Trianon Tények és tévhitek

Döntés? Béke? Béke szerződés? Béke diktátum? Igazságtalan? Gyalázatos? Szégyenletes? Országvesztés? Sokk? Vesszen?

Te mit tudsz? Mikor volt? 1920. július 14. 1921. június 4. Hol volt? Trianon Kis-Trianon palota Nagy-Trianon palota

Mekkora volt a területi veszteség aránya? 66% 72% 78% Mekkora volt a veszteség a lakosság terén? 54% 59% 64%

Nem! Nem! Soha! (Tria-non)

Juhász Gyula : TRIANON Nem kell beszélni róla sohasem, De mindig, mindig gondoljunk reá. Mert nem lehet feledni, nem, soha, Amíg magyar lesz és emlékezet, Jog és igazság, becsület, remény, Hogy volt nekünk egy országunk e földön, Melyet magyar erő szerzett vitézül, S magyar szív és ész tartott meg bizony. Egy ezer évnek vére, könnye és Verejtékes munkája adta meg Szent jussunkat e drága hagyatékhoz. (…)

József Attila: Nem, nem, soha József Attila: Nem, nem, soha!  Szép kincses Kolozsvár, Mátyás büszkesége,  Nem lehet, nem, soha! Oláhország éke!  Nem teremhet Bánát a rácnak kenyeret!  Magyar szél fog fúni a Kárpátok felett!  (…) (1922. első fele)

Az Osztrák-Magyar Monarchia utódállamainak etnikai összetétele

Németh László: Lesz-e reform Németh László: Lesz-e reform? Mit kellett volna a magyarságnak tennie Trianon után? Megerősödnie itt benn, s tartania magát odakünn... A világháború itt hagyott egy csomó határpóznát, ezeket szavalatokkal, káromkodással, emlékalbumokkal ki nem lehet dönteni. Ezek ott maradnak egy új világomlásig. S a mi számunkra addig két kérdés adatott: milyenek legyünk itt, s leszünk-e még ott? Mi épp ezzel a két kérdéssel nem törődtünk. A szükséges belső reformok elmaradtak; az elszakított magyarság erkölcsi, anyagi, külpolitikai támogatást tőlünk nem kapott. A belső süllyedést és a külső közönyt egy ostoba revizionista lárma leplezte el, melyet az itteniek meguntak, s az ottaniak megsínylettek. Tele volt az ország fogatlan oroszlánok bömbölésével; drága táplálékukat az itteniek fizették, s bömbölésükért az ottaniakat harapták vissza... Ez nem mehet így tovább.

(Magyarország, 1934. december) Tessék a bömbölő honfibú táplálására fordított összegeket okosabb dolgokra fordítani... Az elveszett területeket „vissza”-szerezni nem lehet, de szívós munkával „meg” lehet szerezni valami mást a kis népek övében: a magyarság primátusát. Ennek azonban első és egyetlen feltétele: a magyar reform. Magyarországnak egy külpolitikája van ma: a belpolitika. Kifelé hallgatni, befelé tenni: ezzel erősödünk meg kifelé is. (…) Az irredenta ódákat szavaló magyar fiatalság pedig tanuljon állami költségen csehül, románul, szerbül, ismerje meg a helyzetet, amelybe sorsa helyezte. (Magyarország, 1934. december)