A kémiai tulajdonságok, az elektronegativitás és a főbb kötéstípusok Cél: kevés egyszerű elv alapján megértsük a - periodusos rendszerben megnyilvánuló tendenciákat, - a kémiai kötéstípusok eredetét, - az anyagi tulajdoságokat. ELEKTRONEGATIVITÁS (X): a fogalmat a külső, vegyértékelektronokra gyakorolt vonzóképesség jellemzésére vezették be. Pauling empírikus formulája a termokémiai úton mérhető disszociációs energiák (D) meghatározásán alapul: Ennek alapján, ha az elemek közötti kötéseket jellemezni akarjuk, figyelembe kell vegyük az „elemekhez rendelhető számokat”.
használhatjuk a kémiai kötés jellemzésére Ezek alapján tehát minden elemhez egy szám rendelhető, amelyet elektronegativitásnak nevezünk. Ez a szám jellemzi az adott elem „elektron vonzó képességét”. Ha két különböző elem között kapcsolat létesül (kémiai kötés), akkor ezt a tulajdonságot használhatjuk a kémiai kötés jellemzésére ha XA ≈ XB, és XA, XB > XH, kovalens kötés (pl. szerves vegyületek, gyémánt, grafit), ha XA>>XB ionos kötés (pl. NaCl, KCl), ha XA, XB kicsi, XA≈ XB< 1,8–2 fémes kötés.
elektrosztatikus jelleg, lokalizált e- -ok, nem irányított.
Kovalens kötés - elektronpárok létesítik a kötést (XA, XB ~ ≥ 2,1), - kohéziós energia nagy (pl.: C, Si, Ge), - irányított jelleg (pl. C-H4). Atomok
A kötések nem tisztán ionos, kovalens vagy fémes, hanem kevert jellegűek is lehetnek:
A fémes kötés jellege atomtörzsek + delokalizált e- -ok, nem irányított.