Az európai integráció története 2. előadás

Elképzelések az európai egységről (a 19-20. sz. fordulója előtt) Az egységtörekvéseket sokszor a fenyegető ellenség, illetve a háború elkerülésének szándéka motiválta A török elleni összefogás sürgetése: Rotterdami Erasmus (1469-1536) 1515-ben „A béke siráma…” – az uralkodók széthúzása veszélybe sorolhatja a keresztény Európát Jean-Louis Vives (1492-1540) „Dialógus a megosztott Európáról és a török ellenes háborúkról” – az európai viszálykodás megszüntetését, a törökök elleni összefogás szükségességét hangsúlyozta. Az európai béke megteremtése nemzetek feletti intézmények segítségével: Maximilien de Béthune de Sully (1556-1641) IV. Henrik főminisztere Felismerése: az országok közötti konfliktusokat és háborúkat csak egy nemzetek feletti hatalom megteremtésével lehet elkerülni. 15 államra kiterjedő Konföderáció kell, amit egy államok feletti testület, az Európai Tanács (szenátus – alárendelt állami szuverenitás) ellenőriznie. Ennek keretében 6 területi tanács és egy Általános Tanács működne. Működne még egy Általános Gyűlés (40 szakemberből álló tagját a közösség kormányai jelölnék ki.

Charles Irénée Castel de Saint-Pierre abbé (1658-1743) William Penn (1644-1718) Pennsylvania angol gyarmat megalapítója Az európai egység és a béke megteremtése céljából: az európai országokat egyesíteni kell egy Liga keretében A Ligát egy Általános Gyűlés (Parlament) vezetné Felismerte az integrációban rejlő gazdasági előnyöket (+ személyek szabad áramlása) Charles Irénée Castel de Saint-Pierre abbé (1658-1743) Az európai béke fenntartásának záloga: egy Állandó Szövetség Előnyök: teljes biztonság a háborúk, polgárháborúk ellen, garantálja a fennálló rend védelmét, hadügyi kiadások csökkentése, növekedne a kereskedelemből származó haszon,… A tervezet szankciókat is tartalmaz

Claude-Henri de Saint-Simon (1760-1825) – „Az európai társadalom újjászervezéséről” c. Francia társadalom-filozófus, utópista-szocialista tanok Az elképzelt államot nagyiparosok, tudósok, költők vezetnék A vallás legfontosabb szerepe a szegények megsegítése Szerinte Európa megosztottsága a reformációval kezdődött Az új Európa alapjait a francia-angol együttműködésben látta Nagyra tartotta S-P abbé terveit, de úgy látta, hogy azok konzerválnák a feudalizmust Ellentmondás: egy európai szintű politikai intézmény, amely békét és stabilitást ad, a fennálló társadalmi viszonyok konzerválásával akadályozhatja a fejlődést. (stabilitás, biztonság ≠ fejlődés) A történelemben eddig legjobban a pápai hatalom képviselte Európa egységét, de feudális alkotmányra épült és ez tette alkalmatlanná is, mivel az uralkodó előnyén és az alattvalók hátrányán alapult Szerinte a legjobb alkotmány a parlamentáris alkotmány. Nemzeti parlament – európai parlament Az európai együttműködésnek ki kell terjednie a gazdaságra, a tudományra, a művészetekre is =Az EU közösségi politikájának előképe

Victor Hugo (1802-1885) 1849-ben a párizsi békekongresszuson hitet tett az európai béke és az Európai Egyesült Államok létrehozása mellett Először nemzeti integráció – utána európai integráció (de nem szűnnek meg a nemzeti határok, a nemzeti sajátosságok) Föld-méretekben is meg fog valósulni az integráció, aminek hajtóereje a technikai haladás (! Globalizáció)

Európa vezető szerepének megkérdőjeleződése Európa az egyetemes emberi fejlődés zászlóvivője a Athéni demokráciától a 20. sz. elejéig. - az emberiség történetének valamennyi szociális különbségen alapuló társadalmi formációja Európában jelent meg. Klasszikus rabszolgatartó társadalom - a Periklészi-korban (Athén – i.e. V. sz.) Görög mérték Továbbélése a Római Birodalomban Európai feudalizmus - i. sz. V. sz.-tól (kialakultak a hűbéri viszonyok - klasszikus formája a Frank Birodalomban) A birodalom örökösei a francia, német, itáliai hűbéri államok A X. sz-tól már Európa középső és keleti területein is megszilárdult a feudális termelési mód Egység a sokféleségben Politikai egység helyett szellemi egység - KERESZTÉNYSÉG Szerzetesrendek Egyetemek egységesítő szerepe

Késő középkor – 14-15. sz. – (1450, 1492, 1517) – a modern Európa születése a nyugati kereszténység országaiban Fejlettség = urbanizációs színvonal (sűrű városhálózat, nagy népsűrűség) – É-Itália, D-Németalföld - Hanza városok Fejlettség = városiasodás – tőkeképződés függvénye (kereskedelem (távolsági), kézműipar (textil)) Luxuscikkek – Keletről (levantei kereskedelem – 1453: a törökök elfoglalják Konstantinápolyt) Növekvő városi népesség – élelmiszer-szükséglet – mg fellendülése – regionális munkamegosztás Az atlanti régió fellendülése a nagy földrajzi felfedezések következménye (15-16. sz.) Technikai fejlettség Nemesfém-igény Az atlanti partvidéki kikötővárosok fellendülése Kapitalista termelési mód elterjedése Reformáció – egyházi megújhodás

Nyugat-Európa a 18-19- sz. folyamán az egész világra kiterjesztette hatalmát – gyarmatbirodalmi kapcsolatok, felvilágosodás eszméi Fejlesztette a termelő erőket Biztosította az egyén személyes jogait De! szociális egyenlőtlenség Szocialista-kommunista egyenlősítő eszmék elterjedése (1917 októberi szocialista forradalom) A marxista eszmék elterjedése a keleti térségben (erős feudális viszonyok lassú felbomlása) Bipoláris világ (70-40 év) 1989-90-es rendszerváltás

Európa világpolitikai térvesztése 2500 év vezető szerep (Nyugat-Európa hegemóniája – legnagyobb hatás az újkorban) 400 éves műszaki-technikai fölény Tartós katonai fölény 19. sz. végére nem volt gyarmatosításra alkalmas terület Új államok versengése I. VH. (Antant – Központi hatalmak) USA segítség nyújtása 1917-es októberi szocialista forradalom – lökés a nemzeti felszabadító mozgalmakra Gyarmati gondok (60-as évekre teljesen felbomlik) A folyamatos nyersanyagellátás megszűnése „nyersanyag-fegyver”

Nacionalizmus csírái Európában és a gyarmatokon Európa nem volt képes kialakítani egy problémakezelő és –megoldó rendszert 1815 Bécsi Kongresszus (-öthatalmi egyensúly – NB, Fr.o., Por.o., Ausztr., Oroszo.) Két katonai blokk – I.VH. Nacionalizmus csírái Európában és a gyarmatokon A Népszövetség (Genf) problémája - a wilsoni elvek alapján (népek önrendelkezésének elve)

Wilson 14 pontja – 1918. január 8. 1.A titkos diplomácia megszüntetése és a kormányok közti nyílt tárgyalások 2.A tengeri hajózás szabadsága 3.A nemzetközi kereskedelem egyenlősége, a gazdasági korlátozások megszüntetése 4.A fegyverkezés csökkentése 5.A gyarmattartó kormányok jogainak korlátozása 6.Orosz területek kiürítése + Oroszországnak magának kell döntenie politikai berendezkedéséről 7-8.Belgium, Észak-Franciaország, Elzász-Lotaringia németek általi kiürítése 9.Az olasz határoknak a nemzeti elv alapján való kiigazítása 10.Ausztria-Magyarország népei számára autonóm fejlődés 11.Románia, Szerbia, Montenegró kiürítése, Szerbiának tengeri kijárat juttatása, a balkáni államok határainak a nemzeti választóvonalak szerinti átrendezése 12.A török uralom alatt élő népek autonóm fejlődésének biztosítása 13.Független, tengeri kijárattal bíró Lengyelország létrehozása 14.A Nemzetek Szövetségének megalakítása

Külső nagyhatalmi szándékok Európában Amerikai Egyesült Államok: A polgárháború (1861-65) után gazdasági fellendülés Monroe-elv (1823) – „Amerika az amerikaiaké” Izolációs politika feladása? Legfőbb hitelező Wilson-terv (1918. január 8.) – igazságos béke, nemzeti önrendelkezés, demokratikus államberendezkedés, egyenlő feltételek a világkereskedelemben… Párizsi békekonferencia (1919-20) – a nemzetállami érdekek önző jellege 1920-as elnökválasztás (Warren Harding – elzárkózási politika híve) Európa „puskaporos hordó” – forradalmi hullám 1917-1923

Szovjetunió: A háborús pusztítás óriási , kedvező táptalaj a forradalmi eszmék terjedésének „A VH az egyenlőtelen gazdasági fejlődésből adódó konfliktusok miatt robbant ki” V. I. Lenin – Oroszországi Szociáldemokrata Munkáspárt – proletárforradalmak támogatása – Európai Egyesült Államok – kizsákmányolástól mentes szocialista társadalom kell 1917. októberi szocialista forradalom – megszűnik a kapitalizmus mindent átfogó rendszere Hitt az eszme európai exportjában – „Világ Proletárjai Egyesüljetek!” 1919 tavaszán megalakulnak a tanácsköztársaságok: magyar, szlovák, bajor A társadalmi-gazdasági viszonyok nem igazolták teljes mértékben az új politikai rendszert Elszigeteltség – a II. VH-ban nagyhatalmi nyitás

A két nagyhatalom az I. Vh után visszahúzódott egy aktívabb Európa-politika folytatásától. Európa gondolkodási ideje