Tájékoztatás, információforrások 8. előadás A bibliográfiák tipizálása 1.

A bibliográfiák típusai A bibliográfiák sokféleképpen csoportosíthatóak, ritkán fordulnak elő tiszta típusok. Napjainkban a bibliográfiák tipizálásának kényszere kevésbé érzékelhető, az egyes klasszikus bibliográfiai műfajok háttérbe szorulnak a bibliográfiai adatbázisokban. Formai jegyek alapján Megjelenési forma szerint: Könyv alakú: általában az ebben a formában megjelent bibliográfiák egy nagyobb időszakot fognak át. Például: Havass Rezső: Magyar földrajzi könyvtár, Budapest, 1893. Lehet gyakoribb is a megjelenésük, ha kurrens bibliográfiáról van szó. Szabadlapos: felvágható, és így a könyvtárakban katalógusként építhető. Például: FSZEK: Irodalmi kritikák, tanulmányok analitikus katalógusa 1961-től. Ma már ez is elektronikus adatbázis formában. Cédula formájú Mikrofilm, elektronikus bibliográfia: A mikrofilm bibliográfiák az USA-ban voltak a legelterjedtebbek. Például: The National Union Catalog, Pre-1956 Imprints. Microfiche ed. Az 1968-1981 között 754 kötetben kiadott nyomtatott katalógust publikálták ebben a formában. Ma minden nemzeti bibliográfia elérhető CD-ROM- formában, és jellemezően online hozzáférésük is biztosított.

A megjelenés jellege szerint: Önálló bibliográfiák Rejtett (kripto)bibliográfiák: könyvben vagy folyóiratcikkek végén szereplő változó hosszúságú, de nagyon fontos irodalomjegyzék. A megjelenés gyakorisága szerint: Retrospektív (visszatekintő, lezárt) Kurrens (periodikus) bibliográfia- ezeket a használhatóság érdekében bizonyos időközönként kumulálják. Horváth Tibor szerint az összes tudományterületen mindkét funkció fontos, legfeljebb a retrospektivitás időtartama és az újdonságértesítés gyorsasága között lehet eltérés. Az előállítás jellege szerint: Elsődleges (primér): Az előállítás során a tételek regisztrálása az eredeti dokumentumok szemrevételezésén (autopszián) alapul Másodlagos (szekundér) vagy származtatott bibliográfiák. Itt a regisztrálás nem épül autopsziára.

2. Tartalmi jegyek alapján Földrajzi terület vagy egység szerint (megjelenési-vagy tárgyhely): Nemzeti Regionális Helyi/helyismereti bibliográfia. Például: Bodor Antal - Gazda István: Magyarország honismereti irodalma 1527-1944. Budapest, 1984. A gyűjtés köre, teljessége szerint: Válogató (szelektív): lehet ajánló vagy éppen tiltó. Például: The best books 1931-1999, 2000.; Index librorum prohibitorum, Róma, 1559. 1960-as évektől nálunk előtérbe kerültek a referensz értékű kalauz bibliográfiák egy könyvtár anyagára építve. Például: Ordódy Mária-Pálvölgyi Endre: A nagy közművelődési könyvtárak kézikönyvei. Ajánló jegyzék, 1967.; Könyvtári kis tükör. Ajánló könyvjegyzék sorozat (főszerk. Bereczky László), mely az 1945-1980 közötti irodalmát dolgozta fel egy-egy tudományterületnek. Teljes bibliográfia: a nemzeti bibliográfiák a hazai dokumentumtermés vonatkozásában

A feldolgozás mélysége, szintje, mértéke szerint: Minél mélyebb a feltárás szintje, annál nagyobb a szelekció, ami azonban – hangsúlyozva - mindig a teljességen kell, hogy nyugodjon. Regisztratív: csak a dokumentum adatait közli, a feltárás szintje nem haladja meg 4-6 ismérv megadását. Magyarázatos bibliográfiák: egy nagy csoport gyűjtőneve. A magyarázat lehet annotáció /egy rövid kommentár/, ez főleg a közkönyvtári gyakorlatban terjedt el. Ennél többet árul el a dokumentumról a referátum, ami a tartalmat reprezentálja, általában 500 szót meg nem haladó terjedelemben. A kivonat a dokumentum szövegének 25-30%-os tömörített változata, ami pótolja az eredeti szöveg elolvasását. Ugyanarra a témára vonatkozó kivonatok gyűjteményét témadokumentációnak hívjuk. Ha egy témára vonatkozó irodalom mondandóját saját szerkezetű mű foglalja össze, akkor szakirodalmi szemléről beszélünk. A magyarázatos bibliográfiák sajátos formája a biobibliográfia, ahol a magyarázat nem a műről, hanem a szerzőről szól, illetve a kalauz jellegű bibliográfia, ahol a magyarázó szövegek az irodalmi források, és azok kutatásának az elemző ismertetését adják.

Az elrendezés módja, a szerkezet szerint: időrendi, helyrendi, szakrendi, betűrendes bibliográfiákat. A szempontok variálhatók: helyrenden belül időrend, szakrenden belül időrend, azon belül betűrend stb. A több szempontú visszakereshetőséget mutatók segítik. Az elrendezés csak látszólag formai kérdés, mivel lényeges tartalmi útbaigazítás is ad, és a feltárt tudományág jellege is nagy hatással van az elrendezésre. Például: A magyar irodalomtörténet bibliográfiája. Bp., Akad. K., 1972-1997. 25 cm   1. köt. A magyar irodalomtörténet bibliográfiája 1772-ig. (Szerk. Vargha Kálmán - V. Windisch Éva) 1972. 638 p.   2. köt. A magyar irodalomtörténet bibliográfiája 1772-1849. (Szerk. Vargha Kálmán - V. Windisch Éva). 1975. 925 p.   3. köt. 1849-1905. Általános rész. I. A-Gy. (Szerk. Vargha Kálmán - V. Windisch Éva). 1990. 774 p.   4. köt. 1849-1905. Személyi rész. II. H-Zs. (Szerk. Kókay György - V. Windisch Éva). Kiadó: Akad. K.-Argumentum. 1997. 621 p.+XXXVI p.   5. köt. 1905-1970. Általános rész. I. (Szerk. Kókay György - V. Windisch Éva). Kiadó: Akad. K.-Argumentum K. 1997. 754 p.   6. köt. 1905-1945. Személyi rész I. A-K. (Szerk. Vargha Kálmán - V. Windisch Éva). 1982. 959 p.   7. köt. 1905-1945. Személyi rész II. L-Zs. (Szerk. Vargha Kálmán - V. Windisch Éva). 1989. 789 p.   8. köt. 1945-1970. Személyi rész. (Szerk. Vargha Kálmán - V. Windisch Éva). 1991. 488 p.   9. köt. 1991-1995. Általános rész: személyi rész: A-Zs. (Szerk. Hajtó Zsófia, B. - Csóra Karola). 2007. 816 p. A kötetek irodalmi korszakok szerint tagoltak, azon belül az egyes szerzők szerint betűrendben csoportosított az anyag.

A feltárt irodalom tartalma alapján: Általános bibliográfia: Amennyiben a bibliográfia nem követi a tudományonkénti felosztást, akkor beszélünk általános bibliográfiáról Például: ősnyomtatvány bibliográfiák, bizonyos nyelven írt művek bibliográfiái. Az általános bibliográfia anyaga lehet nemzetközi is, de jellemzően nemzeti vagy regionális, és változó, hogy milyen hosszú időszakot ölel fel. Ez alapján beszélhetünk korszak-bibliográfiákról is. Szakbibliográfia: A szakbibliográfiai rendszerek a szakterület szélességét, mélységét tekintve úgy tartoznak össze, részleges tematikai átfedésekkel, mint ahogy a tudományok teszik. Követik a tudományuk határterületeit, és a szórásban levő ismereteket is feldolgozzák. A feldolgozott dokumentumféleségek alapján: Könyv-bibliográfiák Folyóirat-bibliográfiák Folyóiratcikk-bibliográfiák (repertóriumok) Kongresszusi kiadványok bibliográfiái Hivatalos kiadványok bibliográfiái Egyetemi kiadványok bibliográfiái Speciális kiadványok bibliográfiái Zeneművek, térképek, plakátok, tankönyvek bibliográfiái Hanglemez bibliográfia (diszkográfia) Filmek bibliográfiái (filmográfia)

A szolgáltatás irányultsága szerint: dokumentum-orientált bibliográfia: a hangsúly azon van, hogy mi jelent meg. Ilyenek jellemzően a nemzeti bibliográfiák. tudomány- orientált bibliográfia: a hangsúly az adott tudományterület eredményeinek közlésén, fejlettségének bemutatásán van. Tipikusan tudományra orientált tájékoztatási eszközök a referáló folyóiratok, a kalauz-és szakbibliográfiák. A szakbibliográfiák esetében érdektelen, hogy mi az információhordozó, az adott szakterületre vonatkozó minden dokumentumtípust felölelnek. felhasználó-orientált: Önmagában a felhasználóra való orientálás nem valósítható meg. A háttérben mindig ott kell lennie egy tudományorientált szolgáltatásnak, amiből kiválogatható a felhasználót érdeklő rész. A felhasználókra orientált szolgáltatások tipikus csoportokat vagy egyéneket céloznak meg. Egyéni igények alapján egyéni felhasználók számára készül a szelektív információ szétsugárzás, ugyanúgy, mint a meghatározott kérés alapján összeállított irodalomkutatás is. Felhasználó orientált bibliográfiák az ajánló bibliográfiák, a könyvkereskedelmi bibliográfiák, a bibliofil kiadványok bibliográfiái, antikváriumi árverési katalógusok, stb.

Tájékoztatás, információforrások 9. előadás A bibliográfiák tipizálása 2. Általános egyetemes elsőfokú bibliográfiák

3. A kiinduló tájékozódást szolgáló bibliográfiák Kalauzbibliográfiák (bevezető bibliográfiák): Olyan sajátos műfaj, amelyben a bibliográfiai tételeket kísérő magyarázó-értékelő szöveg a legfontosabb, legértékesebb. Kiemelkedően fontosak az általános, minden szakterületet átfogó kalauzbibliográfiák. Jellemzően nemcsak bibliográfiai, hanem faktográfiai eszközöket is tartalmaznak. Saját országuk, nemzetük vonatkozásában a leghasználhatóbbak. Német kalauzbibliográfia: Georg Schneider: Handbuch der Bibliographie (5. kiad. Stuttgart, 1999.) Wilhelm Totok-Rolf Weitzel: Handbuch der bibliographischen Nachschlagewerke (6. kiad. Frankfurt, 1984. Angol kalauzbibliográfia: Walford’s guide to reference material (8. kiad. London)

Amerikai kalauzbibliográfia: Guide to reference books (11. kiad., ALA, 1996.) Francia kalauzbibliográfia: Malcles, Louise-Noelle: Les sources du travail bibliographiques (1950-1958) Spanyol kalauzbibliográfia: Enciclopedia de orientacion bibliografica (Tomas Zamarriego, Barcelona, 1964.) Magyar kalauzbibliográfia: Szentmihályi János-Vértesy Miklós: Útmutató a tudományos munka magyar és nemzetközi irodalmához. (Budapest, Gondolat, 1963.) Egy-egy tudományág bevezetői, például: Kosáry Domokos: Bevezetés a történettudomány forrásaiba

Biobibliográfiák: A legrégebbi bibliográfiai műfajok egyike. Egy adott ország vagy szakterület jeles alkotóinak, személyiségeinek életrajzából, pályaképéből, és műveinek teljességre törekvő felsorolásából, regisztrálásából állnak. Átmeneti műfaj a lexikonok és a bibliográfiák között. Az első fennmaradt biobibliográfia: Hieronymus (Szent Jeromos) De viris illustribus (Nevezetes férfiakról) c. műve, iu. 392., amely tulajdonképpen hitvédelmi írás. 135 egyházi író életrajzát és műveik bibliográfiáját tartalmazza. Magyar biobibliográfiák: Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái 1-14. köt. (Gulyás Pál, Viczián János) Nagy Csaba: A magyar emigráns irodalom lexikona (Budapest, Argumentum-PIM, 2000.) Kortárs írók lexikona és fotótára 1945-1990. (szerk. F. Almási Éva, Budapest, Enciklopédia, 1999-2000.)

Ikonográfiai adattárak: Sajátos adattárfajta, amely a képi ábrázolásokat regisztrálja. Az egyes személyek ábrázolási módjára, arcképeik lelőhelyére vonatkozóan adnak felvilágosítást. Tágabb értelemben az egyéb ábrázolásokat feldolgozó műveket is ide lehet sorolni. Szinnyei József: Magyar írók élete és munkái: a szócikkek végén hivatkozás a képekre. FSZEK Budapest bibliográfiához csatlakozó ikonográfiai kötetek: Budapest története képekben 1493-1980. Portrait index (ALA, Washington, 1906.)

Másodfokú bibliográfiák: A másodfokú bibliográfiák a megjelent bibliográfiákat regisztrálják és rendszerezik. Ma már egyre inkább átalakulnak a referenszkönyvek bibliográfiáivá. Forrástájékoztatás. A legjelentősebb utolsó nagy egyetemes másodfokú bibliográfia: Theodore Besterman: A world bibliography of bibliographies

Általános egyetemes elsőfokú bibliográfiák Történetileg ezek, az irodalmat közvetlenül, első fokon regisztráló bibliográfiák alakultak ki először. Ennek okai az ókorban és a középkorban még differenciálatlan tudomány, a dokumentumok viszonylag alacsony száma. Ma feladataik, a nemzeti bibliográfiákhoz hasonlóan: Regisztrálás Azonosítás Kereskedelmi célú reklám, marketing Könyvtári lelőhely megállapítása. Típusai: Biobibliográfiák Elsőfokú világbibliográfiai törekvések Világkönyvtárak publikált katalógusai Bibliofil bibliográfiák Ősnyomtatvány bibliográfiák Sajtóbibliográfiák és sajtórepertóriumok

Elsőfokú világbibliográfiai törekvések Gesner:Bibliotheca Universalis, 1545. Elsődleges motivációja a megőrzés volt. „De mit sirassuk a régieket? Hiszen még apáink idején elpusztult a török szörnyű támadása következtében Budán, Magyarország fővárosában az a könyvtár, amelyet az eléggé nem dicsérhető Mátyás király mindenféle írásból és számtalan görög és héber műből állított össze…” A teljességre törekvés ellenére válogató, csak a klasszikus nyelveken megjelent irodalmat tartalmazza. Biobibliográfia jellegű az elrendezése, és először alkalmaz betűrendet. Paul Otlet-Henry La Fontaine, 1895: Institut Internationale de Bibliographie Bibliofil bibliográfiák A könyvgyűjtés, a bibliofilia (könyvszeretet) elterjedésének következtében jelentek meg. A bibliofil könyv: a régi, ritka, tartalmi vagy művészeti szempontból értékes, első kiadású, stb. könyv. A bibliofil bibliográfia általában válogató jellegű kereskedelmi bibliográfia. Charles Brunet: A könyvkereskedő és könyvgyűjtő kézikönyve, 1. kiad. 1810. Párizs A műfaj mai képviselői: árverési és antikvár katalógusok.

Ősnyomtatvány bibliográfiák Ősnyomtatványok (incunabula, Wiegendrucke): a nyomdászt első termékétől, Gutenberg 32 soros bibliájától 1500. dec. 31-ig szedésnyomással készült nyomtatványok. Jellemezőik: a címlap hiánya, formailag, tipográfiailag a kódexek utánzása. Gesamkatalog der Wiegendrucke, Leipzig, 1925-1940. Sajó Géza-Soltész Erzsébet: Catalogus incunabulorum…, Budapest, 1970. Sajtóbibliográfiák Ulrich’s international periodicals directory (New-York, 1932-) NPA: Nemzeti Periodika Adatbázis Sajtórepertóriumok Internationale Bibliographie der Zeitschrftenliteratur aus allen Gebeiten des Wissenns, Osnabrück 1965, Dietrich Általános egyetemes repertorizálás ma már vállalhatatlan feladat. A cikkek feltárását a nemzeti bibliográfiák, nemzeti sajtórepertóriumok, szakbibliográfiák, adatbázis-szolgáltatók végzik.

Tájékoztatás, információforrások 10-11. előadás Általános egyetemes másodfokú bibliográfiák A nemzeti bibliográfia

Általános egyetemes másodfokú bibliográfiák A másodfokú bibliográfiák vagy a bibliográfiák bibliográfiái az elsőfokú bibliográfiákat regisztrálják. Megjelenésüket a kiadványok számának rohamos növekedése idézte elő. Ma már inkább referensz eszközök, források bibliográfiáiról beszélhetünk. Tájékoztatás a tájékoztatásról típusú szolgáltatásokról beszélhetünk. Történeti előzmények A típus már a 17. sz. közepén megjelent: Labbe (jezsuita pap): Bibliotheca bibliothecarum…, Párizs, 1664. (Ebben a művében jelent meg az első numizmatikai bibliográfia is.) 1500 bibliográfiát regisztrál, annotált. Majd megakadt a másodfokú bibliográfiák fejlődése, valószínűleg a nagy enciklopédia és szótárkiadásoknak köszönhetően. 19. sz. elejétől indult virágzásnak a műfaj: Peignot (1812), Petzholdt (1866), Vallée (1883-1887), Stein (1897), Schneider (1930) 20. sz. eleje: megszületik az első harmadfokú bibliográfia: Josephson: A bibliográfiák bibliográfiáinak bibliográfiája, Chicago, 1901.

Az általános egyetemes másodfokú bibliográfiák típusai: Általános egyetemes retrospektív másodfokú bibliográfiák Tiszta másodfokú bibliográfiák: csak bibliográfiákat regisztrálnak. A legnagyobb szabású vállalkozás: BESTERMAN, Theodore: A world bibliography of bibliographies…Magyar címe: A bibliográfiák világbibliográfiája. 4. kiad. 1965-1966. 117187 regisztrált tétel. Referensz másodfokú bibliográfiák: a bibliográfiákon kívül a segédkönyvek egyéb típusait is regisztrálják. A műfaj legjelentősebb képviselője: MALCLES, Louise-Noelle: Les sources du travail bibliographique, 1950-1958. Magyar címe: A bibliográfiai munka forrásai Magyarországon a legjelentősebb másodfokú referensz bibliográfiák: GULYÁS Pál: A bibliográfia kézikönyve. Bevezetés a könyvészetbe. Budapest: OSZK, 1941-1942. SZENTMIHÁLYI János -VÉRTESY Miklós: Útmutató a tudományos munka magyar és nemzetközi irodalmához. Budapest: Gondolat, 1963. Hiányos apparátus!

Általános egyetemes kurrens másodfokú bibliográfiák Index bibliographicus. Directory of current periodical abstracts and bibliographies. 1. kiadása: FID, 1925-26. The Bibliographic Index. A cumulative bibliography of bibliographies. New-York, Wilson,1938.

A nemzeti bibliográfia A nemzeti bibliográfia fogalma, feladatai „ A nemzeti bibliográfia megnevezést leggyakrabban kétféle értelemben szokás használni: jelenthet műfajt, valamint bibliográfiai rendszert, a különböző típusú nemzeti bibliográfiák együttesét.” (Szabó Sándor, 1993.) A nemzeti bibliográfia egy-egy ország dokumentumainak összességét regisztrálja. A leggyakoribb a területi elv szerinti regisztrálás, vagyis egy adott ország mindenkori területén publikált kiadványok számbavétele, a kiadás nyelvétől függetlenül. Ez tehát a nemzeti impresszumú dokumentumok számbavételét jelenti. (grafikus, audiovizuális, elektronikus és egyéb kiadványok is) Kötelespéldány-szolgáltatás! A Kormány 60/1998. (III. 27.) Kormány rendelete a sajtótermékek kötelespéldányainak szolgáltatásáról és hasznosításáról Patriotika irodalom: az adott ország területén kívül megjelenő, de nyelvi, személyi vagy tartalmi szempontból az adott országgal kapcsolatos művek. A Magyarországgal kapcsolatos műveket hungarika irodalomnak, hungarikumoknak nevezzük.

Elsődleges hungarika: bármely szerzőtől nem Magyarországon megjelent magyar nyelvű művek, eredetileg magyar nyelvű művek külföldön megjelent fordításai (nyelvi szempont), magyar szerző külföldön megjelent idegen nyelven írt kiadványai (személyi szempont) Másodlagos hungarika: azok a külföldi szerzők által írt idegen nyelvű művek, amelyek Magyarországgal valamilyen szempontból kapcsolatosak(tárgyi, tartalmi szempont) A nemzeti bibliográfiák fejlődését meghatározó alapelvek: IFLA: UBC (Egyetemes Bibliográfiai Számbavétel) 1986 UBCIM (UBC International MARC) 1977: Párizs 1998: Koppenhága Minden ország felelős a területén megjelent nyomtatványok számbavételéért A patriotika irodalom regisztrálása minden ország belső ügye A nemzeti impresszumú dokumentumok adatait a patriotika irodalomtól elkülönített formában kell közreadni.

A nemzeti bibliográfiai rendszer A kurrens nemzeti bibliográfiák célja (Malcles 1950): Kulturális propaganda Tudományos információk szolgáltatása Kereskedelmi publicitás biztosítása, a könyvszakma, a könyvtárak és a nagyközönség tájékoztatása A nemzeti bibliográfia intézménye: A nemzeti bibliográfiák intézménnyé válása vagy kormányzati intézkedésre vagy nemzeti könyvkereskedelmi kezdeményezésre vezethető vissza. A nemzeti bibliográfiával kapcsolatos teendőket általában egy-egy intézmény látja el, ezek az ún. nemzeti bibliográfiai központok vagy ügynökségek-ezek általában a nemzeti könyvtárakhoz kapcsolódnak. A nemzeti bibliográfiához kapcsolódó intézményi funkciók: A számítógépesített nemzeti bibliográfia kiadása Kötelespéldány-szolgáltatás Retrospektív adatbázis kiépítése, rekordszolgáltatás Központi katalógusok Kiadványok nemzetközi azonosító száma A nemzeti szerzők és testületek egységesített névalakja Bibliográfiai szabványok gondozása, honosítása A különféle dokumentumtípusok regisztrálásában munkamegosztás és koordináció A bibliográfiai küszöb meghatározása: az a határ, amely fölött regisztrálják a dokumentumokat.