ÉRZÉKSZERVEK A szem - a látás szerve

Az érzékszervek ingerfelvevő berendezések, amelyek a bel- és külvilág ingereit felfogják és idegrostok útján a központi idegrendszer felé továbbítandó ingerületté alakítják át. A látószerv a környezetből fényingereket vesz fel, amelyek révén a tárgyak formájáról, színéről kapunk információkat.

Segédszervei: Szemmozgató izmok- működésüket a III., IV., VI agyideg biztosítja. Könnymirigyek- a szemüreg belső zugában helyezkednek el; váladékuk a könny, mely enyhén sós, baktériumölő anyagot tartalmaz, nedvesíti és tisztítja a szem felszínét. Szemhéjak – pislogással eloszlatják a könnyet a szemhéjat belülről borító kötőhártyán. Szempillák – gátolják a porszemek szembe kerülését, védenek az erős fényhatástól. Kötőhártya – a szemgolyó és a szemüreg közötti rést zárja el, érhálózatban, idegvégződésekben gazdag.

A szemgolyó rétegei: Ínhártya (sclera) - a szemgolyó külső hártyája, fehér rostos állományú, ereket, idegeket nem tartalmaz. Elülső része az átlátszó szaruhártya (cornea), érző idegvégződéseket tartalmaz, vérerei nincsenek. Érhártya (choroidea) – a szemgolyó középső burka, erekben gazdag, táplálja az ideghártyát. Külső elülső része a szivárványhártya (iris), festéksejteket és simaizmokat tartalmaz. Közepén található a pupilla nyílása, pupillareflex révén az ideghártyát érő fény mennyiségét szabályozza. Belső elülső része a gyűrű alakú sugártest, lencsefüggesztő rostokkal kapcsolódik a szemlencséhez, szabályozza szemlencse domborúságát és termeli a csarnokvizet.

Ideghártya (retina) - a szemgolyó belső burka. Receptorsejtekben és idegsejtekben gazdag. A csapok a sárgafoltban tömörülnek (fovea centralis- a legélesebb látás helye), a nappali és színes látás receptorai (kb. 4 millió). A pálcikák (kb. 75 millió) a sárgafolttól távolodva egyre nagyobb számban vannak jelen, a szürkületi látás receptorai. A pálcika- és csapsejtekkel a kétnyúlványú idegsejtek, ezekkel pedig a dúcsejtek állnak összeköttetésben. A dúcsejtek axonja képezi a látóideget, melynek kilépési helye a vakfolt.

Fénytörő közegek: Szaruhártya- törésmutatója a levegőétől erősen különbözik, fénytörése jelentős, de mértéke nem szabályozható. Csarnokvíz- a nézett tárgy távolságához való alkalmazkodásban nincs szerepe. A sugárizom termeli, színtelen folyadék (víz + albumin). Elülső szemcsarnok (szaruhártya és szivárványhártya között) és hátulsó szemcsarnok (szivárványhártya és lencse között) üregét tölti ki. Szemlencse- szabályozható a domborúsága és ezzel a fénytörése. Átlátszó, bikonvex (kétszeresen domború) lencse. Domborúságának növekedésével a lencse törőképessége fokozódik (közelre nézéskor), domborúságának csökkenésével a lencse törőképessége csökken (távolra nézéskor).

Normál szemgolyón, amelyen a cornea – retinatávolság 24 mm, a szem optikai rendszere révén a párhuzamosan érkező fénysugarak a törőközegen keresztül mindig a retinára vetülnek. Mivel az 5 m-nél távolabb lévő tárgyakról kizárólag párhuzamos sugarak érkeznek a szembe, ezek minden esetben éles, kicsinyített, fordított képe keletkezik a retinán. Az 5 m-nél közelebb elhelyezkedő tárgyakról széttérő fénysugarak érkeznek a szembe, melyek a szemlencse domborulatának változtatásával a retinán egyesülnek. A szemnek ezt a képességét nevezzük alkalmazkodásnak (akkomodációnak). Üvegtest- fénytörése nem változtatható, a tárgy távolságához nem alkalmazkodik. Biztosítja a szem állandó alakját, kitölti a szemgolyót, átlátszó kocsonyás, 98%- ban víz.

A szem működése A tárgyról érkező fénysugár szaruhártyán – pupillán – csarnokvízen – szemlencsén – üvegtesten át a retinára (ideghártya) érkezik, ahol fordított állású kicsinyített kép keletkezik. A receptorsejtek ingerülete a bipoláris- és dúcsejteken a látókéregbe jut, ott keletkezik az érzet és megfordul a kép.

Színlátás A fény színét az ingerületet előidéző sugarak hullámhossza határozza meg. A színtelen fény (fehérfény , napfény) -benyomását különböző hullámhosszú sugarak keverékei adják – prizmával alkotórészeire bontható. Az így kapott fénysugarak a látható spektrum színeit adják. Ezek az ibolyával (400nm) kezdődnek és a kéken (486nm), zöldön (527nm), sárgán (590nm) és narancsvörösön (650) keresztül a vörösig (687nm) vezetnek.

Színérzés akkor keletkezik( Young- Helmholtz-féle trikromatikus látási elmélet), ha a retinát a látható fény különböző hullámhosszú összetevői érik. A csapsejtek három alapszínre (vörös, zöld, ibolya) érzékenyek, melyeket a beeső fény bármely hullámhossza ingerli, különböző mértékben. A színbenyomás jellegét a legerősebben ingerelt csap ingerülete határozza meg. Mindhárom színérző elem egyenlő intenzitású ingerlése esetén színtelen fényérzés alakul ki. A normális emberi szem kb. 160 különböző színárnyalatot képes megkülönböztetni. Mivel a csapok száma a sárga folt területén a legnagyobb, a tárgy színét legjobban akkor látjuk, ha annak képe az éleslátás helyére esik. Ha a színérző elemek teljesen hiányoznak totális színvakságról beszélünk. Ha a három színérző elem közül valamelyik hiányzik részleges színvakságról (színtévesztésről) beszélünk.

Kóros állapotok Árpa, jégárpa – a szemhéjak faggyúmirigyeinek betegsége. Szürkehályog – a szemlencse betegsége, az anyagcsere-folyamatok zavara miatt a lencse átlátszatlanná válik. Zöldhályog- a csarnokvízképződés és – elfolyás zavara miatt a csarnokvíz mennyisége és emiatt a szem belső nyomása kórosan megemelkedik, fejfájás, látótérkiesés, vakság alakulhat ki. Rövidlátás – a lencse domborúsága fokozott vagy a szemtengely hosszabb a normálisnál, az ideghártyán nem keletkezik éles kép. Távollátás – a lencse domborúsága csökkent vagy a szemtengely rövidebb a normálisnál, az ideghártyán nem keletkezik éles kép.