoszatok). A klorofilleken kívül a barna színt adó fukoxantint, valamint különböző karotinokat tartalmaznak. Tartalék tápanyaguk a chrysolaminarin. Legtöbbjük egysejtű vagy telepes. A citoplazma-membránt kívülről változatos felépítésű és ornamentikájú sejtfal és/vagy héj borítja. A kovamoszatok héja két, egymásba illeszkedő félből áll (epitéka és hipotéka), amelyben nagy mennyiségű kristályos szilikát található.

Sárgásmoszatok törzse (Chrysophyta) Kovamoszat faj - Diatoma vulgare

Barnamoszatok (Phaeophyta) soksejtű, telepes szervezetek kivétel nélkül tengerekben fordulnak elő a legegyszerűbbek fonalas szerveződést mutatnak, míg a fejlettebbeknél a növényi szervekhez hasonló levelek, szárak és rögzítő gyökerek találhatók.

Sargassum

Vörösmoszatok (Rhodophyta) fonalas vagy soksejtű telepes szervezetek Jellegzetes pigmentjeik a vörös színt adó fíkobilinek és a kék színű fíkocianin, amelyek nagy tengeri mélységekben is képesek a napfényt abszorbálni Tartalék szénhidrátjuk a floriedán keményitő Sejtfaluk szulfatált galaktóz polimereket tartalmaznak, amelyek a mechanikai hatásokkal szemben különösen ellenállóvá és hajlékonnyá teszik őket kivonásával és tisztításával állítják elő a mikrobiológiai táptalajok szilárdítására használt agart, vagy a sejtrögzítésnél alkalmazott karrageenant.

Vörösmoszatok (Rhodophyta)