A jelenre korlátozott lét életképtelenné tenné az embert. EMLÉKEZET A jelenre korlátozott lét életképtelenné tenné az embert.

Ajánlott irodalom Ádám György (1987): A megismerés csapdái Magvető Kiadó, Budapest Baddeley, A. (2000): Az emberi emlékezet Osiris Kiadó, Budapest Hebb, D.O. (1995): Tanulás, emlékezet és fe- lejtés - VI. fejezet Gondolat Kiadó, Budapest Kardos Lajos (1982): Az érzékeléstől a cselek- vésig Tankönyvkiadó, Budapest, 119-140.p. Neisser, U. (1984): Megismerés és valóság - VII. fejezet

Jellemzői a megismerés lényegi oldalához tartozik; a megismerés közvetett (logikai) szakaszá- nak része; a tudattartalmak rögzítésén, megőrzésén és felidézésen alapul; segítségével teremtünk kapcsolatot a múlt és a jelen tapasztalatai között; biztosítja megismerésünk és pszichikumunk működésének folyamatosságát; az érzékelésre/észlelésre épülve biztosítja az információk tárolását; egyaránt fontos a szerepe a közvetlen és a közvetett megismerésben.

Az emlékezés anatómiai alapjai agyi képalkotó eljárások  RTM – munkamemória: ▪ Prefrontális és temporális lebeny HTM: ▪ Kódolás - bal félteke területei az aktívabbak ▪ Előhívás - jobb félteke területei aktívabbak ▪ Konszolidációs folyamat – hippocampus és az amygdala

Az emlékezés élettani alapjai 1. Ismételt külső ingerlés hatására: hurokpályák, reverberációs neuroná- lis (zárt öningerlő) körök alakulnak ki. (→ rövid idejű – recens - emlékezet) 2. Tartós vagy gyakori ingerlés hatá- sára: ▸ morfológiai változások; ▸ biokémia változások; ▸ neuronhálózat aktiválódása. (→ hosszú idejű – permanens - emlékezet) emléknyom (engram)

Pszichológiai alapja a képzet: a tárgy olyan képe (mentális kép – vizuális, a- kusztikus, taktilis, motorikus, verbális), amely a megelőző szenzoros hatás alapján (érzékleti leti kép) a tárgy távollétében idéződik fel. A képzetek az észlelettel szemben sajátos jellem- zőkkel rendelkeznek: Az észleletnél kisebb erősségűek. A képzetekre a töredékesség jellemző. A képzetekben megy végbe az első lépés az absztrakció felé vezető úton. A képzet az észleletnek nem mechanikus repro- dukciója: változékony, dinamikus képződmény.

Szakaszai (1) (elhelyezés a memóriában) 1. Kódolás: (elhelyezés a memóriában) bevésés: a tudati képmás rögzítése módjai: mechanikus (ismétlések) értelmes (legfőbb feltétele: a megértés) A kódolás eredményességét befolyásolja: idegrendszeri alkat, egészségi állapot, életkor, a figyelem minősége, az anyagban lévő értelmes kapcsolat, az anyag strukturális kapcsolatai, a szubjektumnak az anyaghoz fű- ződő viszonya (motiváció, szándék, akarati erőfeszítés), a bevésendő anyag terjedelme, az ismétlések száma, több oldalú érzékszervi behatás, közvetlen részvétel a tevé- kenységben, érzelmi állapot, a tanulás technikája

Szakaszai (2) 2. Tárolás: (megőrzés a memóriában) ▪ megőrzés (emlékkép) ▪ felejtés. A tárolás minősége függ: a bevésés hatékonyságától; az egyén szervezetének, i- degrendszerének állapotától; az érzelmi állapottól; a be- állítódástól, érdeklődéstől; attól, hogy a tanulás előtt és után mivel foglalkoztunk

Szakaszai (3) 3. Előhívás: (visszanyerés a memóriából: emlékkép  képzet) ▪ felismerés (a kiváltó ingert kell összevetni a róla kialakult emlékkép- pel, és meg kell állapítani az azonosságokat és különbö- különbözőségeket) ▪ felidézés (a „tárgy” közvetlen jelenléte nélkül kell az elraktározott tudattartalmat visszaadni) (generálás + felismerés = kettős folyamat) Az előhívást segítő tényezők: a kódolás pontossága, mélysége, és a kód kidolgozott- kidolgozottsága; a tanulandó anyag megértése, az információk szervezése a kódoláskor; a megtanult anyag ismétlése, újraszervezése; az információk előhívási támponthoz kapcsolása; kontextushatás.

Típusai (1) Időalapú felosztás (Atkinson-Shiffrin): ▪ szenzoros memória, ▪ rövid távú memória, ▪ hosszú távú memória. Szándékalapú felosztás (Schacter): ▪ explicit memória – deklaratív tudás, ▪ implicit memória. Az emlékezés folyamatai alapján: ▪ bevésés módjától függően:  mechanikus;  értelmes;

Típusai (2) A tevékenység jellegétől függően: ▪ felidézés módjától függően:  motorikus;  képszerű;  értelmi – logikai;  emocionális. A tevékenység jellegétől függően: ■ önkéntelen, ■ szándékos: (gondolkodás + érzelem és akarati aktusok).

Az időalapú emlékezet jellemzése Jellemzők Szenzoros regiszter STM (RTM) LTM (HTM) Az információ belépése figyelem előtti figyelmet kíván (szelekció) „újrajátszás” kódolása modalitásspecifikus (a bemenő inger pontos másolata) akusztikus, vizuális főleg szemantikus Kapacitása nagy korlátozott Ebbinghaus: 7+ - 2 Miller: 7+ - 2 tömb korlátlan fenntartása lehetetlen szándékos figyelem, újrajátszás, ismétlés ismétlődés, szerveződés Az emléknyom tartóssága ikonikus 1mp echoikus 2-4 mp 20-30 mp percektől évekig Információ- veszteség elhalványulás elhalványulás, kiszorítás nem vész el, hozzáférhetősége csökken előhívása „kiolvasás” automatikus: szériális keresés, aktivációs modell előhívási támpontok, az interferencia problémája, keresőfolyamatok, aktivációs folyamatok

A rövid távú memória –munkamemória modell (Baddeley és Hitch, 1970) Téri-vizuális vázlattömb (vizuális puffer) Fonológiai hurok (akusztikus puffer) Központi végrehajtó Az emlékezet működő állapota. Lényege: koordinált mentális aktivitás. A rendszer tagjai egyidejűleg, párhuzamosan működnek.

Az RTM feladatai átmenetileg szükséges anyagok tárolása; átszállóhely; mentális számítások munkaterü- lete (a problémamegoldáshoz szükséges anyagok tárolása).

Tárolás a hosszú távú memóriában Ebbinghaus felejtés-görbéje Forrás: Ádám P.-Balogh L.-Mailát L-né-Nádudvari I-né: Általános pszichológia. Tankönyvkiadó, Budapest, 1990 - 79.o.

A HTM és az asszociáció kapcsolata (asszociáció = képzettársítás: a hasonló vagy ellen- tétes, térben és időben kapcsolódó képzetek egymást felidézik) Az asszociatív kapcsolat lehetőségei - interferencia:  Segítik egymás felidézhetőségét (+):  szimultán (egyidejű) felidézés: A B (téri érintkezés egyidejűsége alapján)  szukcesszív (egymás utáni) felidézés: A B C (időben egymás után észleltek alapján)  Gátolják egymás felidézhetőségét (-):  proaktív: A B  retroaktív: A B □ homogén

A hosszú távú memória működési jellemzői A kódolás és az előhívás szoros kapcso- lata – a feldolgozás mélysége: szerve- zés; kontextus, állapotfüggő tanulás. Az emlékezet és az érzelem kapcsolata – a felejtés érzelmi tényezői (villanófény- emlék, szorongás, kontextushatás, elfoj-tás.)

Implicit (perceptuális) memória Procedurális emlékek (cselekvéses)  Tartalma:  Lassan elsajátított perceptuális, motoros és kognitív készségek.  Traumákhoz fűződő elfojtott, lehasadt ér- zelmek.  Korai emlékezet.  Jellemzője:  Perceptuális alapú.  A szándék mellőzése és az automatizáló- dott kognitív műveletek.

Explicit memória  Tartalma:  Jellemzői: Deklaratív tudás (tények tárolása)  Tartalma:  szemantikus emlékek – ismereteink fogalmi szintű tárolása,  epizódikus emlékek – személyes események.  Jellemzői:  A szándékosan kidolgozott emlék meg- nyilvánulásai.  Felidézhető, átdolgozható, tudatos vagy a tudatosság számára elérhető képi vagy verbális formában reprezentálódik.  Az implicit memóriához képest később érik.

Az emlékezetről való gondolkodás története Korai gondolkodásmód – strukturalista felfogás:  számítógépes analógia – tárak,  többszörös tár elméletek – a köztük lévő kap- csolat  az információt átemelő (transzfer fo- lyamatok; reprezentáció (külvilági események belső leképeződése); tárolási idő és a felejtés. Modern elképzelések – folyamatmodellek – információfeldolgozási fo- lyamat (információ szűrése, kategorizálása, reprezentációja):  emlékezeti rendszerek,  a közvetlen emlékezet aktív, a tartós passzív.

A tartalom szerveződésének lehetőségei (1) 1. TÖBBSZÖRÖS EMLÉKEZETI TÁR Ismételgetés: fenntartó, feldolgozó. rövid távú memória hosszú távú memória szenzoros tár információ bemenő felejtés Az emlékezet társas modellje Forrás: Bernáth László – Révész György (1995): A pszichológia alapjai Tercia Kiadó, Budapest, 115.o.

A tartalom szerveződésének lehetőségei (2) 2. CRAIK ÉS LOCKHART - FELDOLGOZÁSI SZINTEK ELMÉLET 3. COLLINS ÉS QUILLIAN – HIERARCHIKUSAN SZERVEZŐDŐ JELENTÉSHÁLÓ 4. COLLINS ÉS LOFTUS – TERJEDŐ AKTIVÁCIÓ ELMÉLETE 5. ROSCH – PROTOTÍPUS-ELMÉLETE

Konstruktív emlékezet Sémák – (Barlett,1930-as évek): a sémák tárgyak, jelenségek osztályairól alkotott ismereteink; az emberek új dolgokra a már létező struktúrák segítségével emlékeznek. Forgatókönyvek – (Schank és Abelson, 1977): a gyakran átélt társas életben gyakorolt cselekvéseinkkel kapcsolatos tudásunk. Történetek – bonyodalom irányítja őket, az elbeszé- lés a bemutatásra és értelmezésre tö- rekszik (pl. különböző tanulságok, meg- győződések).

Az emlékezés egyéni sajátosságai a bevésés gyorsasága, a megőrzés tartóssága, a felidézés pontossága.

Az emlékezés hibái és zavarai gyakori felejtés, emlékezeti kiesések (amnéziák): (retrograd, congrad, anterograd) az emlékezet pontatlansága (paramnézia, kriptoamnézia, retroaktív hal- lucináció, hiperamnézia, katatim emléke- zet, hipamnézia).

Az emlékezet fejlesztése Tömbösítés A képzelet használata a kódolás során: mnemotechnikai módszerek (helyek módszere, kulcsszómódszer) Feldolgozás mélysége Kontextus szerepe Szervezés Előhívás gyakorlása