A POLITIKAI-GAZDASÁGI VÁLSÁG ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ KÉSZITETTE: GILIGOR ANITA

2008 szeptemberében az Európai Tanács ülésén napirend előtt meghallgatták Jean- Claude Trichet-t az európai jegybank elnökét: „Európára ennek legfeljebb áttételes hatása lesz.”

A gazdasági világválság kissé eltérítette Európát az egységesedés felé tartó útjáról. Az elmúlt évek nagy projektjeinek fő hangsúlya az új tagok felvételén, a fizikai és szellemi határok megszüntetésén volt. Ezeknek a folyamatoknak első nagy erőpróbája a gazdasági válság.

Európa a legnagyobb gazdasági válság idejét éli a második világháború óta. A politikai lépések megmentették a gazdaságot az azonnali összeomlástól, de az eredmények bizonytalanok, és még mindig kétséges, hogy az eddigi lépéseknek melyek lesznek a hosszú távú eredményei. A válság megjelenésével sok ország megemelte az állami hitelgaranciát, néhányan korlátlan garanciát is vállaltak. Az így megváltozott helyzet jelentősen befolyásolta a hitelvállalásokat, országok közötti feszültségekhez vezetett és aláásta az állampolgárok megoldásba vetett bizalmát.

Még mindig szükség van egységes stratégiára annak érdekében, hogy az Európai Unió piaca ne váljon túlságosan szegmentálttá, különösen a több országra kiterjedő intézmények költségvetési megoszlása terén. Az eurózóna országaira jellemző a magas költségvetési hiány és a nagy adóssághányad. A válság elég borús képet fest a jövőről, és felmerül a kérdés, hogy mennyire képesek együtt maradni az eurózóna országai.

A Lisszaboni Szerződés hatására az európai piac nyitottabb lett, nőtt a termelékenység és a munkavállalás, de a tendenciák az utóbbi időben lelassultak. A válság hatására egyre többen szorulnak ki a munkaerőpiacról, és ez megfelelő reformok nélkül tönkreteheti a jövőbeni fejlődés lehetőségét. A volt szocialista országok utódállamainak csatlakozása az Európai Unióhoz korábban nem ismert gazdasági és kereskedelmi kötődéseket hozott létre. Ez azonban túlságosan nagy hangsúlyt helyeztek a tőkebeáramlásra, és ezáltal sebezhetővé váltak a régió országai. Különösen azok az országok szenvednek a válságtól, amelyeknek magas a külföldi hitelállománya. A helyzet kezelésére egységes makrogazdasági politika és az szükséges, hogy az Európai Központi Bank egyre nagyobb hangsúlyt kapjon a gazdasági életben.

Az Európai Unió elsősorban anyagi segítséget nyújtott a rászoruló országoknak, hogy a banki szektor összeomlását elkerüljék. (Fehéroroszország, Magyarország, Lettország, Románia, Szerbia, Ukrajna) További biztosítékokat nyújtott olyan országoknak, amelyek gazdasága viszonylag stabil (például Lengyelországnak), de a környező országok nehéz gazdasági helyzete miatt könnyen nehéz helyzetbe kerülhetnek. A változások egyik lehetséges módja, ha újra napirendre kerül az eurózóna bővítése, esetleg újratárgyalva a csatlakozási feltételeket. A megfelelően körvonalazott elvárások segíthetik az országokat abban, hogy a válság utáni időben világosan lássák milyen irányvonalakat követve juthatnak el az euró minél korábbi bevezetéséhez. Az eurózónához csatlakozni vágyó országoknak egymással összefogva, és nem egymást akadályozva kell a megfelelőlépést megtenni.

A válság nemcsak hátráltatja az európai gazdaságot, hanem annak is felkínálja a lehetőségét, hogy megfelelő válaszlépésekkel egységesebb, erősebb Európai Unió jöjjön létre. Az európai országok gazdaságának integrálása egy korábban sose látott sikerhez vezethet az Európai Unió történetében.

Köszönöm a figyelmet!