Biogazdálkodás
A biogazdálkodás a világ szinte minden területén jelen van A biogazdálkodás a világ szinte minden területén jelen van.E gazdálkodási módot sokféle névvel illetik: újabban „ökológiai gazdálkodás” terjedt el, de organikusnak, vagy biológiainak illetve alternatívnak is nevezik. Az ökológiai gazdálkodásnak az a lényege, hogy szigorúan tiltja a géntechnológiát, a szintetikus és környezetkárosító vegyszerek használatát.
Az ökológiai gazdálkodás helyzete világviszonylatban: veszélyes vegyszerek mértéke az ötvenes évektől kezdve rohamosan a hetvenes évekig nőtt. Ekkor egy megtorpanás következett be, mivel az 1973-as olajárrobbanás az energiahordozókkal együtt felhajtotta a belőlük gyártott műtrágyák és növényvédő szerek árát.
Ország Argentína 380000 0,22 Ausztrália 5293723 1,12 Ausztria 287900 Ökológiai művelésben lévő hektárok Ökológiai területek %-os formában Argentína 380000 0,22 Ausztrália 5293723 1,12 Ausztria 287900 8,41 Csehország 110756 2,6 Hollandia 22997 1,15 Kanada 163843 Japán 5083 0,09 Magyarország 30000 0,56 USA 900000
Európai Unió országai több mint 3 millió hektár ökológiai gazdasági területtel rendelkezik, ami majdnem 2%-a a teljesnek. Ami egyre csak nő
Az ökogazdálkodás fejlődése Magyarországon: Dinamikus fejlődés, 1991-2002 között az ökogazdálkodással foglalkozó üzemek száma hatszorosára és az általuk öko módon megművelt területek mérete 7 és félszeresére nőtt. 2002-ben a mezőgazdasági területek 0,5%-át teszik ki Fontosabb hazai biotermékek:gabonafélék, olajtök, napraforgó, kukorica, zöldség, gyümölcs, gyógy- ill. fűszernövények.
Megnevezés Termékek megoszlása % Termőterület, ha Őszi búza 17% 1335,6 ha Egyéb gabonafélék 14 1075,6 Olajtök 9 724,8 Napraforgó 18 1356,6 Lucerna 6 446,7 Kukorica 712,9 Egyéb ipari növények 5 365,2 Egyéb pillangós 10 776,5 Gyógy-és fűszernövények 2 166,6 zöldség 1559
Hazánk mezőgazdaságilag megművelhető szántóterülete mintegy 4,7 millió hektár. Ebből szakértők szerint az EU-hoz csatlakozás után, mintegy 2,5 millió hektár terület lesz „versenyképes” módon művelhető.A további, mintegy 2,2 millió hektárra meg kell találni az alternatív hasznosítási módokat. Az egyik lehetőséges és ígéretes irány a biogazdálkodás. Jelenleg közel 60 ezer hektáron termelnek bioélelmiszert vagy bioélelmiszer alapanyagot Magyarországon. E terület nagyságát 300 ezer hektárra kívánja növelni a kormányzat.
Az ellenőrzött gazdaságok státuszuk szerint: Teljesen átállt üzemek, azaz ökoüzemek Átállás alatt lévő üzemek, amelyek az első vagy második évben vannak Hagyományos gazdálkodást végző, azaz konvencionális üzemek Vegyes státuszú ökoegység
Területhasznosítás 1998-ban az átállás alatt lévő, vagyis átállási területek 51%-át gyep, rét és legelő, 4%-át ültetvények foglalták el, 43%-án szántóföldi kultúrákat termesztettek és 2%-át ugaroltatták. 2008-ban a már átállt területek 81%-a szántóföldi kultúra, 10%-a gyep, rét és legelő, 1%-a ugar.
Piaci lehetőségek Nincs olyan szegmens, amely hasonló módon fejlődne Legnagyobb felvevő piac: USA, Európa, Japán Számos cég nyitott cégek felé:
Hazai exportlehetőségek: A hazai ökogazdaságok többsége exportra termel, a biotermékek 90-95 %-a Nyugat-Európába kerül. A hazai ökotermékek állagosan 20-70%-al drágábban kelnek el. Az Eu piacán a biotermékek vám szempontjából azonos elbírálás aláesnek, mint a hagyományos termékek. Tehát érdemes termelni és kihasználni a lehetőségeket.
A biogazdálkodás szabályozása az EU-ban Maga az elnevezés országonként változik, azonban ugyanazt jelenti: olyan gazdálkodási rendszereket határoz meg, amelyek tilalmazzák vagy korlátozzák a műtrágya és egyéb vegyszerek használatát. Célul tűzték ki a kiváló minőségű, szermaradványoktól mentes termékek előállítását, továbbá olyan módszerek bevezetését, amelyek vegyi készítmények nélkül is megőrzik, sőt javítják a talaj termelékenységét. Az előírások betartása érdekében ellenőrző szervezeteket hoztak létre a tagországok.
A biogazdálkodás több szempontból eltér a szokványos eljárástól: Nem szennyezi a talajt és az élővizeket mérgező vegyületekkel. A biológiai sokrétűség fenntartására törekszik a növény- és állatvilágban egyaránt. Igyekszik a talajszerkezet és a talajban élő szervezetek egyensúlyának fenntartására. A szerves-anyag tartalom növekedése révén mérsékli az ásványi tápanyagok kilúgozódását, kimosódását. A növényvédelemben is erősen támaszkodik az egyensúly megtartására.
Elsősorban a természetes, a helyi és a megújuló energiatartalékok feltárására törekszik. Az energiatartalékos módszerek alkalmazása révén csökkenti a gazdaság függőségét a külső erőforrásoktól.
A biogazdálkodást sokan bírálják: Elérhető termésátlagok gyengébbek. Induló költségek magasak Bonyodalmak az áru forgalmazása és értékesítése között. Nehezen gépesíthetők Drágábbak
A biogazdálkodás támogatása: Támogatást élvez részint a tagállamoktól, részint az Unió forrásaiból. Kiváltképpen Dánia, Hollandia, Németország, Franciaország,Nagy-Britannia segít ennek a gazdálkodásnak. Általában pénzügyi támogatást kapnak (Dánia, Saar-vidék), Hollandiában minta biogazdaságokat is berendeztek, illetve ingyenes tanfolyamot szerveztek. Valamennyi tagországban tanácsadó szolgálatot szerveztek a biotermelés előmozdítására. Kutatásokat 1970 óta végeznek Németországban bio- és szokványos termékek összehasonlítására. A lényeg tehát azon van hogy összhangba kell hozni a mezőgazdasági termelést a környezetvédelemmel és a táj jellegének megőrzésével.
Áttekintés a biogazdaságokban használt szerekről: 1 Áttekintés a biogazdaságokban használt szerekről: 1.A biogazdaságban engedélyezett tápanyagpótló és talajjavító adalékok: istállótrágya, hígtrágya, tőzeg, szalma, gilisztahumusz, háztartási hulladék 2.Növényvédő szerek: piretrin készítmények természetes alapanyagból, kovaföld, kőliszt, nátrium-szilikát, szódabikarbóna, 3.Élelmiszer-adalékok: kálcium-karbonát. Tejsav, citromsav, lecitin Ízesítők:természetes eredetű fűszerek és adalékok Víz, só: ivóvíz, konyhasó
„ A fenntartható fejlődésnek magába kell foglalnia az élelmiszertermelés mellett a korlátozott mennyiségben rendelkezésre álló erőforrások megőrzését és a természetes környezet védelmét is, azért, hogy a most élők szükségletei anélkül kerüljenek kielégítésre, hogy veszélyeztetnék a szükségletek kielégítését a jövő nemzedékei számára.”