Szervtan Készült 2010-2011 években a Marcali, Barcs, Kadarkút, Nagyatád Szakképzés Szervezési Társulás részére a TÁMOP-2.2.3-09/1-2009-0016 azonosítószámú projekt keretében

Szervtan azonos működésű sejtcsoportok: szövetek azonos származású, de eltérő működésűek: szövetrendszerek szövetrendszerek: szerveket alkotnak A szerv a hajtásos növények meghatározott funkcióra differenciálódott testrésze. önfenntartó (vegetatív): gyökér, szár és levél fajfenntartó (reproduktív): virág és termés (mag)

Az embrió és a csíranövény A harasztok embriója talp az embriót a női előtelephez kapcsolja rügyecske a hajtásrendszert alakítja ki sziklevél az első asszimiláló levél járulékos gyökérkezdeményből a gyökér fejlődik ki egycsúcsú (unipoláris)

Az embrió és a csíranövény A megtermékenyített petesejtből: embrió (csíra) részei: rügyecske (plumula) sziklevél (cotyledon) gyököcske (radicula) kétcsúcsú (bipoláris) A magvas növények embriója

először a gyököcske indul fejlődésnek. Hipogeikus (föld alatti): epikotil nyúlik meg embrió többi része a talajban marad például borsó, szója Epigeikus (föld feletti): hipokotil kezd növekedni epikotilt, a szikleveleket és a maghéjat kitolja a földből például uborka, bab

A gyökér a törzsfejlődésben a legkésőbb, az egyedfejlődésben viszont a leghamarabb radikula (gyököcske) csúcsmerisztémájából járulékosan megjelenhet a növény más részén is Feladatok: a növény rögzítése a víz és a benne oldott ásványi anyagok felvétele és szállítása tápanyagokat raktározhat bizonyos anyagokat szintetizálhat (például alkaloidok, nikotin, allelopátiás anyagok).

A gyökér hosszanti tagolódása elágazási zóna felszívási zóna megnyúlási zóna osztódási zóna gyökérsüveg (calyptra)

A gyökerek csoportosítása főgyökér + oldalgyökerek = valódi gyökér a növény más részein eredők = járulékos gyökerek

Gyökérrendszerek főgyökérrendszer (allorhizás gyökérrendszer) kétszikűek mellékgyökérrendszer (homorhizás gyökérrendszer) hajtáseredetű gyökerek több egyenrangú, egyforma fejlettségű mellékgyökér egyszikűek és az évelő kétszikű lágyszárú növények

A gyökér szöveti szerkezete A fiatal gyökér keresztmetszetén három jól elkülönülő szövettáj különböztethető meg: a bőrszövetrendszer, az elsődleges kéreg és a központi henger.

Bőrszövetrendszer:Rizodermisz dermatogénből gyökérszőrökkel, kutikula és gázcserenyílások nélkül a növekvő csúcs mögött keletkezik legfeljebb néhány centiméter hosszú

Elsődleges kéreg (cortex) alapszövet peribléma hozza létre. szár kérgéhez viszonyítva általában igen vastag szövettáj három rész: exodermisz (külső, elparásodó sejtsor), kéregparenchima (vékony falú raktározó sejtek) endodermisz (belső, megvastagodott sejtsor).

Az exodermisz: a rizodermisz leszakadása és a periderma kialakulása között Kéregparenchima: legvastagabb szövettáj tápanyagraktározás raktározó alapszövet alkotja mechanikai szövetek: kollenchima és szklerenchima levegővel telt járatok: aërenchyma Kéreghatár (endodermis): legbelső sejtsor felszívott vizet a központi hengerbe továbbítja megakadályozza az oldott anyagok kidiffundálását elsődleges másodlagos harmadlagos

Központi henger (stele) plerómából endodermiszen belül alapszövet + szállítónyalábok + periciklus

Periciklus: oldalgyökerek képzése + másodlagos vastagodás Szállítószövetrendszer: különálló fa- és háncsnyalábok Bélszövet: parenchima vagy szklerenchima egy-, két-, négy- és sok sugarú (monarch, diarch, terarch, poliarch) szerkezet

Gyökér másodlagos vastagodása elsődleges bőrszövet (rizodermisz) leszakad átmenetileg a legkülső kéregrészből exodermisz később periderma képződik

a háncsnyalábok belső oldalán levő parenchimasejtek egy sora visszanyeri osztódóképességét a fanyalábok külső oldalán lévő sejtek szintén reembrionalizálódnak zárt kambiumpalást: hullámos gyökérvastagító kambium évgyűrűket fejleszt szerkezetében hasonlóvá válik a másodlagosan vastagodott szárhoz

A fásszárú növények esetében a hullámos gyökérvastagító kambium a fanyalábokkal szemben befelé másodlagos faelemeket, kifelé parenchimát, a háncsnyalábokkal szemben kifelé másodlagos háncsot, befelé parenchimát termel. Az évelő lágyszárú kétszikűeknél a hullámos gyökérvastagító kambium a háncsnyalábok irányában kifelé másodlagos háncsot, befelé másodlagos fát termel. A többi részén parenchimát hoz létre. A végeredmény: évgyűrűs szerkezetű összefüggő fa- és háncstest

Répatest vastagodása

Gyökérmódosulások A környezethez való folyamatos alkalmazkodás morfológiai, funkcionális átalakulás például: tápanyag-raktározás, támasztás, kapaszkodás, levegőztetés, védekezés, élősködőkön a gazdanövénytől való tápanyagelvonás

A raktározó gyökerek legalább két évig élő növényeken annyi tápanyag raktározása, amennyivel a növény a kedvezőtlen időszakot átvészelheti gyökérgumó: a főgyökér gumószerűen megvastagodik (zeller); koloncos gyökér: az oldalgyökerek vastagodnak meg (dália); karógyökér: a főgyökér teljes hosszúságában megvastagszik (sárgarépa); itt tárgyalandó a répatest is, amely gyökér és szár eredetű (lásd előbb).

A léggyökerek növényi test felsőbb szárcsomóin vagy szártagjain valódi léggyökerek: nem érik el a talajt, hanem a levegő vízpáráját szívják fel. Ilyen gyökerek fejlődnek ki a fánlakó (epifiton) növényeken (broméliák). kapaszkodó léggyökerek: a kúszó szárú növények (liánok) szártagjain fejlődnek. Rövid, hajtáseredetű gyökerek, szerepük a növény rögzítése az aljzathoz, amire felkúszik (borostyán). támasztó léggyökerek: a trópusi ár–apály zónában kialakuló mangrove növényzet fajain kialakuló gyökerek (csavarpálma) vagy egyes fafajok túlnyúló ágait melléktörzsekként alátámasztó póznagyökerek (bengáli fikusz). Ide tartoznak koronagyökerek is, melyek például a kukorica legalsó szárcsomójából a föld fölött eredő támasztógyökerek. táplálékszállító léggyökereknek nevezik például a filodendron (Monstera) léggyökereit, amelyek a talajt elérve a vizet és sókat szállítanak a magasba emelkedő hajtásnak. kizárólag hajtáseredetűek az asszimiláló léggyökerek. Ezek kloroplasztiszokat tartalmaznak, például egyes orchideákra jellemzőek.

Légzőgyökerek (pneumatofórák) az alulról fölfelé növekedő, a vízből kinyúló átszellőztető gyökerek mocsaras, magas talajvízszintű helyeken élő növényeken, mint például virginiai mocsárciprus (Taxodium distichum) gyökerek levegőztetése A szívógyökerek (hausztóriumok) élősködő növények táplálékfelvevő szervei például aranka fajok (Cuscuta spp.) félparaziták, például fehér fagyöngy (Viscum album)

A gyökérgümők pillangósok (Fabaceae) gyökerein behatoló Rhizobium baktériumfajok működésével keletkező daganatok. A mikodomáciumok az ezüstfa (Elaeagnus) és az éger (Alnus) gyökerein található “gombalakások”, melyekben sugárgombák (Actynomyces fajok — valójában nem gombák, hanem különleges baktérumok) élnek. A mikorrhiza a gyökér olyan elgombásodása, amelynek során a gombafonalak áthatolnak a rizodermiszen és szétterjednek a kéregszövetben. Ez is egy szimbiózis eredménye, itt a növény vízfelvevő készüléke nem a gyökérszőr (amely sok esetben hiányzik ezeken a növényeken), hanem a mikorrhiza.

Az ektotróf mikorrhiza erdei fáik gyökerein bazídiumos gombák szövedékéből áll. A gombafonalak behatolnak a kéreg intercellulárisaiba, de a sejtekbe nem. A gazdanövény gyökérszőrképzése ebben az esetben elmarad, tevékenységüket a gombafonalak látják el.

Endotróf mikorrhiza orchideák, körtikefélék (Pyrolaceae) és sok más lágyszárú gyökerein gyakori. A gombafonalak behatolnak a kéreg parenchimasejtjeibe. A növény vizet és ásványi sókat kap a gombától, cserében asszimilátumokat, hormonhatású anyagokat juttat neki.