Dell Hymes: SPEAKING S – scene, setting – színtere, a kommunikáció időbeli és térbeli helyszíne. Annak minden fontos jellegzetességével P – participants – résztvevők. Legfontosabb szempont, milyenek közöttük a státus viszonyok. E – Ends – Célok. Kétfajta célról beszélünk. Van célja magának a szituációnak és megvannak a külön céljaik a résztvevőknek. A – act sequence – Cselekvések sorrendje – mely kulturálisan kötött, meghatározott. Pl: Milyen egy belépés – köszönél a mi kultúránkban, vagy a búcsúzást nálunk és a japánoknál. K –key – kódok (Verbális és nem verbális kódok.) I – instrumentalities Eszközök, melyeket a kommunikációs helyzetben felhasználunk. N – norms of interaction and interpretation Az interakció és az interpretációnormái. Normaszegés lehet kreatív vagy deviáns, a besorolás néha az értékelőtől függ. G – Genre A műfaj, amelyben az adott kommunikatív aktus létrejön: előadás, beszélgetés, tanácsadás, interjú, stb. ezek a kommunikációs műfajok.

Tranzakciós iskolák

1. Eric Berne: Emberi játszmák 1.inger- és élményéhség 2. elismerés utáni vágy 3. struktúra-éhség Szervezett rendszerek alakulnak ki A játszmák elméletét illetően pedig összefoglalóan azt mondhatjuk, hogy akármilyen legyen is a társas érintkezés, biológiailag mindenképpen előnyösebb mintha nincs érintkezés.

Középpontban: testi és a lelki egyensúly 1. Feszültségcsökkentés 2. Ártalmas helyzetek elkerülése 3. A simogatás megszerzése 4. A fennálló egyensúly fenntartása

Strukturális elemzés Más szituáció – más magatartás (nézőpont, hang, szókincs ) ???  én-állapotok felfedezése

Szülői én-állapot  szüleink magatartásmintáját követjük, ahogy gyermekeinkkel viselkedünk. Bizonyos válaszokat automatikussá tesz, s ezzel időt takarítunk meg: azért csináljuk így, mert így szokás. anyai apai

Felnőtt én-állapot ez autonóm, a valóság tárgyilagos értékelésére irányul. Szabályozza ugyanakkor a szülő és a gyermek tevékenységét, esetenként közvetít közöttük.

Gyermeki én-állapot  archaikus maradványokra épülő, korai gyermekkorban rögzült minta. Három összetevőre osztható: természetes gyermeki, alkalmazkodó gyermeki és lázadó gyermeki.

A társas érintkezés egységét tranzakciónak nevezzük A társas érintkezés egységét tranzakciónak nevezzük. Ez egy tranzakciós ingerből és egy tranzakciós válaszból áll. Az egyszerű tranzakciós elemzés annak a megállapításával foglalkozik, hogy milyen én-állapotok mozgósították a tranzakciós ingert és milyenek váltották ki a tranzakciós választ.

Egyszerű, kiegészítő jellegű tranzakciók SZÜLŐ SZÜLŐ FELNŐTT FELNŐTT GYEREK GYEREK - Hol vannak a mandzsettagombjaim? - A fürdőszobában láttam, a kisasztalon. - Drágám, kivasalnád az ingemet, akkor olyan szép lesz. - Hát persze, angyalom!

Egyszerű, keresztezett tranzakciók SZÜLŐ SZÜLŐ FELNŐTT FELNŐTT GYEREK GYEREK Hol vannak a mandzsettagombjaim? Miért mindig rajtam keresel mindent? Miért nem ügyelsz a saját holmidra? Már nem vagy gyerek!

Rejtett, szöget bezáró tranzakció SZÜLŐ SZÜLŐ FELNŐTT FELNŐTT GYEREK GYEREK - Ez itt jobb, de ezt maga aligha engedheti meg magának. - Márpedig ezt fogom megvenni.

Duplafenekű, rejtett tranzakció SZÜLŐ SZÜLŐ FELNŐTT FELNŐTT GYEREK GYEREK Már megint leverte e gyerek a lámpát. Hát igen, ma negyedszer.

Eljárások és rituálék A tranzakciók rendszerint sorozatban zajlanak le. A sorozatokat nem a véletlen állítja elő, hanem programozottak (ld. társas forgatókönyvek). Rituálé: külső társadalmi erők által beprogramozott, egyszerű, kiegészítő tranzakció sztereotipizált sorozata. Olyan fesztelen rituálé, mint például a búcsúzás egy társaságtól, részleteiben erős helyi eltéréseket mutathat, de alapvető formájában mindig azonos. Pl.: 1A: Helló, jó reggelt! 1B: Helló, jó reggelt! 2A: Hogy vagy? (Meleg van, mi?) 2B: Jól, hát te? (De milyen, bár talán esni fog.) 3A: Rendben. (Na, vigyázz magadra!) 3B: Majd látjuk egymást. 4A: Viszlát! 4B: Viszlát!

E és F távoli ismerősök: 1E: Üdv! 1F: Üdv! 2E: Hogy van? 2F Jól, és maga? (meglepődve) 3E: Remekül, szép meleg időnk van! 3F: Igen (Óvatosan) Bár mintha esőre állna. 4E: Örülök, hogy megint láttam! 4F: Én is. Sajnos mennem kell, mert bezár a könyvtár. Viszlát. 5E Viszlát!

Időtöltések Az időtöltések, félig rituális, egyszerű, kiegészítő tranzakciók sorozata, amelynek elsődleges célja valamely időköz strukturálása, kitöltése. Ezeket leggyakrabban társas összejöveteleken játsszák, vagy a várótermekben. Téma szerint mutatja be őket Berne, bár utal arra, hogyan lehet őket osztályozni. A külső meghatározók szociológiai jellegűek: nem, kor, családi állapot, kulturális, faji vagy gazdasági helyzet.

Játszmák A játszma kiegészítő, rejtett tranzakciók folyamatos sorozata, amely pontosan meghatározott, előre látható kimenet felé halad. A játszmát Berne megkülönbözteti a művelettől egy szemléletes példával. Amikor valaki bátorításért fordul a másikhoz, s azt megkapja, akkor egy művelet. Ha valaki bátorításért fordul a másikhoz, s miután megkapta, a másik ellen fordítja, az játszma. Forgatókönyve: Horog > gyenge pont > válasz > átváltás > szembesülés > kiegyenlítés Páciens: Úgye, sokat javultam, doktor úr? Doktor: Igen, javult, mióta jár a kezelésekre. Páciens: Akkor miért kell még mindig járnom!?

Életjátszmák Alkoholista : Ötszereplős: Alkoholista, Üldöző (általában ellenkező nemű, házastárs), Megmentő (orvos), Balek (akitől dugiban pénzt lehet szerezni, alkoholista anyja), Agitátor (barát: gyere igyál meg velem egy…) Házassági játszma

Dean Barnlund modellje 7 posztulátum: A kommunikáció a jelentés evolúcióját írja le. A kommunikáció dinamikus A kommunikáció folytonos A kommunikáció körkörös A kommunikáció megismételhetetlen A kommunikáció irreverzibilis A kommunikáció összetett

P: Person (személy) D: Dekódolás E: Enkódolás Cbeh(nv): Non-verbális viselkedési támpont Cpr: Személyes támpont Cpu: Nyilvános támpont

P: Person (személy) Cpr: Személyes támpont D: Dekódolás Cpu: Nyilvános támpont E: Enkódolás Cbeh(nv): Non-verbális viselkedési támpont M: Message (üzenet) Cbeh(v): Verbális viselkedési támpont