Orson Welles

Tartalomjegyzék Életrajz A világok harca – élethű rádiójáték Az Aranypolgár – „minden idők legnagyobb filmje” Filmográfia Linkek

Életrajz Az Egyesült Államok Kenosha nevű kisvárosában született 1915-ben. Már kisgyermek korában kitűnt színészi és rendezői képességeivel. Csodagyereknek tekintették. Sokat utazott, sokoldalú művészi képzésben részesült. Egy ideig képzőművészettel is foglalkozott. Dublinban, Chicagóban, New-York-ban színész. 1935-ben már saját színháza van, a Mercury Theater.

Orson Welles gyerekkorában, kedvenc kutyájával

Welles fiatalon és idősebb korában

Nemes Károly Welles életrajza Nemes Károly – Orson Welles (Gondolat kiadó, 1977)

Sokat szerepelt a rádióban mint riporter és hangjátékíró Sokat szerepelt a rádióban mint riporter és hangjátékíró. Nevét világszerte H. G. Wells: A világok harca című regényének hangjátékváltozata alkalmából ismerték meg. A hangjáték olyan elhihető erejű volt, hogy nyomában valóságos pánik tört ki. H. G. Wells

Színházi és rádiós sikerei megnyitották előtte a hollywoodi filmstúdiók kapuit. 1940. július 30-án az R. K. O. műtermében megkezdi korszakalkotó filmje, Az aranypolgár forgatását. Filmjét a kritika elragadtatással, a közönség azonban tartózkodóan fogadta. Üzleti szempontból tulajdonképpen megbukott. Hasonló sorsra jut többi amerikai filmje is. Welles nem hajlandó alávetni művészi törekvéseit a tőkés érdekeknek. Európába jött, hogy szabadabban dolgozhasson. Legtöbb filmjének nemcsak rendezője, hanem forgatókönyvírója és szereplője is. Mint színész gyakran fellép más rendezők filmjeiben. Irodalmi tevékenységet is folytat, regényeket, tanulmányokat, más rendezők részére forgatókönyveket ír.

A Mercury Theater bejárata

Baloldalon Welles, a kép jobb oldalán Charlton Heston A gonosz érintése (1958) Baloldalon Welles, a kép jobb oldalán Charlton Heston

Orson Wellesnek több arca volt Orson Wellesnek több arca volt. Egyrészről a filmtörténet egyik legnagyobb klasszikusainak egyike, másrészt sokszor másod-harmadrangú produkciók szereplője, hogy zűrös anyagi helyzetét rendezni tudja. A „dicstelen” évek szerepei közül is kiemelkedik azonban néhány: a Harmadik ember, a Claude Chabrol rendezte Tizedik nap, Pier Paolo Pasolini Rogopagja, a Moby Dick Gregory Peck oldalán vagy a Richard Fleischer rendezte Compulsion, amiért Cannes-ban Welles elnyeri a legjobb színésznek járó díjat. Filmtörténeti jelentőségét több életmű-díjjal honorálta a filmszakma; 1966-ban Cannes-ban kap életmű-díjat, 1970-ben Velencében, majd 1971-ben az amerikai filmakadémiai is elismeri életművét.

Oscar díj (Aranypolgár, 1941)

A világok harca – élethű rádiójáték 1938. október 30. Orson Welles H. G. Wells Világok harca (War of the Worlds) című könyvéből készült hangjátékát közvetíti a CBS New Yorkban (a Mercury Theater műsora), amire pánik tör ki. Producer: John Houseman; a forgatókönyvet Howard Koch írta (a Casablanca film forgatókönyvírója).

A történelem egyik legnagyobb botránya révén vált nyilvánvalóvá, hogy könnyűszerrel meg lehet téveszteni nagy tömegeket. Erre 1938. október 30-án derült fény, mikor több ezer amerikai hallgatta a népszerű Orson Welles rádiójátékát. Aznap este H. G. Wells science fiction regényét, a Világok harcát adták elő, mely egy Mars-támadásról szól. Welles a könyvhöz képest egy fontos változtatást hajtott végre, az előadást úgy rendezte meg, mintha az egy hírműsor lenne a marsbeli támadásról. Ezzel valószínűleg a drámai hatást kívánta fokozni. A főcímzenét hamis híradások szakították meg, mely szerint "egy hatalmas égő tárgy" esett egy farmra. Színészek alakították a hírbemondókat, és más, szakértőknek mondott személyek is megszólaltak, akik leírták a Mars-lakók földre szállását és az Egyesült Államok elpusztítását.

A stúdióban közönség is tartózkodott, amelynek az volt a feladata, hogy megijedjen. A műsor elején ugyan bemondták, hogy egy rádiójátékot sugároznak, de ha valaki erről lemaradt, akkor negyven percet kellett várnia a következő bemondásig. Ahogy a látszatközönség rémüldözve hallgatta a látszathíradást, amelyet a színészi játékon kívül hangeffektusokkal tettek még hitelesebbé, többen az otthon ülők közül arra a következtetésre jutottak, hogy a közvetítés valós: a Mars-lakók megtámadták Amerikát. Ennek következtében teljes lett a zűrzavar: az emberek kirohantak az utcára, pincébe bújtak, megtöltötték a pisztolyukat, és minden lehetséges módon védekeztek a Mars-lakók támadása ellen, nem tudva, hogy ezzel pont a rádiójáték pánikba esett közönségének szerepét játsszák el.

A pánikról szóló híradások nemzeti botrányt okoztak A pánikról szóló híradások nemzeti botrányt okoztak. Mindenki biztosítékot szeretett volna, hogy ilyen nem fordul elő többet. Persze az "áldozatokat" is kigúnyolták: sok karikatúra szólt olyan emberekről, akik a látszatot és a valóságot összekeverik. Az újságírók arról is írtak, hogy kiderült milyen veszélyeket tartogat a média. A New York Tribune újságírója, Dorothy Thompson szerint ez az adás megmutatta, hogy a politikusok hogyan használhatják a tömegkommunikációt arra, hogy illúziókkal manipulálják a közönséget.

Welles a stúdióban

H. G. Wells – A világok harca (könyvborító)

Az Aranypolgár Az aranypolgár hőse, Kane, modern fausti figura. Mephisto a tőke. Ezért nem jeleníti meg személyesen a fiú megvásárlóját, sőt még csak nem is pótolja szimbolikus megfogalmazással sem, így is teljesen világos. Ez húsba-vérbe vágó valóság, itt nem lényeges a személy, a tőke adja meg Kane-nek mindazt, amit Faustnak Mephisto. Hogy mennyire a valóság elevenedik meg a filmen, arra jellemző az, hogy az egyik amerikai újságkirály, Hearst, saját kipellengérezését vélte felfedezni a műben, és kíméletlen harcot indított ellene.

Orson Welles Az aranypolgárban nemcsak felhasználta a filmművészet eddig elért legjobb eredményeit, hanem messzemenően fejleszti is azokat (a képmező mélysége, szerkesztés stb.) Kitűnő színészi játéka még élményszerűbbé, hitelesebbé teszi a filmet.

Welles az Aranypolgárban

Az Aranypolgár egyik híres jelenete A főszereplő Kane gyermekkorában nevelőhöz kerül

A film egy másik jelenete Kane az újságok hegyén

Az Aranypolgár A film egyik plakátja

Randolph Hearst Az egyik amerikai újságkirály, Hearst, saját kipellengérezését vélte felfedezni az Aranypolgárban, és kíméletlen harcot indított ellene.

Hearst birtoka, a kastélyával A filmben a főszereplő médiamágnásnak is hasonló birtoka van

Filmográfia Hearts of Age (1934) Too Much Johnson (1938) Citizen Kane (1941) The Magnificent Ambersons (1942) The Stranger (1946) The Lady from Shanghai (1947) Macbeth (1948) Othello (1952) Touch of Evil (1958) The Trial (1962) Chimes at Midnight (1965) The Immortal Story (1968) The Deep (1970) – befejezetlen The Other Side of the Wind (1970-76) F for Fake (1974)

Linkek www.wellesnet.com www.war-of-the-worlds.org/Radio/ http://home.bway.net/nipper/home.html http://www.cinematrix.hu/sitebackup/szinesz.php?muvesz_id=9016 http://www.sensesofcinema.com/contents/directors/03/welles.html http://www.reelclassics.com/Actors/Welles/welles.htm http://movies.nytimes.com/person/116368/Orson-Welles

Köszönöm a figyelmet!