Rovarok

1.Szitakötők A szitakötők származása Őseik több mint 300 millió éve, a karbon korban a szárazföldet meghódító szárnyas rovarok egyik úttörő csoportjaként jelentek meg. Egyik közismert fosszilis fajuk a Meganeura monyi, ami 70 cm körüli szárnyfesztávolságával a valaha élt legnagyobb rovarok egyike volt. Fénykorukat a permben élték, amikor sok új fajuk tűnt fel: megjelentek az első igazi szitakötők és a mai alrendek első, kezdetleges képviselői. Hanyatlásuk csaknem 200 millió éve tart, de még mindig benépesítik földünk szinte valamennyi számottevő édesvízi élőhelyét a sivatagok oázisaitól a trópusi őserdők faodvaiban összegyűlő kisvizekig.

2.Csótányok A csótányok hossza fajtól függően 1-6 centiméter. E rovaroknál a tor a legerősebb és legstabilabb testrész. A potroh a legpuhább és csupán gyengén fejlett izmokkal ellátott testrész, ez tartalmazza a rovarok legtöbb szervét. A jól fejlett, pajzzsal védett fejen mindenekelőtt rágásra kiképzett szájszervek találhatók. A fejből két hosszú, sok ízből álló csáp nyúlik ki. Éjszakai életmódot folytatnak, amit segít nagy, összetett szemük. A két szárnypár a tor mentén egymás fölött helyezkedik el, a felső pár erős, és csak védő szerepe van. Rossz repülők, több faj nősténye a szárnyait is elvesztette. Bűzmiriggyel rendelkeznek.

3.Termeszek A termeszek (Isoptera) az ízeltlábúak törzsének és a rovarok osztályának egyik rendje. A termeszek világa jelenleg 1600 fajt számlál, melyek úgyszólván az egész földkerekségen mindenütt el vannak terjedve, ahol a klíma megadja életfeltételeiket.

4.Egyenesszárnyúak Az egyenesszárnyúak (Orthoptera) az ízeltlábúak törzsének és a rovarok osztályának egyik rendje. Ide tartoznak a tücskök, szöcskék, sáskák, melyeket emberi fogyasztásra is használnak (sőt, az egyedüli kóser rovarok). Rágó szájszervük ősi típusú, szilárd táplálék fogyasztására alkalmas. Torszelvényük szabad, ugró típusú fajok tartoznak ide. Fokozatos átalakuláson mennek át (paurometabolia): pete, lárva, nimfa, imágó alaksoron át.

5.Levéltetvek A levéltetvek a világon mindenhol előfordulnak, a leggyakoribbak azonban a mérsékelt és trópusi éghajlaton. A levéltetvek hossza általában 2-3 milliméter. A szárnyas levéltetveknek két pár szárnyuk van. Szájszervük szúró. A zöld levéltetű a rózsákat támadja meg, ezért rózsalevéltetűnek is nevezik. Színezete általában zöld, bőre majdnem átlátszó. A színeltérések bizonyos mértékig a zöld levéltetű testnedvének színétől függnek. Csápjai, a testével majdnem egyforma hosszúak, és hátrafelé nyúlnak el a test fölött.

6.Vérszívó tetvek Állatok és emberek vérét vérét szívják. A fejtetű az ember hajára ragasztja petéit(serkéit).

7.Poloskák Az ágyi poloska hossza 5-7 milliméter. A kifejlett ágyi poloska barna színű, testét finom szőrök borítják. A hím és a nőstény külsőre hasonló, a nőstény kissé nagyobb. Táplálkozás előtt teste lapos, korongszerű. Miután átszúrta a bőrt, és jóllakott vérrel, teste kitágul. Szájszerve finom szúrósörtéből áll, melynek hegyes végét szondaként használja: gyakran egymás mellett többször is megszúrja a bőrt, mire megtalálja az eret és szívásba kezd. A jóllakott ágyi poloska bíborszínű árnyalatot vesz fel. A hátsó pár szárnya teljesen elcsökevényesedett, a félfedők azonban apró pikkelyek formájában megvannak.

8.Bolhák A bolhák 1–4 mm nagyságú sötétbarna, szárnyatlan rovarok. Testük oldalról lapított, mely a szőrzetben való közlekedést teszi könnyűvé, fejük kicsi, szájrészeik pedig szívásra és szúrásra módosultak; szívókájukat a felső állkapocs és a felső ajak alkotja, az alsó állkapocs (maxilla) pedig késszerű és a bőr átvágására szolgál. A tor 2. és 3. ízén az elcsenevészedett szárnyak nyomai láthatók. A hátsó pár úgynevezett ugrólábuk a leghosszabb és legerősebb, testméretéhez képest hatalmas ugrásokra képes. Lárváik lábatlanok, a legyek nyűveire emlékeztetnek, de testük sörtézett.

9.Bogarak A bogarak (Coleoptera) az ízeltlábúak törzsének és a rovarok osztályának egyik rendje. Jellemző rájuk az alábbi négy tulajdonság együttes megléte: - a két pár szárny közül az első pár kemény szárnyfedővé módosult, a hátulsó pedig hártyás; - előtoruk szabadon áll, a közép- és utótoruk azonban egymással és a potrohhal is összenőtt; - szájszerveik rágó típusúak; - teljes átalakulással fejlődnek. A Földön eddig leírt bogárfajok száma körülbelük 400 ezer, a Kárpát-medencében (Magyarországon) pedig 6300. A köznyelvben sokszor neveznek bogárnak más, nem ebbe a rendbe tartozó állatokat is: a svábbogár a csótányok, a pincebogár pedig az ászkák köznapi elnevezése.

10.Lepkék A hernyók elsődlegesen szárazföldiek. Általában növényi anyagokkal táplálkoznak, tehát növényen vagy növényben élnek. A növényt kívülről rágják, vagy szárban, levélben „aknáznak” – egyes, kis testű fajok teljesen a levélben fejlődnek ki, úgy, hogy az alsó és felső epidermiszt is érintetlenül hagyják. Akad néhány avarral táplálkozó faj, sőt hangyákkal együtt élő, ragadozó, levéltetveket pusztító hernyók is ismeretesek. Sok faj hernyója egy-egy tápnövényre specializálódott. Az átalakuláshoz gyakran gubót szőnek fedett múmiabábjuk köré. A bábot némely fajok egy-egy szállal valamilyen növényhez erősítik, a legtöbb azonban a talajban, fakéreg vagy kövek alatt alakul át.

11.Hártyásszárnyúak A hártyásszárnyúak (Hymenoptera) a rovarok osztályának (Insecta), a felsőrendű vagy szárnyas rovarok (Pterygota) alosztályának egyik rendje. Az egyik legfejlettebb rovarcsoportnak tekinthető, mivel a bogarak (Coleoptera) után a legnagyobb fajszámú rend: ismert fajaik száma kb. 280−300 000, de folyamatosan fedeznek fel újabb és újabb, eddig nem ismert, főképp parazita életmódú fajokat, így ez a szám folyamatosan növekszik.

12.Kétszárnyúak Testhosszuk a mm tizedrészétől egészen 8 cm-ig terjed. Fejük szabadon mozgatható, keskeny nyakkal ízesül az előtorhoz. A fejen két nagy összetett szemet találunk; ezek olykor (pl. a bögölyöknél) az egész fejet elfedik. Emellett többnyire 3 egyszerű pontszemük is van. A szúnyogalkatúak hosszú csápja sok ízből áll, a légyalkatúak csápja rövid, kevés ízből áll. Potrohuk szelvényeinek száma változó, a legkevesebb 4−5 szelvény. Rajta gyakran kutikuláris képződmények (serték, szőrök, pikkelyek) nőnek. Függelékei is vannak (két cercus és két stylus). A hímeknek párzószervük, a nőstényeknek a peték lerakására szolgáló tojócsövük van.

I: fej (caput); II: tor (thorax) III: potroh (abdomen) I: fej (caput); II: tor (thorax) III: potroh (abdomen). 1: praescutum; 2: elülső légzőnyílás(pár); 3: scutum; 4: basicosta; 5: szárnytövi pikkelyek (calyptrae) (szárnypikkely és torpikkely) ; 6: pajzsocska (scutellum); 7: szárny ere (szegélyér - costa); 8: szárny (ptera vagy ala); 9: tor íze; 10: billér (haltera); 11: hátulsó légzőnyílás(pár); 12: comb (femur); 13: lábszár (tibia); 14: érzékelő szőr; 15: lábfej (tarsus); 16: propleuron; 17: prosternum; 18: mesopleuron; 19: mesosternum; 20: metapleuron; 21: metasternum; 22: összetett szem; 23: arista; 24: csáp; 25: állkapcsi tapogató; 26: labium; 27: labellum; 28:pseudotracheae .

Szerkesztette : Patyi Gábor Vége Szerkesztette : Patyi Gábor 2010.február 10. 6./4