1. Kádár előélete. Bevezetés a „kádárizmusba”. Magyarország története a Kádár-korszakban (1956-1988)

Kádár ifjúkora 1912-ben Fiumében születik Csermanek János néven apját nem ismeri, ennek ellenére 17 éves koráig tanulhatott jó szakmája (írógépműszerész) ellenére nem dolgozik korán kapcsolatba kerül a kommunista mozgalommal 1933-ban rendőrkézre jut, túl korán vall (kiadja társai nevét) két évre ítélték, a Csillag börtönben megismeri Rákosit szabadulása után a pártba nem veszik vissza; az MSZDP tagja lett 1940-ben újra megkeresi a KMP 1941-ben a Budapesti Területi Pártbizottság tagja kommunisták sorozatos lebukása miatt KB-, majd Titkársági tag lett 1943: egyedüli titkár maradt, lényegében a párt hazai szárnyának vezetője újabb súlyos tévedéseket, „bűnöket” követett el a Komintern feloszlatása nyomán téves döntésre jut (nincs kapcsolata Moszkvával): 1943-ban feloszlatja a KMP-t (csak hónapokkal később szervezi újjá Békepárt néven) a „káderek átmentése” miatt nem kezd antifasiszta harcot; Tito partizánjaival akar kapcsolatba lépni, de a határon elfogják (de nem jönnek rá, hogy ki ő)

Felelős posztok és letartóztatás 1945-ben pártfegyelmit kapott Gerőtől (a KMP feloszlatásáért), de fővárosi rendőrkapitány-helyettes, KV-, Titkárság- és PB-tag, a káderosztály vezetője, nemzetgyűlési képviselő lett 1946-ban ő terjeszti elő a B-lista tervét, az MKP III. kongr.-n főtitkár-helyettessé választják 1948: számos per (Pócspetri, MAORT, Mindszenty) előkészítésében vett részt, belügyminiszterré nevezték ki, megszervezi a BM ÁVH-t 1949-ben tevékeny a Rajk-perben is, de utána elbizonytalanodik; erőteljesen fellép a kulákokkal szemben, részt vesz az alkotmány, az új közig. kidolgozásában, éleződik a konfliktusa Péter Gáborral 1950: beterjeszti a tanácstörvényt, majd lemond(atják), a Párt- és Tömegkapcsolatok Osztály vezetője lesz, Rákosi hibái bevallását követeli tőle. Önbírálatával nem elégedettek 1951: az MDP II. kongresszusán még beválasztják a vezetésbe, de ápr. 20-án letartóztatják, elsősorban fiatalkori bűneivel szembesítik (rendőrspicli, likvidátor), de Rajk ügyének folytatója, a BM szétzilálója is lett… Kezdettől vallott, nem kínozták.

A börtöntől a forradalomig Mindkét fokon életfogytiglani börtönre ítélték (1951, 1952) 1954-ben szabadult, de nem Nagy Imréhez, hanem Rákosihoz közeledett (pártszerűen akar viselkedni? – gyáva? – nem látja át?) Angyalföldi, majd Pest megyei első titkár, a szűk vezetésbe nem veszik vissza (csalódás) Nagytól nem határolódik el, sőt olvassa írásait 1955 után Az SZKP XX. kongr. (1956. febr.) után taktikázik: a KV ülésen támadja Farkast; a vezetésen belüli demokráciát követeli egyesek szerint alkut kínált Rákosinak: nem firtatják szerepét a törvény-telenségekben, ha ő lehet az utódja mások szerint nem merte támadni Rákosit, örök második, gyáva volt Tavasszal felmerül visszavétele a PB-be/Titkárságba Erre csak Rákosi júl.-i bukása kerül sor, ám jelölt volt az utód szerepére is (végül Gerő lett az első titkár, Kádár a helyettese) Nagy Imrével szemben kemény álláspont Aug.-tól két hónapon át külföldön volt (Kína, Jugoszlávia)

Kádár és az 1956-os forradalom Kezdetben ellenforradalomnak tekinti az eseményeket okt. 24-én még megvédi Gerőt a leváltástól, ami hibás döntés volt a reformoktól nem zárkózik el, de ennek feltétele a harc befejezése Okt. 25-én Szuszlov és Mikojan leváltja Gerőt, Kádár az első titkár Kádár hezitál, nincs határozott irányvonala; próbál kompromisszumot elérni, de megdöbbenti a munkások és felkelők radikalizmusa másnap nem támogatja Nagy miniszterjelöltjeit (hiba) de tárgyalást javasol a felkelőkkel, több követelést el is fogadna, de a balos bírálatok hatására visszakozott Okt. 27–28-án éjjel Kádárt és Nagyot ráveszik a fordulatra feltehetően Donáth Ferenc és Losonczy Géza hatására elfogadják a követeléseket, de Kádár bizonytalanabb nemzeti dem. mozgalom, amelyben részt vesznek ellenforradalmi elemek is a Tűzoltó utcai felkelőcsoportnak kell tovább győzködnie! 30-án elfogadja a többpártrendszert, de lesújtja a Köztársaság tér 31-én hozzájárul az MDP felszámolásához (ő az új párt feje is) Nov. 1-jén a semlegességet, VSZ-ből kilépést is megszavazza este felvételről beszél a rádióban: „Népünk dicsőséges felkelése…”

Moszkvában Nov. 1-jén Kádárt a szovjet nagykövetségre hívták Andropovhoz ehelyett a szovjet katonai reptérre vitték, s onnan a SzU-ba (Brezsnyevvel) fogoly, vagy kiszemelt vezető lesz? Nov. 2-án a Kremlben hallgatják meg, Hruscsov távollétében (Hruscsov más csatlós vezetőkkel egyeztetett a szovjet intervencióról) Kádár vállalja a felelősséget az MSZMP és a kormány döntéseiért, cáfolja, hogy ellenforradalom lenne, bár elismeri, h. vannak ellenforr. elemek is szerinte ki kell vonni a szovjet csapatokat, a helyzetet kezelni lehet másik megoldás: a fegyveres út, de ez a komm.-kat erkölcsi nullává tenné riválisa, Münnich Ferenc a fegyveres bevonulás rendíthetetlen híve Nov. 3-án Hruscsov jelenlétében újabb tárgyalás: Kádár „átáll” fél a Rákosi–Gerő klikk visszatérésétől, saját börtönbe zárásától ambicionálja, hogy ő lehet az ország első embere meggyőzik, hogy Mo.-on azóta tombolni kezdett az ellenforradalom még ekkor is a szovjetek kivonulását kérte; „ez a kormány ne legyen báb” Hruscsov eredeti jelöltje Münnich volt, Kádárt Tito ajánlotta

Kádár János vitatott megítélése Eltérő vélemények bár elárulta a forr.-t, de megvalósította ‘56 fő céljait, a legjelentősebb magyar politikus a 20. sz.-ban, az emberek egyéni életének javítása tette naggyá minden engedményt megtett, csak ne kelljen ‘56 fő követeléseit megvalósí-tani; kegyetlen megtorlás, gazdasági–pénzügyi–erkölcsi csőd Személyes jellemvonásai szerény, zárkózott, egyszerű, jó humorú; nem fényűző, nincs kultusza képzetlen, az ideológiát meg sem értő („ezen a vizsgán biztosan megbuk-nék”), de annak vulgáris tételeit hittételként alkalmazó személy (ezzel szemben mások szerint ideológiai fellazítása tudatos!) félelmektől, sértődésektől eltelt, hiú és gyáva ember, pragmatikus bürokrata (óramű-szerű) népszerű vonások: panasziroda, kék lámpa mellőzése élete végén a hatalomhoz görcsösen ragaszkodik, fél Összevetése kortársakkal és történelmi személyekkel Rákosi és más szocialista vezetők: pozitív kontrasztok Ferenc József és Horthy: párhuzam (levert forradalomtól az atyaszerepig) Bethlen Gábor: pragmatikus politizálás egy adott külpolitikai helyzetben

Kádár-mítoszok és a „kádárizmus” Öt dolog, amiről nyilvánosan sosem beszélt (Aczél Gy. szerint) a pártfeloszlatás, a Rajk-ügy, saját letartóztatása és fogsága, 1956 nov.-i moszkvai útja és a Nagy Imre-per Tudatos önimázs-építés? A saját magáról terjesztett mítoszok félrevezették a Rajk-ügyben… (hamis!) megkínozták Rákosi börtöneiben… (hamis!) szovjet kényszerre állt át… ő volt a „kisebb rossz”… (igaz!) meg akarta menteni Nagy Imrét, de a szovjetek… (hamis!) sokáig próbált közvetíteni Brezsnyev és Dubček között is (félig igaz!) A „kádárizmus” nem valamiféle ideológia, hanem Kádár politikájának jellemvonásai (Kádár nem volt elméleti ember, politikája nem áll össze rendszerré) pragmatizmus, depolitizálás (és dezideologizálás, dehistorizálás) (ld. később) A rendszer másságának okai nyilvánvaló lett ’56-ban, hogy a Nyugat nem szabadít fel – beletörődés az is világos, hogy a terror-rendszer könnyen megdönthető volt – új alap kell a rendszer a ettől kezdve a társadalom elit csoportjaival igyekszik kiegyezni

Pragmatizmus és depolitizálás Pragmatizmus (a klasszikus marxizmus fellazulása) mást mondunk és mást csinálunk: index balra, kanyar jobbra dezideologizálás és korlátai (tabuk: VSz, SzU, a párt vezető szerepe, szocializmus, 1956 „ellenforradalma”) gazdaság és kultúra autonómiája nő; reformok, „3t” (támogatás–tűrés–tiltás) társadalom: nő a szakemberek, a tudás szerepe; a blokkon belül itt a legtöbb reformer vezető; az értelmiséget viszont Kádár nem szíveli külpolitika: vonakodó csatlós, pl. Hruscsov leváltása, Afganisztán határon túli magyarok ügye: „ők sínylik meg, ha fellépünk mellettük” Depolitizálás – kezdetben ideiglenes, taktikai jelleggel! 1956–57-ben sorozatos kedvező intézkedések, 1960–63 amnesztia „aki nincs ellenünk...” + megszűnik az ellenség-keresés, az osztályharc magánélet szabadsága + utazás, „morgás joga”, politikai viccek a rendszer lemond a sikerpropagandáról csillapító, forradalmat/vérontást elkerülő politika (semmiképp sem szabad felhergelni a népet) ideológiai azonosulást csak a párt- és erőszakszervek funkc.-tól várják el gulyáskommunizmus, „életszínvonal-alku”, fridzsider-szocializmus

A vezetés – Kádár irányító szerepben puha diktatúra; pártállam; „legvidámabb barakk” – DE BARAKK! diktatúra, igen komoly politikai rendőrséggel, besúgóhálózattal! mai értékelés: nem különbözött minőségileg a többi szoc. országtól, sőt; reformjai nem hoztak nagyobb gazdasági sikert sem 1989 előtt, sem utána, mint a szomszédos országokban maga Kádár nem reformer, de a 60-as években még innovatív paternalizmus és auteriter jelleg (bár maga Kádár csak öregen lett atyáskodó); mindig övé az utolsó szó, a döntés joga 1972-es nyugdíjazási kérelem: megerősíti saját pozícióját Brezsnyevet megelőző „pangást” hozott létre állandó egyensúlyozással maradhat hatalmon (reformerek és posztsztálinisták / munkásellenzék között) „társadalmi viták” – nem az új ötletek felvetése a cél, hanem a néphangulat tesztelése, ill. önlegitimálás (a már eleve elhatározott döntést társadalmi egyetértésre hivatkozva léptették életbe) a politikai hírek mindig nyugodtak és „kiegyensúlyozottak”; botrányok, háborúk csak Ny-on lehettek

A Kádár-rendszer hatásai Modernizálódás társadalmi, gazdasági, életmódbeli változások – valódi polgárosodás a rsz. érdeme ez, vagy tőle független, esetleg épp tompította a vált. mértékét? Társadalmi kizsigerelődés, erkölcsi és gazdasági hanyatlás második gazdaság (háztáji, gmk, maszek építkezések) egészségügyi, demográfiai, morális válság: korrupció, adóelkerülés, kiskapuk keresése, munkakerülés; egyéni kezdeményezés, önszerveződés helyett az államra utalt társadalom létrejötte; önzés, individualizmus stb. életszínvonal fenntartási igénye (eladósodás, jólét az utókor számlájára) a jólét fontosabb a szabadságnál a legvidámabb barakk lakosságára hatott a legerősebben a szocialista agymosás elnemzetietlenedés, határon túli magyarok sorsára hagyása Értékelés: sem fekete, sem fehér – rendkívül ellentmondásos a kényszerpályán belüli talán legjobb eredmények elérése de: nem kezdeményez, csak eltűr; sőt, „erényei” azok, amik akarata ellenére történtek!