Az I. Világháború Békekötések
Ígéretek
A konferencia valójában öt nagy kérdés köré szervezte tevékenységét: 1918. március 3-án az orosz hatalom különbékét kötött a központi hatalmakkal, ami a Breszt-litovszki béke néven vált ismertté. Ezen béke tette azt lehetővé, hogy Oroszország, bár az Antant oldalán harcolt, mégis az 1. világháború legnagyobb veszteseként fejezte azt be. 1918 őszén a központi hatalmak sorra fegyverszünetet kértek: szeptember 29-én Bulgária, október 30-án Törökország, november 3-án a Monarchia, november 11-én Németország. 1918. november 11-én Németországgal a compiégne-i erdőben egy vasúti kocsiban írták alá a fegyverletételt. Ez a vasúti kocsi ad helyet később a 2.világháború idején a francia kapituláció aláírásának is! A konferencia valójában öt nagy kérdés köré szervezte tevékenységét: Németország az Osztrák–Magyar Monarchia (illetve utódállamai) Szovjet-Oroszország az összeomlott Oszmán Birodalom Németország gyarmatai Az első világháborút lezáró békesorozatot Párizs környéki békeszerződéseknek nevezzük. Versailles-i békeszerződés Saint-germain-i békeszerződés (1919) Trianoni békeszerződés Neuilly-i béke Sèvres-i békeszerződés
A Versailles-i békeszerződés A versailles-i békeszerződés az I. világháború végeztével megkötött béke. Az Antant (a Szövetséges és Társult Hatalmak) írták alá 1919. június 28-án franciaországi versailles-i kastély Tükörtermében. A békeszerződés 1920. június 28-án lépett életbe, miután ratifikálta Németország, az Egyesült Királyság, Franciaország, Olaszország és Japán.
A saint-germain-i békeszerződés A saint-germain-i békeszerződés az I. világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések rendszerének részeként, Ausztria (mint az Osztrák–Magyar Monarchia egyik utódállama) és az Antant (Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország) között létrejött békeszerződés. Saint-Germain-en-Loye-ban írták alá 1919. szeptember 10-én.
A Trianoni békeszerződés A trianoni békeszerződés az I. világháborút lezáró Párizs környéki békeszerződések rendszerének részeként, a háborúban vesztes Magyarország (mint az Osztrák–Magyar Monarchia egyik utódállama) és a háborúban győztes Antant szövetség hatalmai (Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország) között létrejött békeszerződés, amely többek között az Osztrák–Magyar Monarchia felbomlása miatt meghatározta Magyarország és Ausztria, Románia, valamint az újonnan létrejött Csehszlovákia és a Szerb-Horvát-Szlovén Királyság új határait. (Ausztria határairól emellett a saint germain-i békeszerződés is rendelkezik.) A trianoni békét az 1920 tavaszán kinevezett Simonyi-Semadam Sándor kormányának két politikailag súlytalan tagja írta alá, s a kormány hamarosan lemondott.
A neuilly-i béke A neuilly-i béke Bulgária – mint az egyik központi hatalom – helyzetét rendezte az első világháború után. 1919. november 27-én írták alá Franciaországban Neuilly-sur-Seine-ben.
A Sévres-i békeszerződés A Sèvres-i békeszerződést 1920. augusztus 10-én írták alá az Antant országai és Törökország. Ez a békeszerződés volt a török függetlenségi háború kirobbanásának egyik kiváltó oka.
A békekötésekre meghívták a legyőzött központi hatalmak képviselőit, de nekik érdemi beleszólásuk a szerződésekbe nem volt. A megkötött szerződések a négy nagy államférfi elképzeléseit tükrözték: Georges Clemenceau (Franciaország) David Lloyd George (Nagy-Britannia) Woodrow Wilson (Amerikai Egyesült Államok) Vittorio Emanuele Orlando (Olaszország)