Prof. Dr. Süli-Zakar István (DSc.) DEBRECENI EGYETEM Tudományegyetemi Karok Természettudományi és Technológiai Kar Társadalomföldrajzi és Területfejlesztési Tanszék Az általános társadalomföldrajz alapjai I. Prof. Dr. Süli-Zakar István (DSc.) egyetemi tanár

Az urbanizáció: városodás és városiasodás, A nagyvárosok válsága 16. tétel Az urbanizáció: városodás és városiasodás, A nagyvárosok válsága Kovács Zoltán 2002: Az urbanizáció fogalma, értelmezése; Az urbanizáció története In: Népesség- és településföldrajz ELTE Eötvös Kiadó, Budapest pp. 150-155; 156-178 Kőszegfalvi Gy. – Tóth J. 2001: Az urbanizáció fogalma, az urbanizációs folyamat ismérvei; A városfejlődés történelmi folyamatai, sajátosságai In: Általános társadalomföldrajz I. (szerk. Tóth J.) Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs. pp. 428-430; 431-454

Az urbanizáció fogalma, összetevői Városodás: városok számának gyarapodása, városlakók számának és arányának növekedése (mennyiségi oldal). Városiasodás: a városi infrastruktúra és életmód terjedése e településtípus közigazgatási határain túl, a rurális térben is (minőségi oldal). Városodást befolyásoló tényezők: A város hivatalosan elfogadott jogi definíciója: mit tekintenek városnak? (statisztikai, illetve funkcionális városfogalom, egy- és többkomponensű megközelítés) – felhíguló hazai városállomány. Társadalmi-gazdasági fejlettség szintje: fejlett gazdasággal rendelkező országokban korai ipari forradalom és urbanizáció, sűrű és fejlett városhálózat. Történelmi tényezők: Latin-Amerika koncentrált településfejlődése: mostoha terepviszonyok, külső fenyegetettség, gyarmatosítók abszolutista berendezkedése. Természetföldrajzi viszonyok: tagolt domborzat, hegyvidéki jelleg kevésbé kedvező a városok kialakulása számára: hasonlóan értelmezett városok és társadalmi-gazdasági fejlettség, mégis eltérő városlakó-arány Svédországban és Norvégiában. Városiasodást befolyásoló tényezők: Társadalmi-gazdasági fejlettség: gazdasági fejlettség alacsonyabb fokán szembetűnő különbségek – az országok egyes régióin belül is – és problémák;

Az urbanizáció időbeni és területi különbségei Városok – sőt nagyvárosok – létezése már az ókori potamikus kultúrákban is, a jelenség nagyarányúvá válása mégis az ipari forradalom, illetve a demográfiai átmenet időszakában (modern társadalmak, modern városok – először Angliában): 1800-ban a Föld népességének 2-3%-a városi, a XX. század elején 15 %, 1960-ban 25 %, az ezredfordulón több mint 50 %. Fejlett és fejlődő országok különbségei: 1950-ben még abszolút értékben is több lakos a fejlett országok városaiban, de a 20. század második felétől már a fejlődő országok városaiban élnek többen. Kontinensenkénti különbségek a városlakók arányában: 1920 1940 1960 1980 2000 Európa 35 40 44 65 71 Észak-Amerika 41 46 58 81 87 Latin-Amerika 14 20 33 60 80 Ázsia (-Oroszországgal) 6 12 19 31 Afrika 5 7 13 28 39 Ausztrália és Óceánia 37 53 75 Összesen 15 25 51 Forrás: Kovács Z., 2002

A városlakók aránya a Föld néhány országában, 2003 (%) Országonkénti különbségek: a városi népesség arányában jelentős különbségek vannak az egyes országok között. Angliában a városlakók aránya 1800 és 1900 között 32%-ról 78%-ra emelkedett, amely akkor messze a legmagasabb érték volt a Földön. Magas értékek: az amerikai kontinensen, Ausztráliában és Új-Zélandon, Európában (különösen: Belgium, Hollandia, Luxemburg, Nagy-Britannia, Németország, Dánia, Svédország, Izland). Alacsony értékek: Afrikában és Ázsiában (kontinensétől elütő Líbia, Gabon, illetve Japán, Dél-Korea, egyes közel-keleti országok: Szaúd-Arábia, Kuvait, Bahrein, Katar, Egyesült Arab Emírségek, Izrael). A városlakók aránya a Föld néhány országában, 2003 (%) Belgium 97,5 Románia 55,7 Uruguay 92,5 Nigéria 46,6 Nagy-Britannia 89,7 India 28,3 USA 77,9 Etiópia 16,6 Magyarország 65,4 Ruanda 6,6 Forrás: Der Fischer Weltalmanach, 2006

Városi népesség aránya 2003-ban az 1960. évi %-ában Városlakók arányának növekedési üteme (1960 – 2003): legnagyobb az afrikai (és egyes ázsiai) országokban. Városi népesség aránya 2003-ban az 1960. évi %-ában Botswana 2794 Tanzánia 753 Omán 2217 Szváziföld 703 Mauritánia 1064 Pápua-Új-Guinea 674 Mozambik 937 Banglades 525 Lesotho 891 Kenya 491 Forrás: Der Fischer Weltalmanach, 2006 Magyarországon a lakosság kétharmada városlakó. Ez hasonló arány mint pl. Olaszország, Lengyelország, Törökország, Irán, Ecuador, Zöld-foki-szigetek. 1945-ben 52, 1990-ben 166, 2005-ben 289, 2010-ben 328 város. Több városi rangú, mint városi funkciójú település…

Milliós és többmilliós nagyvárosok, nagyvárosi agglomerációk növekvő jelentősége: 1900-ban 13 db milliós város (össznépesség kb. 1,6%-a) 2000-ben kb. 350 db milliós város (össznépesség kb. 21-22%-a); 1950-ben még csak New York haladta meg a 10 milliós lélekszámot… Egyenlítő felé „vándorló” nagyvárosok: 1920-as években a milliós nagyvárosok földrajzi fekvésének átlaga a 44-45. földrajzi szélesség, XX. század végére kb. 10 fokos elmozdulás az Egyenlítő felé Agglomeráció: egy vagy több központú, jelentős kiterjedésű, nagy népességet koncentráló urbanizált településegyüttes; a központ(ok) és környezetük között sokoldalú és intenzív társadalmi-gazdasági kapcsolatok (pl. munkavállalás, szolgáltatások igénybevétele, rekreáció) Monocentrikus (pl. London, Párizs, Budapest) és policentrikus (pl. Randstad, Ruhr-vidék, Felső-Szilézia) agglomerációk Agglomerációk összenövésével konurbációk / megalopoliszok (Cséfalvay Z. – Gottmann J. francia geográfus nyomán): BosWash, ChiPitts, Anglia, Rajna-völgy, Japán (létező), illetve SanSan, Brazília, európai „sunbelt” (keletkező)…

Urbanizációs folyamatokat magyarázó modellek Városfejlődés hátterében kezdetektől a munkamegosztás, a specializáció áll összefüggésben a gazdasági-társadalmi fejlődéssel; Friedmann J. modellje a településrendszer „nagy átalakulásáról” a gazdaság és a társadalom fejlődési stádiumaihoz kapcsolódóan… (1) iparosítás előtti korban területileg egyenletesen szóródó városok (és falvak) (2-3) átalakulási szakaszban növekedési csomópontok kiemelkedése (kikötők, új iparvárosok, fővárosok  környezetük erőforrásainak felszippantása), centrum-periféria viszonyrendszer kialakulása, városrobbanás a migráció révén is (push-pull tényezők) (4) ipari szakaszban a korábbi nagyvárosi központok mellett kifejlődő szubcentrumok (szivattyú-mechanizmus), vonzástereik határán periférikus területek (5) iparosítás utáni szakasz: ismét egyensúly a településrendszerben, periféria erősebb kapcsolódása a centrumokhoz (közlekedés, hírközlés fejlődése)

Városnövekedés szakaszai (Enyedi Gy Városnövekedés szakaszai (Enyedi Gy. 1988): urbanizáció szakaszossága a gazdaság ciklikusságának következménye (egy sor áttétellel és időbeni eltolódással). A modell jellemzői: (1) egész Földre kiterjesztett globális értelmezés (2) meghatározott gazdasági fejlődési stádiumokhoz rendelt szakaszok (3) legfejlettebb régiókból a fejlődő országok perifériái felé terjedő – lényegüket nem vesztő – innovációk (4) szakaszok pontos megjelenési formája az adott korszak és hely sajátosságait is tükrözi a szakaszok nem válnak el egymástól élesen térben és időben, ugyanazon településrendszer különböző részei is lehetnek eltérő szakaszban… Friedmann J., illetve Enyedi Gy. megközelítése közös abban, hogy a társadalmi-gazdasági fejlődéshez kötik az urbanizáció folyamatát, a településrendszer alakulását, s az egyes országok különbségeit alapvetően az eltérő szakaszokban tartózkodásukkal magyarázzák, amit bizonyos helyi sajátosságok kiegészítenek. Friedmann a területi egyenlőtlenségek alakulására, Enyedi a növekedés súlypontjára koncentrál…

Népesség, ipar és szolgáltatások szuburbanizációja (kitelepülése a városból) Népesség szuburbanizációja: leromló, lakáspiacon leértékelődő belső negyedek (környezeti ártalmak, zsúfoltság) + tömegközlekedés fejlődése, motorizáció – áttelepülés a városperemre (kertvárosok), tömeges ingázás Ipar szuburbanizációja: 1970-es, 1980-as évektől (fejlett országok) – a városban nincs terület terjeszkedni, emelkedő telekárak, tercier szektor konkurenciája, a belső területek rossz elérhetősége nem kedvez az új termelésszervezési módszerek bevezetésének, környezetvédelmi korlátozások a városok belterületein, a kommunikáció és a szállítás fejlődése által biztosított lehetőségek Szolgáltató szektor szuburbanizációja: utóbbi egy-két évtizedben (fejlett országok), nagy térigényű raktározás, nagykereskedelem kiköltözése, belső városrészekben maradó intenzív területhasznosítású, nagy értéket termelő, vevőorientált tevékenységek (pl. tőzsde, bankok, biztosítók, minőségi kiskereskedelem) Népesség és gazdasági funkciók térbeli dekoncentrációjának összekapcsolódása: peremvárosok (új központok), edge-city (pl. Budaörs, Törökbálint) Szuburbanizáció fázisában leértékelődő belső városrészek: slum vagy blight (residential, industrial, commercial)

Nagyvárosi agglomerációk népesség- és munkahely-vesztesége a városhiányos, falusias periféria javára: ellenurbanizáció (counter-urbanisation) vagy dezurbanizáció… pl. USA Atlanti-partvidéke, Ruhr-vidék, Nagy-London (utóbbi 1970 és 1980 között 850 ezer főt veszített) Okai: közlekedési és kommunikációs technológiák által kínált lehetőségek, hagyományos ipari központok leépülése (rozsdaövezetek), új munkahelyek többsége a napfényövezetben, olcsóbb falusi munkaerő, szakszervezetek hiánya, jobb környezetminőség, vidék felértékelődése lakóhelyként 1980-as évek végétől „vissza a városba” (egyes nagyvárosok népessége ismét növekedésnek indult): reurbanizáció, okai: Belvárosi lakókörnyezet megújulása (városrevitalizáció: épületek, parkok – funkcióváltással vagy anélkül: loftlakások kialakítása, kulturális funkció meghonosítása a rozsdaövezetben); Tudatos imázsjavítás (köz- és magánszféra üzleti összefogása: public-private partnership – PPP) Új társadalmi réteg (yuppie) kitermelődése, aki vevő erre a miliőre: felújított negyedek népességének megfiatalodása, státusz-emelkedése, kiszorított szegényebb rétegek elköltözése (dzsentrifikáció) Példák: londoni dokknegyed, Magyarországon még csak az előjelei…

Az urbanizáció egyes szakaszai térben és időben nem különülnek el mereven egymástól: egyidejűleg akár több fázis is megfigyelhető ugyanabban az országban. Az Amerikai Egyesült Államok városfejlődése a XX. század végén: A déli államokban még városrobbanás (urbanizációs fázis) A nyugati államokban legjellemzőbb a szuburbanizációs folyamat Nagy-Tavak vidékén: dezurbanizáció Észak-Atlanti partvidék városai: reurbanizáció

Urbanizációs problémák: A nagyvárosok válsága Városnövekedés és területi terjeszkedés: napjaink városmonstrumai gyakran 100 kilométeres kiterjedésűek; beépített területek növekedése (szuburbanizáció) az eredeti vagy kultúrvegetáció rovására történik gyökeresen új környezeti feltételeket (városklíma) teremtve: pl. Los Angeles, Tokió, Budapest budai hegyeket és erdőket „felfaló” terjeszkedése, fejlődő országok burjánzó bádogvárosai Koncentráció = zsúfoltság: Magas népsűrűség, gazdasági tevékenységek agglomerációs hatásból is fakadó tömörülése, telekárakból fakadó intenzív beépítés: 1980-ban Magyarország népsűrűsége 115 fő/km2, Budapesté 5600 fő/km2 (közepes érték Európában), a legsűrűbben lakott fővárosi kerületben – Erzsébetvárosban – 44 ezer fő/km2. Kairó Gubrah és Bab-Sarieh nevezetű nyomornegyedeiben 170 ezer fő/km2 ( a szűk élettér agresszívvá teszi az embereket). Anyagcsere: egy 1 millió lakosú átlagos európai nagyváros naponta 11500 tonna fosszilis tüzelőanyagot, 320000 m3 vizet és 2000 tonna élelmiszert fogyaszt, miközben 300000 m3 szennyvizet, 25000 tonna szén-dioxidot és 1600 tonna szilárd hulladékot termel. Teljes anyag- és energiaigény kielégítése: európai átlagban a városok ökológiai lábnyoma területük több mint 100-szorosát teszi ki. London esetében csak az élelmiszerellátás, és az erdőkből származó alapanyagokból előállított termékek figyelembevételével 125-szörös szorzó, Nagy-Britannia teljes ökológiailag produktív területének 94 %-a!

Vízellátás: felszíni vagy felszín alatti vizekből (közvetlenül vagy tisztítással) – az európai nagyvárosok kb. 60 %-a több ivóvizet termel ki készleteiből, mint ahogy azt a természetes utánpótlás megengedné. Sok helyen vízhiány, egyre messzebbről fedezett ellátás (pl. Róma az ókorban az Albanói-hegyekből, Los Angeles – Parker-gát víztározója a Colorado folyón, Pécs – Duna, Debrecen – Keleti-főcsatorna). Lakáshiány három hullámban: (1) korai iparosodás, vidékiek tömeges bevándorlása – a fejlődő országok városfejlődésében ez a domináns; (2) kis létszámú háztartások általánossá válása; (3) életformaváltás, lakásokkal szemben támasztott minőségi elvárások emelkedése. Volt szocialista országokban paneltechnológián alapuló tömeges lakásépítés: e lakásállomány elöregedésével jelentős beruházási igények (Debrecenben pl. kb. 80 ezer érintett). A fejlődő országok döntő többségében az infrastruktúra kiépítésének – fejlesztésének üteme képtelen lépést tartani a népesség gyors növekedésével. Ennek eredményeként egészséges ivóvíz, szennyvízcsatorna, villany nélküli, többnyire engedély nélkül épített bádogvárosok, nyomornegyedek jönnek létre a városperemeken (Brazíliában favela, Mexikóban colonias proletarias, Chilében campamento, Törökországban gecekondu, Délkelet-Ázsiában bidonville, angol nyelven shanty town vagy squatter settlement).

Túlterhelt városi közlekedési hálózat: „keringési zavarok”, környezetterhelés (forgalmi dugók  levegőszennyezés, zajártalom). Szűk keresztmetszetek, de a meglévő kapacitások kihasználása sem ésszerű: motorizáció nyomán háttérbe szoruló tömegközlekedés, differenciálatlan munkakezdés miatt reggeli és délutáni csúcsforgalom. Szuburbanizáció folytán növekvő leterheltség (ingázók). Közlekedési infrastruktúra a teljes városterület akár egyötödén!

A gettóképződés modellje diszkrimináció a közjavakban zuhanó ingatlanárak csökkenő kommunális bevételek romló közszolgáltatások lakáspiaci diszkrimináció alacsony jövedelem szegénység slum 5. építészeti-környezeti leértékelődés építészeti leromlás közszolgáltatások hiánya kriminalitás GETTÓ városrész gazdasági leértékelődése képzett rétegek elköltözése ipari üzemek elköltözése munkahelyek csökkenése % 100 6. „védekező” szubkultúra védekezés szubkultúra bezárkózás 75 munkaerő-piaci diszkrimináció faji megkülönböztetés alacsony képzettség alacsony jövedelem etnikai csoport aránya 50 25 Kipp-pont idő A Kipp-effektus Forrás: Cséfalvay Z., 1994

Összefoglalás Az urbanizáció fogalma, összetevői Az urbanizáció időbeni és területi különbségei Urbanizációs folyamatokat magyarázó modellek Urbanizációs problémák: A nagyvárosok válsága A gettóképződés modellje

Köszönöm a figyelmet!